A FÖLD BELSEJÉBEN 

Mit gondolsz, mi van a föld belsejében?

-Ez most valami beugrató kérdés?

Nem.

- Mi lenne, valószínűleg ugyanaz, mint a felszínén: mindenféle ásványok és kövek. Néha egészen pontosan látjuk, amikor kitör egy vulkán.

Nem talált, azt mondják, hogy a föld belsejében egy nagy birodalom van, ahol intelligens élőlények élnek.

-Nem mondasz újat, ezt is Platón találta ki, Atlantisszal meg egy csomó egyéb mítosszal együtt. Fölvetette, hogy a föld belsejében talán mindenféle széles és szűk alagút van; az emberek pedig elhitték. Az emberek mindent elhisznek, kivéve a logikus magyarázatokat.

V agyis azt mondod, hogy te a tudósoknak hiszel, és nem Platónnak. Nos, Edmund Halley nagy tudós volt, a 17. század kiváló csillagásza, róla nevezték el a leghíresebb üstököst. 1692-ben jelent meg egy könyve, ebben azt írja, hogy a föld belseje mindig világos, és egyáltalán nem lakatlan. Valamennyi modern kutató rá hivatkozik, az úgynevezett Hollow Earth elmélet hirdetői – igazán sajnálom, de e csak angolul hangzik ilyen szépen. Röviden, azt állítják, hogy a föld belsejében emberek, vagy magasabb rendű élőlények élnek.

-Ez történik, amikor egy csillagász nem az égen vizsgálódik, hanem elavult filozófusok műveiben.

Platón nem avult el – egyébként Halley nem az ő könyveit tanulmányozta, hanem a mágneses mező eltolódását, és nem talált más magyarázatot, mint hogy több mágneses mező van. Végül azt az elméletet fogalmazta meg, hogy a föld négy koncentrikus szférából áll, és belül szabad tér van, önmagától fénylő atmoszférával. A földkéreg a sarkokon a legvékonyabb, ezért ott néha kiszökik egy kevés ebből a fényes gázból, ez okozza az úgynevezett sarki fény jelenséget.

-Hát én nem vagyok sem fizikus, sem csillagász, de biztosra veszem, hogy sok más magyarázatot is lehetett volna találni arra, hogy a mágneses mező időnként kissé elmozdul. Például, elromlottak a mérőműszerek.

Min t olyan sokszor, itt is az derült ki, hogy az embereket nem a tudományos probléma érdekli. Ha azt mondják, hogy a föld közepében magma van, esetleg nikkel-vas mag, ez senkit nem lelkesít fel. De városok, intelligens civilizáció, ufók; ez mindenkinek megmozgatja a fantáziáját.

-Nag yon zsúfoltan lehetnek odalent. Gondold csak el, az egész görög-római alvilág, ahol árnyak lebegnek a sápadt aszfodélosz-réteken. Leláncolt titánok, Héfaisztosz kovácsműhelye. Az egész sumér-akkád alvilág és a Biblia poklai, kénköves bűz, ahol az ördögök forró olajban főzik a szerencsétlen bűnösöket. A buddhisták emberfeletti lényei, akik onnan felügyelik a mi fejlődésünket. A hinduk hét Pátalája, ahol részben szintén pokol van, részben pedig kígyóemberek élnek, akik végtelenül gazdagok, aranyból és drágakövekből építik a városaikat, és lámpásokra sincs szükségük, mert a csuklyáik között éjjel-nappal világítanak a drágakövek. Nagyon intelligensek, például végtelenül utálják a föld felszínén élő embereket.

Elfele jted, hogy most egy tudományos mítoszról beszélünk. A tudósok felvilágosult emberek, tudják, hogy ördög nincs, ellenben van ufó.

-A tudomány valóban csodálatos, és az a legszebb benne, hogy nem ismer korlátokat.

