Amar Bharti 1973 óta tartja fel jobb kezét, mely mára csonttá aszott,
és mozdíthatatlanul égnek áll. Az indiai férfi saivita (azaz
Siva-hívő), szent ember, életét 38 éve a vallásnak áldozta. Furcsa
kéztartásával nem csak istene előtt tiszteleg, állítólag égnek emelt
jobbjával a háborúk ellen is tiltakozik.
A férfi 1970-ig átlagos
középosztálybeliként élt, felesége és három gyereke van, akiket
otthagyott, amikor besokallt az anyagi világ hívságaitól és életét
Sivának szentelte. Eleinte csak otthonát hagyta el, és elkezdett
vándorolni, kezében Siva háromágú szigonyával (triszúla), de ez sem volt
számára elég elszakadás a hétköznapi luxustól, úgyhogy 1973-ban
kitalálta, hogy haláláig égnek tartja jobb kezét. A haridwari Kumbh
Melában leült, és 38 éve tartja is karját. Mostanra példaképpé vált a
saivisták közt, több hívő követte, van, aki 7-10-15 éve tartja magasba
karját – írja a todayilearned.co.uk.
Mint Bharti elmondta, a kar magasba tartása nem csak kitartást és
türelmet igényel, valójában nagyon fájdalmas is hosszú ideig. Most már
persze nem érez semmit: karja beállt egy furcsa, félig függőleges pózba,
mostanra hosszú, fekete köröm kunkorodik le ujjairól.
A saiviták sok, általunk furcsának
tartott dolgot tesznek vallásuk nevében, például fejjel lefelé alszanak,
sosem fürdenek, évekig nem esznek, vagy épp Bharatit követik. A
saiviták szerint az üdvözüléshez az aszkézis, a jóga és a meditáció visz
közelebb, általános üdvcéljuk az eggyé válás Istennel.
A kar magasba emelése egyébként a keresztény mitológiában is előkerült, de Mózes nem bírta évekig égnek tartani karjait:
„Józsue úgy tett, ahogy Mózes
parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben
Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére. Ameddig Mózes a kezét
kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a
kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. Mózes karja végül is elfáradt.
Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a
karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a
karja napszálltáig kitárva maradt” – áll a Kivonulás Könyvében.
Mi a saivizmus?
A Nyugaton meggyökeresedett felfogás
szerint Visnu, Brahmá és Siva együtt alkotják a hindu háromságot. A
Siva-hit teológiai rendszerének ez a kijelentés sok esetben nem, vagy
csak részben igaz. A hinduk kb. 25%-a saivista, 70%-uk vaisnavista. Siva
a pusztító, aki a kali-júga, tehát a jelen korszak végén a pusztítás
táncát járva az egész univerzumot megsemmisíti. Siva a tudatlanság
kötőerejének, a tama-gunának az irányítója. A Kajlász-hegyen lakik,
amely a tibeti Himalájában található. Arccal dél felé ül, s személye a
lemondást és az univerzális pusztítást képviseli. Bár ő az anyagi világ
ura, a múlt, a jelen és a jövő ismerője, mentes az anyagi
szennyeződéstől.
Kik saiviták?
A sivaiták, saivák, saiviták Siva isten
tisztelői, aki számtalan formában nyilvánul meg mint legfőbb Isten és a
világ leghatalmasabb ura. Ismertetőjük olyan homlokjel, amely három,
hamuval vagy fehér festékkel húzott vízszintes vonalból (tripundra) áll,
ami Siva homlokszemének jelképes ábrázolása. Általános üdvcél a lélek
eggyé válása Istennel. A kultuszra erőteljesen rányomja a bélyegét a
tantrikus szertartás. Az aszkéták és a nagy jógik szerint az üdvúton
Síva példája alapján az aszkézis, a jóga és a meditáció visz előre, de a
szent mantrák mormolása és a sokféle szertartás, valamint a test
hamuval bekenése és a 108 rudráksa-golyóból (Elaeocarpus Ganitrus) álló
"rózsafüzér" viselése és használata is elősegíti az üdvözülést. Forrás:
www.vallasforum.hu
Kommentáld!