Talán az emberiségnek, a mi szemünkkel nézve legborzalmasabb jóslási módszere az emberjóslás. Egy ember - felnőtt harcos, szűzlány, vagy újszülött csecsemő - megölésével jár....

Nem csak a görög drámákban, olvashatunk visszaemlékezéseket erre, hogy ha valamire igazán kíváncsiak voltak eleink, mire voltak képesek azért, hogy kifürkésszék a jövendőt. Talán az emberiségnek, a mi szemünkkel nézve legborzalmasabb jóslási módszere az emberjóslás. Egy ember – felnőtt harcos, szűzlány, vagy újszülött csecsemő – megölésével jár.

Néha azért áldozzák fel az embert kegyetlen módszerekkel, hogy tőle magától tudják meg a jövendőt, máskor pedig beleiből, vagy csontjaiból, koponyájából, zsigereiből következtetnek a jövendőre. A luzitánok, a mai portugálok ősei és a kaukázusi alánok egész sokáig használták ezt a jóslási módszert.

Filózófia és emberáldozat
Ezt a jóslási módot a római császárok is gyakorolták. Az ókori filozófusok szerint a halál előtti pillanat nagyon hasonlít a hipnotikus állapotban, vagy transzban való jövendölésre. Cicero tanulmányozta először ezt a jelenséget az „értekezés a jövendölésről” című művében: „az alvó ember teste úgy fekszik, mint a halotté, de lelke erős és élő; még inkább az lesz eljövendő életében, mikor megszabadul mindenféle testi terhétől. Így mikor a halál közeleg a lélek sokkal nyitottabb a jövendölésre. A halálos betegek jól tudják, hogy a haláluk közeleg és gyakran halottak képe tűnik fel előttük…” haldoklók jósképességeinek alátámasztására Poszeidónosz idézi azt a rodoszit, aki utolsó pillanataiban megnevezte hat honfitársasát, haláluk idejének sorrendjében. Talán ennek mintájára haldokolnak és agonizálnak oly hosszan az ókori drámák hősei, és talán ezért volt még az utóbbi évtizedekig is divat, hogy a filmek, darabok haldoklói nagy kinyilatkoztatásokat tettek, utolsó lélegzetükkel.

Gyermekgyilkosságok
Voltak hatalmas és kegyetlen, uralkodói rendeletek, vagy csak egyszerűen barbár szokások, melyek emberáldozatot követeltek Európától Arábián át egészen az óceánok szigeteiig, ahol a kannibalizmus hódított. A szigetvilágban az ellenség harcosainak koponyáján át folyatott füstből tudták meg a jövendőmondók, vajon kell-e újabb támadástól tartani, vagy éppen érdemes-e hadjáratot indítani. Az Iszlám előtti Szíriában a kisgyermekek nyakát kitekerték, fejüket levágták, besózták és bebalzsamozták. Nagy tiszteletnek örvendett az a család, aki gyermeket áldozott egy ilyen rituáléra. Annak a gonosznak a nevét, aki miatt az áldozatot végezték, egy arany pengére írták erre a pengére helyezték el a fejet , körülrakták gyertyákkal és ettől a bálvány-fejtől kaptak válaszokat.

A bőre-fosztott ember jóslata
A legrémesebb módszereket azonban Maszlema mondja el, Ghaia című művében:
„Beletesznek egy embert szezámolajjal teli edénybe, negyven napig benne tartják, ez alatt az odő alatt csak fügével és dióval etetik. Ezen idő alatt az egész bőre eltűnik, és csak a vénái és koponyavarratai maradnak épségben. Akkor kihúzzák az olajból, és miközben a levegőn kezd kiszáradni, felel minden kérdésre, és megmondja milyen eredmények várhatók akár egyéni, akár általános ügyekben.”

Embrió – jóslás
Julianus Apostata kegyetlensége még ezt is felülmúlta, mivel ő terhes asszonyok hasát vágatta fel és a magzatok zsigereiből következtetett a jövendőre.
Az emberáldozatra és az emberjóslásra számos történelmi példát találunk. Krétán Minotaurusznak feláldozott szűz papnőktől kezdve a mesék hétfejű sárkánya elé vetett szűzlányokig. Ha jobban belegondolunk, az európai boszorkányüldözések is egy fajta emberjóslást tételeznek fel, hiszen a megkínzott, halálra gyötört „boszorkától” a túlvilág, a pokol hírnökeinek üzeneteit kérdezték az inkvizítorok.

Tóth József .........

Forrás: harmonet