És a felvilágosult ember nem hisz a régi babonákban. Új babonákat igényel, és ezeket sokan szállítják készségesen. Igazi és önjelölt tudósok, akiknek megtetszett Halley elmélete, amit aztán kiegészítettek a saját ötleteikkel. Például egy skót matematikus, Sir John Leslie, aki azt állította, hogy a föld közepén két nap van, el is nevezte őket Plutónak és Perszefonénak. Vagy John Symmes, aki a 19. század elején olyan meggyőzően beszélt a koncentrikus szférákról, hogy a belső világba levezető nyílást el is nevezték Symmes-lyuknak.

- Nagy megtiszteltetés. Le is lehet menni abba az alsó világba?

De mennyire. Rengeteg lehetőség van. A fő lejáratok az északi és a déli sarkon vannak. Marshal B. Gardner meg is mérte ezeket a 20. század elején, ezer mérföld átmérőjű lejáratok.

-Várj csak, hiszen mindenki tudja, hogy ekkora lyukak nincsenek a sarkvidékeken, de még nagyságrendekkel kisebbek se.

Valószínűleg az a gond, hogy nem jól keressük. William Reed például már 1906-ban megírta, hogy az északi és a déli sarkot még senki sem találta meg, mert ilyenek nincsenek. Persze azt is írja, hogy itt vannak a lejáratok. Egészen híres lett a könyve: A sarkok fantoma.

(Szilágy i Márta, Rohini tanulmánya)

 

http://govinda.blogter.hu/107180/a_fold_belsejeben_i-resz_

 

 

 

 

Szerencsére van számos egyéb bejárat is, például a Monmouth barlang az USA Kentucky államában, a brazíliai Mato Grosso, az Iguana vízesés Brazília és Argentína határán, Kheopsz piramisa, Salamon király bányái. A tibeti Potala alatt is van egy jelentős barlang- vagy alagútrendszer, amely levezet egészen a föld középpontjáig. Van egy lejárat Benáreszben, ez a Sésa-kút. Kútnak nevezik, de csak egy köralakú mélyedés, amelybe 40 lépcső vezet le egy kőlaphoz. Erre kígyókat véstek, és olyan nehéz, hogy senki sem képes megmozdítani. G.E. Kinkaid 1909-ben a Grand Canyonban talált egy hatalmas földalatti termet, több száz kisebb helyiséget, egy Buddhára emlékeztető szobrot, rejtélyes írásjeleket fakéregbe csomagolt múmiákat, fegyvereket, és még sok más érdekes dolgot. Rögtön tudta, hogy ez a hopi indiánok ősi szentélye, akik hogy úgy mondjam, mindennapos munkakapcsolatban vannak a föld belsejében élő civilizációval.

- Ez nagyszerű, hiszen akkor kényelmesen meg lehet vizsgálni, hogy mi van odalent.

Nem lehet. Tudod, a szokásos problémák: az akadémikus tudomány irigysége. Inkább befalazzák a barlangot, de nem ismerik el, hogy egyszer ők is tévedhetnek. A tudósok rendes napi időtöltése, hogy befalazzák a barlangokat, eltüntetik a tárgyi bizonyítékokat és a nyomokat, ha találtak valamit, ami nem felel meg a hivatalos állásfoglalásnak. Ez történt a föld belsejébe vezető lejáratokkal is, például az ezer mérföldes lyukkal az Északi sarkon. Még a tölgyfa koporsók is eltűntek, amelyeket Frank Burns talált a Crunf barlangban, Alabamában. Az volt a bűnük, hogy egy titkos lejárat fölött álltak.

- Világméretű összeesküvés a felfedezők ellen.

Akik persze nem hagyják magukat. Csak nemrég találtak egy újabb lejáratot a Prudhoe vár romjai között Northumberlandban, a Tyne folyó partján. Mindjárt gyanúsak lettek a romok, amikor kiderült, hogy az egyik folyosón egy kísértethölgy szokott sétálgatni. Akkor meg azzal akarták félrevezetni a felfedezőket, hogy az alagút csak a közeli Bywell várba vezet, végig a Tyne folyó mellett.

