Havasi ember, nagyláb, vagy jeti: a világ különböző pontjain felbukkanó, rejtélyes se-ember-se-állat neve. Annyi szemtanú, annyi elbeszélés született már velük kapcsolatban, hogy igen nehéz kétségbe vonni a létezésüket. Nem is beszélve arról, hogy a bolygón szanaszét élő, egymással semmilyen kapcsolatban nem levő, idegen nyelveket nem beszélő emberek kísértetiesen azonos élményekről számoltak be a jetik kapcsán.

Bár az elmondások alapján kissé különböznek a nepáli és az észak-amerikai „fajok”, mindre jellemző, hogy bő két méter magas, testét szőr borítja, bőre sötét, homloka csapott, a kezei hosszúak, nagy szája és lapos orra van, és az emberhez képest igen nagy lába. A hiedelemmel ellentétben a jetik nem vadak, nem támadnak, de ha félnek vagy dühösek lesznek, irdatlan erővel és állati kegyetlenséggel képesek támadni. Ezzel együtt kifejezetten rejtőzködők, és nem hogy nem szeretnek támadni, inkább menekülnek maguk is, ha emberrel találkoznak.

Épp ezért nem nagyon lehet látni őket, ellenben a szaguk messziről érezhető: állítólag borzasztóan büdösek. Bár az elkülönülten vagy fogságban élő állatokra ez nem jellemző, a jetik intelligenciája kifejezetten fejlett, saját nyelvük van, és egyes beszámolók szerint telepatikus képességekkel is rendelkeznek.

Az első, hivatalosnak tekintett bizonyíték 1889-ből származik Waddell őrnagytól, aki soha semmit nem hallott addig a jetikről, ám egy hatalmas lábnyomra bukkant a Himaláján, és azt kezdte el tanulmányozni. Érdekes annak a kínai antropológus professzornak az esete, aki észrevette, hogy a helyiek olyan csontokkal kereskednek, amiket csak ásatások során látott, ezek viszont teljesen frissek voltak. Amint kutatásba fogott, a kormány egyből leállította. Ettől még magán-expedíciót szervezett, aminek tragikus következményei lettek: a jetik feltételezett lakhelyéhez közeli falu lakosságát lemészárolták, a professzort pedig pszichiátriai kényszerkezelésnek vetették alá.

A legtöbb mítosz és monda az amerikai indián őslakosok és a Himalája környékén élő nepáliak körében született. Tőlük származik rengeteg elbeszélés a jetikről, de ezen kívülmegdönthetetlen bizonyítékokat találunk náluk: a jeti és az ember közös gyerekének csontjait, élő unokáit. Önmagában az a tény, hogy a Grúziában, fogságban él Zana nevű nőstény jetinek, és a Scanicumnak nevezett, az őslakos indiánok közelében élt hímnek is lettek utódai, már igazolja: nem egyszerűen egy állatról van szó. Kifejezetten emberszerűek, épp csak másért, máshogy léteznek közöttünk.

Bár a tudósok szeretik egy újabb fajta, eddig fel nem fedezett emberszabású majomnak titulálni a jetiket, az ennél sokkal drasztikusabb, a másik végletre hajazó elméletek igen csak elgondolkodtatóak. Többen állítják, a jetiknek nagyon fejlett mentális képességeik vannak. Képesek telepátiával kommunikálni, érzéseket „üzenni” különböző képeken, rezgéseken keresztül. Egyik pillanatról a másikra eltűntetik a testüket, és ugyanígy képesek megjelenni is – ezért fordulhat elő, hogy a lábnyomok sokszor egy kisebb szikla alól indulnak, vagy véget érnek a nagy semmiben, így nem lehet a lakhelyüket lekövetni. Ezt megerősítik indiai őslakosok, fehér amerikaiak, és a nepáli szemtanúk is.

Khat Hansen, egy ma is élő indián léleklátó saját tapasztalatiról számol be több interjúban. Kislány korától áll kapcsolatban egy jetivel, de többel is találkozott már Ki’ho’sa – így nevezi ezt az élőlényt - családjából. „Ő egy lélek, aki képes fizikai testet ölteni.Ez egyszerűen annyit jelent, hogy ő egy olyan teremtmény, akinek bejárása van ebbe a világba. Tetszése szerint jön és megy, akkor hagyja el ezt a síkot, amikor csak akarja. Nem korlátozódik a létezése az itteni életre, mint nekünk. Más adottságai vannak, mint nekünk, és használja is ezeket” – mondja Khat, aki rengeteg dolgot mesél arról, hogyan élnek, hogyan működnek a jetik.

Ha ez valóban így van, talán azok az elméletek sem meglepőek, akik egyenesen földönkívülinek tartják a jetiket. Van, aki úgy gondolja, a jeti egy kísérleti darab: a földi életre való alkalmasságát vizsgálták, majd szépen idetették az embert – csökkentett üzemmódban. Bármi is az igazság, valaki szólhatna nekik, hogy a fizimiskájuk kissé idejétmúlt. Bár ki tudja, talán azok az idegenek, akiknek nem ilyen retró a külsejük, fel sem tűnnek. Pedig biztos vannak páran…