A kensingtoni rúnakő
A skandinávok története Amerikában nem lehet meg a kensingtoni rúnakõ említése nélkül. A követ 1898-ban találták meg, és azóta is vita tárgya, hogy valódi-e. Ha valódi, akkor egyértelmûen bizonyítja, hogy a skandinávok már jóval Kolumbusz elõtt felfedezték Amerikát.
A kõ felirata Wahlgren fordításában így hangzik:
"8 svéd és 22 norvég, felfedezõ úton Vinlandból nyugati irányba. Ettõl a kõtõl északra, egynapnyi járóföldre két sziklás szigetecske oldalán táboroztunk. Egy nap horgászni mentünk. Amikor visszatértünk, 10 vörös embert találtunk itt vérbe fagyva. AVM óvjon minket a gonosztól. 10 emberünk õrzi a hajóinkat a tengernél, 14 napnyi útra ettõl a szigettõl. 1362 évben."
A kõ története
1898 november 8-án egy Olaf Ohman nevû farmer, a fia és néhány szomszéd fákat vágtak ki éppen, és a gyökereket ásták ki a földbõl, hogy szántáshoz készítsék elõ. Ohman egy makacs gyökérrel kínlódott, pont a földje határán. Mikor végre mégis sikerült kirántani, a makacskodás oka is kiderült: egy kétszáz fontos szürke kõ tárult a szeme elé. A fa gyökerei, ahhoz a kõhöz értek, ellapultak. A kõ arccal lefelé feküdt a földben, vagy húszcentire a talajszint alatt.
1907-ben egy ifjú tudós, Hjalmar R. Holand vásárolta meg a követ a farmertól. Elkezdte népszerûsíteni a leletet, beszédeket tartott, könyveket írt róla, és az amerikai viking településekrõl, továbbá Knutson Syent küldetésérõl. (Állítólag Knutson állította a követ valamikor.)
1948-ig a kõ a Smithsonian Institution-ban volt kiállítva, és az intézet kurátora szerint ez a legfontosabb régészeti lelet, amit csak Észak-Amerikában találtak.
1949-ben a követ visszavitték Minnesota államba, ahol az állam fennállásának századik évfordulója alkalmából le is leplezték. Azóta Alexandriában a róla elnevezett múzeumban található.
Málnás Kata Forráshttp://paranormal.hu
Kommentáld!