- Úgy látszik, ez valami régi hagyomány Angliában. A 19. században egy Portland herceg teljesen le akart költözni a föld alá. Háza, a Welbeck Alley alatt néhány mérföld alagutat ásatott, itt-ott könyvtárszobákkal, képcsarnokkal, rózsakerttel, sőt még egy bálteremmel is. Nem sok haszna lehetett az egészből, mert soha nem fogadott vendégeket, egyáltalán nem bírta elviselni az emberi társaságot, sőt még azt a gondolatot sem, hogy valaki véletlenül megláthatja. 15,000-en dolgoztak a projekten, amikor meghalt, 1879-ben. És csak most, az év (2006) elején bukott le egy londoni fazon, aki addig építkezett a föld alatt, amíg összedőlt a háza. A sajtó rögtön elnevezte vakond-embernek, de lefogadom, hogy ő is csak a titkos lejáratot kereste.

Amit nem keresni kell, hanem megtalálni. És ez már sokaknak sikerült, például a múlt század 40-es éveiben Richard Shaver többször is találkozott a föld belsejében élőkkel. Nagyon fontos információkat szerzett tőlük. Megtudta, hogy az őseik sok ezer évvel ezelőtt jöttek ide, egy másik naprendszerből. Először a föld felszínén éltek, de nem találták kellemesnek, sok volt a levegő, meg a napfénytől idő előtt megöregedtek. Gondoltak egyet, és leköltöztek a föld alá, ahol nagy palotákat építettek. De aztán itt sem érezték jól magukat, még mindig sok volt a levegő, elköltöztek egy másik bolygóra, és csak az intelligens robotjaikat hagyták itt. Ezekkel a robotokkal találkozott Shaver, a jó Terókkal, és a gonosz Derókkal.

- És ez hányadik típusú találkozás volt?

Nem tudom, de nem is ez a probléma, hanem az, hogy nem árulta el, hol találta meg a lejáratot.

- Hol itt a probléma? Hiszen minden félig-meddig rejtélyes épületben van egy lejárat, nem is beszélve a kutakról és a barlangokról. Ott van például Szent Patrick barlangja Írországban. Ott már sokan lementek, és találkoztak az ördögökkel, akik nem lehetnek mások, mint Shaver gonosz robotjai.

Nagyon valószínű. Csak tudod, a Szent Patrick barlanggal van egy kis baj, messze van, meg aztán hetekig imádkozni és böjtölni kellett, mielőtt leengedtek valakit, most meg az egészet lezárták. Nem, nem az akadémikus tudomány összeesküvése a megalkuvást nem ismerő felfedezők ellen, csak rájöttek, hogy a mérges gázok nagyon veszélyesek, általában hallucinációkat váltanak ki. Modern kutató egyébként sem jár gyalogosan. Richard E. Byrd „admirális” repülővel utazott 1926-ban az északi, 1929-ben a déli sark fölött. Naplót is írt, 1947 február-márciusban.

- Ennyi év után már nem írhatott naplót, legfeljebb visszaemlékezést.

Ő naplónak nevezi. Nem részletesen, inkább csak távirati stílusban számol be arról, hogy mit látott: hegyeket, völgyeket, folyókat és tavakat, sűrű erdőket, réteket, mamutokhoz és dinókhoz hasonló állatokat. Repülőgépét furcsa, még sose látott légi járművek üdvözölték, amelyek oldalára horogkereszteket festettek. Aztán leszálltak, elvezették őket egy ragyogó városba, ez volt Aghartha. Találkoztak egy királlyal és egy királynővel, akik felvilágosították őket, Byrd „admirálist” és a repülőgép személyzetét, hogy csak azért léphettek be, mert nagyon erkölcsös életet élnek. Aztán még sokat beszélgettek az ott élő, magas, szőke emberekkel, akik mind nagyon szívélyesek voltak, csak azért panaszkodtak, hogy a föld felszínén nagyon sok a háború. Végül elbúcsúztak, azt mondták az angol admirálisnak, Auf Wiedersehen.

(Sz.M)