A világ teremtését Közép-Amerikától a Fudzsi szigeten át Finnországig sok helyen úgy gondolták, hogy a tojás tartalmazza az osztatlan egészet, és feltörésével kezdődik minden. A dogonok például a következőképpen képzelték el ezt az időszakot:

"Amikor Amma feltörte a Világtojást, és kibújt belőle, hata lmas forgószél támadt, …a forgószél maga Amma… és a gabonaszem az, amit legelőször teremtett."

Az orfikus hagyományok szerint is ezüsttojásból bújt elő a világ teremtője. Már a történelem előtti korokból is maradtak ránk agyagból készített tojások Oroszországban és Svédországban, amelyeket az örökkévalóság ábrázolására készítettek.

A szimbolikus tradíciókban a tojás általában Vlágtojássá lépett elő, a kozmoszt tojásként képzelték el. Leggyakrabban azonban az ősi Egyiptomban találkozhatunk vele. A hieroglifák nyelvén az élet misztériumát, a teremtés magját jelenti. A kozmikus tojásból kelt ki a Nap. Knéph, a kígyó szájából is származtatták a kozmikus tojást, amit a logosz jelképeként használtak.

Egy papirusz-illusztráción múmia felett lebegő tojást láthatunk, ami valószínűleg a halál utáni élet reményének kifejezésére szolgált. Szerintük Ptah isten volt a teremtés atyja, akit gyakran ábrázoltak agyagoskorong mellett, amint éppen a Világtojást készíti. A druidáknál és néhány szimbolikus tradíciókkal rendelkező helyen a tojást a Világtojással, minden létező eredetével hozták kapcsolatba.

A hindu hagyományokban a Világtojást az isteni madár helyezte el az ősóceánba. Brahma aranytojásból született, amelynek két feléből keletkezett a menny és a föld. A buddhizmusban a tojáshéj a tudatlanságot szimbolizálja, amelynek feltörésével juthatunk el a megvilágosodáshoz vagy, ahogy nevezik, a második születéshez.

Kínában a teljesség kifejezésére szolgál, a teremtéskor ennek két feléből keletkezett az ég és a föld.
A sémi hagyományok is a kozmikus tojásból származtatják a teremtést. A görögöknél a feltámadást is jelképezi. A Diosz-kuroszok Zeusz és Léda segítségével tojásból születtek. Az iráni ősvallásban a teremtés szimbóluma. A Zoroaszterban hívők szerint az eget egy ragyogó fém-tojásból teremtették.

A keresztény hitvilágban az újjászületés, a rekreáció és a remény jelképe. Néha a szűztől való születésre is utal. Az alkimisták szerint a tojás hermetikusan zárt urna, amelyben a nagy mű készült. A tojásból nő ki a bölcsesség fehér, piros és kék virága.

Sok esetben az aranytojás a Napot jelképezi. A tojás körül a kígyó Ophiónra utal. A strucctojás vagy a nagyobb porcelántojások, amelyeket például a kopt templomokban, mecsetekben függesztenek fel, a teremtés, az élet és a feltámadás szimbólumai.

"A tojás szimbolikus jelentéstartalma szoros összefüggéseket mutat a biológiaival. A megtermékenyített petesejt genetikailag minden olyan információt tartalmaz, amire a belőle kifejlődő élőlénynek szüksége van, a továbbiakban már semmilyen új genetikai anyag nem kerül be. A mindkét szülőtől egyenlő arányban kapott örökítőanyag a születendő utód összes tulajdonságát tartalmazza. Hogy melyik szülőtől mely tulajdonságokat örökli, az már a megtermékenyítés pillanatában eldől. Az információ alapjául szolgáló DNS-en kívül pontosan akkora mennyiségű tápanyagot tartalmaz, amennyire az egyed kifejlődéséhez szükség van. A petevezetékben alakul ki a meszes héj, ami a már meglévő lágy héjjal együtt biztosítja a szükséges védelmet." 

Dr. Skribanek Anna