Tudjátok kedveseim szinte egy életen keresztűl elhagyni voltam képes a testemet a lelkemmel. 8 éves koromtól ettől-emlékszem- 50 éves koromig. Akkor abba hagytam. Érzékelem még ma is az emberi lelket (72 éves fejjel).

Mindig azt gondoltam, ha a lélek képes életbe maradni a test nélkül, akkor abból arra következtettem, hogy a halálunk után is feltételezhető. Ezért kerestem is azt a helyett ha ez igaz lenne, hogy hova kell távoznom egyszer, mondom, ha a lelkem túléli majd a testem halálát. De biztos soha nem voltam benne, csak hinni akartam és reméltem, nem tévedek.

2012 tavaszán egy hajnali órában arra ébredtem, hogy mintha valaki megütögette volna az egyik karomat, olyan sürgető érzés volt benne,mintha valaki hívna;- Segíts!
Felültem az ágyba, s mivel én már nemlépek ki a testemből így elhessegettem ezt az érzést, gondolatot, hisz már bárki volt nem tudok segíteni--és inkább visszafeküdtem, eltereltem ezt a gondolatot és elhitettem magammal csak valami izomrángás lehetett.

Eltelt 3 nap itt ültem délután a gépnél pötyögtettem, amikor egy határozott kéz fogását éreztem bal vállamon kb fél-percig?. Kellemes volt, nem ijedtem meg.
abba hagytam a pötyögtetést és eszembe jutott talán a huncut unokám fogta meg--- hátranéztem de senki nemvolt a szobámban-- az unokám a saját szobájában zongorázott, gyakorolt. A nagyobbik bezárkózva a laptopjába bujt, a férjem a futrinkába lógott el.

S akkor eszembe jutott hogy az el múlt három nap alatt, fura mód erőszakosan a fiam jutott eszembe és a kéz érintése is nagy volt erős férfikéz,és kellemes...

Azóta tudom, hogy a fiam meghalt Kanadában, vagy valami komolyabb betegség miatt vagy baleset miatt került komába és Ő kérhetett segítséget, és Ő köszönhetett is el.
Jellemző, az Ír felesége nem értesített.

A rendszer váltás után közvetlenül meglátogattam Őket, és életemben először mivel a fiam, már felnőtt volt-- (még egyetem után disszidált) elmeséltem,hogy milyen képességeim voltak életemben. Akkor kinevetett, sőt kigúnyolt hisz pszichiáterként dolgozott. Nyugtatók szedését ajánlotta és nevetett.

Azt gondolom, ezért jött el a halála után elköszönni és tudatni velem, hogy jól sejtettem;- hogy a lélek túléli a testhalálát.