A kéz a gyógyítás eszköze
Csakrákat,
energiaközpontokat
a test több pontján találhatunk. Csakrák vannak a tenyerek
közepén, de kisebb csakrák helyezkednek el az ujjhegyeknél is. Ezek
mérete,
tevékenysége, ereje különböző tényezőktől függ. Ezek közül az egyik a
finom
csatornák tisztasága, átjárhatóvá tétele. Ezek a finom csatornák, nadik
szállítják az életerőt, amit a kézcsakrákon keresztül bármelyik szervbe
(saját
vagy más testbe) irányítani tudunk. Az ősi egyiptomiak a kézből
kisugárzott erőt
Sa-angh-nak (élettel töltöttnek nevezték). A múlt leghíresebb misztikus
testvériségei gyógyításra használták a kézből, ujjhegyekből áradó
különböző
polaritású életenergiát. Az Egyiptomban élő terapeuták, a Holt-tenger
partjainál tevékenykedő esszénusok, a nyugati okkultisták, Paracelsus és
Mesmer
is gyógyító célokra fordították a Sa-angh-ot. A görögök cheirourgos-nak
(kéz-munkásnak) hívták a kézzel gyógyító embereket, de azokat is, akik
kezük
ereje által gyógyultak meg.
A kínai orvosok ősidők óta a diagnosztizálás eszközének
tartják a kezeket. A tenyérből és ujjhegyekből áradó sugárzó energia erősségét
érzékelik, s a pulzus megfigyelése és az energiahiányos területek
feltérképezése után látnak hozzá a szervek gyógyításához.
Az
alternatív
gyógyászat sok rendszere alkalmazza a kezeket, az akupresszura,
shiatsu, csakragyógyítás, reiki, Rózsakeresztes kontakt-gyógyítás,
kézrátételes
gyógyítás, masszázsok. A reflexológia tudományát az ősi taoista orvosok
és
alkimista gyógyítók terjesztették el. Az ember az univerzum
visszatükröződése,
így minden testrészén nemcsak a többi testrészének a lenyomatát
hordozza, hanem
a vele analógiában álló bolygó, angyali rend és őseszme rezgését is.
Késmárki László: Gyógyító kéztartások 2012.
Kommentáld!