A gordiuszi csomóBizonyári mindenki hallott már e kifejezésről, nagyon sokan a történelmi hátterét is ismerik, vagy legalábbis össze tudják kötni Nagy Sándorral.Alexandros életéhez, pályafutásához számos legendás esemény és történet kapcsolódik, melyek legendává válásához a nagy makedón hódító legtöbbször tudatosan is hozzájárult. Gyermekkorától fogva meggyőződéssel készült a halhatatlan hírnév megszerzésére, amelyet anyja is mindvégig támogatott (emlékezzünk csak születésének körülményeire; Olympias szándékosan terjesztette azt, hogy Alexandros Zeus-Ammon fia), s később is gyakorlatiasan alakították úgy az egyes megtörtént események történetét, hogy ezek minden esetben alátámaszthassák a király halhatatlanságának, isteni származásának és legendás életének történéseit.Kr.e. 333 áprilisában Alexandros megérkezett Kis-Ázsia szívébe, Gordionba, mely a frígiai királyok ősi fővárosa volt. Látogatást tett a királyi palotában, és felkereste a híres Gordiosnak – aki a dinasztia alapítója volt – mitikus kocsiját. A szekér jármát egy tekervényes, somfaháncsból font csomóval illesztették a rúdhoz úgy, hogy a kötél végeit a csomó belsejébe rejtették. A legenda szerint, aki ki tudja bontani a csomót, az lesz Ázsia ura. Egyes források szerint ősi mítosz volt, de az is lehetséges, hogy Alexandros hivatalos apparátusa szándékosan alakította a király érdekeinek megfelelően. Sándor, bár eleinte tanácstalanul nézegette és vizsgálta a csomót, végül megoldotta a feladatot, igaz itt forrásaink két különböző magyarázatot adnak. Egyesek (Curtius és Justinus) Kallisthenés, az udvari krónikás verzióját tartják valószínűnek, hogy egyszerűen átvágta a csomót, miután sehogy sem akaródzott megtalálni a szárvégeket, azonban Aristobulos szerint, aki Ptolemaiostól vette át a történetet, egyszerűen kihúzta a hesztór-nak nevezett szeget, amely a jármot és a rudat összetartotta. (Ezt a verziót mondja el Plutarkhosz és Arrianos.) Alexandros tisztában volt azzal, ha próbálkozása sikertelenül végződne, a rossz óment saját babonás katonái is negatív előjelként értelmeznék. Bárhogyan is; a jövendölés végül beteljesült. Sándor, miután megoldotta a feladatot, közszemlére tette a kocsit, aztán hagyta, hogy a történetet szájról szájra adják tovább (így keletkeznek a legendák); a táborban lévő makedónok, illetve a frígiaiak, akik szemtanúi voltak a király tettének, mesélték is mindenfelé. Alexandros áldozatot mutatott be Zeus Basileusnak, s az istenségtől meg is kapta a várva várt jelet: mennydörgött és villámlott, s a babonás makedónok az isten helyeslését vélték kiolvasni a jelekből.

E történetből is jól kitűnik, hogy milyen tudatosan alkalmazta Alexandros a babonákat, előjeleket, ómeneket és jóslatokat saját hatalmának legitimálására, legyen az csupán a Kis-Ázsia feletti uralom, egész hadjáratának sikere, vagy legtágabb értelemben, a Világ Ura kitüntető cím isteni jóváhagyása. Hogy a király mennyire hitt maga is az isteni előjelekben, illetve csupán felhasználta azt saját tekintélyének törvényesítésére, ma már nehezen megállapítható, mindenesetre célzatosan és minden apropót kihasználva alkalmazta, amikor csak lehetősége adódott rá.

De magának a kocsinak is legendás a története, hiszen éppen ilyen misztikus módon juttatta gazdáját a hatalomhoz.

Gordios, a későbbi Midas király apja volt, aki egy alkalommal, amikor földjét művelte, egy sas képében isteni jelet kapott Zeustól, hogy ő lesz Frígia királya. Nem sokkal ezután, a regnáló király meghalt, s trónviszály dúlta fel a kis-ázsiai királyságot. A nép úgy határozott, hogy az legyen Frígia új királya, aki elsőnek ér kocsijával Zeus templomához. Gordios is a vetélkedők között indult, elsőnek érkezett a templomhoz, s így végül beteljesedett a jóslat. Uralomra jutása után megalapította a róla elnevezett Gordion városát, s hálája jeléül felajánlotta Zeusnak szerencsét hozó kocsiját, rajta a kioldozhatatlannak hitt csomóval, mely köré hamarosan legenda is szövődött: azt csak Kis-Ázsia eljövendő ura fogja tudni megoldani, s ez végül Alexandros egyetlen suhintásával (vagy a szeg kihúzásával) be is teljesedett.

„Nem számít, hogyan bomlanak szét!”

Innen ered a mondás értelmezése, amikor valaki egy nehéznek tűnő feladatot, vagy problémát drasztikusan, ’egyetlen vágással’, de mégis egyszerűen old meg. A radikális problémamegoldás ókori archetípusának is nevezhetjük.

A problémamegoldás kivitelezése jól tükrözheti az önmagában határtalanul bízó Alexandros jellemét is, azt az eredmény-centrikus hozzáállást, amikor valaki nem a folyamat megoldásának mikéntjét, hanem csupán a végeredményét tekinti fontosnak.

Etédi Alexa

FOrrás:http://hellenizmus.repeta.hu/a_gordiuszi_csomo