A halálközeli élményekről könyvek, dokumentumfilmek tucatja készült már. Néhányan állítják, hogy a lélek elhagyhatja az egészséges testet is. Sőt, csaknem minden ötödik halandó átél élete során legalább egyszer valami hasonlót.

A testenkívüliségre csak kevesen emlékeznek vissza, és ha mégis, a delikvens mélyen hallgat. Sokszor maga is kételkedik saját épelméjűségében. Pedig tudományos vizsgálatok is igazolják, hogy a lélek képes elszakadni a testtől. Az out of body experiences – (OBEs), azaz a testen kívüli élmények – magyar átélők és külföldi kutatók szemüvegén keresztül elevenednek meg most előttünk.

Második gyermekét várta Anna. Éjjel volt, mégis álmatlanul forgolódott. Az orvosi leletek elkeserítették, imádkozott a babáért. A magzat nyomta a hólyagját – irány a vécé. A folyosón hasított belé: valami nem 
stimmel. Ő elindult, de teste az ágyon maradt. Megfogalmazhatatlan 
jó érzés töltötte el. Visszafordult, és látta a hálószobát, békésen 
szuszogó gyerekét, alvó férjét. Kiabálni akart, de csak nyöszörögni bírt 
– ettől megrettent, és abban a pillanatban visszaugrott a lelke a testébe.

Asszony a betonban

Anna a hihetetlen élmény után nem bírt elaludni. Reggel zavartan számolt be a történtekről párjának.
– A szabadságot is meg kell szokni – mosolygott a férfi, aki már hallott az OBEs jelenségéről, és közös barátjukhoz küldte Annát.   
– Majd minden éjjel kilépünk a testünkből, csak nem emlékszünk rá – jött a meghökkentő, de egyben megnyugtató magyarázat az évtizedek óta keleti filozófiával foglalkozó ismerőstől. – Ajándék, amit átéltél, ne félj, nem lehet baj!   
A kismama egy hónap múlva ismét hiába várt az álomra. 
– Helyette hatalmas energia beáramlását éreztem, ami kinyitotta a világot – meséli. – Felemelkedtem, a magasból láttam saját testemet. Végtelen szeretet járt át, mintha a gyermekemet simogatnám. Nem léptem, mégis haladtam, egészen az ablakig. Riasztott a mélység, inkább az alattunk lakóhoz indultam. Félig át is jutottam a födémen, amikor belém vágott az ijedtség: hiszen én rettegek a bezártságtól, mit keresek a betonban? A villanás rögtön véget vetett az utazásnak. 
Anna családjában már mások is kiléptek porhüvelyükből – de még egymással sem beszélnek erről. Hallották, hogy hasonló esetben a pszichiáter gyógyszert erőszakolt páciensére. Az immár háromgyermekes fiatalasszony kicsit szomorú, mert mindig csak véletlenül történik vele ilyesmi, ő maga nem tudja előidézni a testenkívüliséget. A különleges-kellemes állapot viszont azóta még néhányszor jelentkezett. Ha nyitott szemmel nyöszörgött az ágyon, férje megérintette: 
– Hol mászkálsz már megint? – és neje abban a pillanatban visszatért. Anna sosem szeretett tanulni, nehezen maradtak meg benne az olvasottak. Az események óta viszont szivacsként szív magába mindent.
– Kihasználom! Angolul már beszélek, most főiskolára járok. De félek, hogy elszáll a varázslatos hatás: egy éve építkezünk, és – gondolom, a stressz miatt – azóta egyszer sem léptem ki a testemből. 

Világszerte több ezren vallottak már halálközeli élményeikről. A beszámolók sok évtizeddel ezelőttől napjainkig datálhatóak, szaporodásukat az orvostudomány fejlődésével, a halál kapujából visszahozottak számának emelkedésével magyarázzák. A legkisebb dokumentált „átélő” két és fél éves. A szokásos tapasztalatok: kellemes érzések, fénylény megjelenése, a saját test  kívülről szemlélése. Vallásos elemek csak elvétve tűnnek fel a történetekben, olyankor a fénylő alakot általában Jézussal azonosítják. Ám az érintettek többsége nem vallja magát gyakorló hívőnek.
A southamptoni egyetem kutatói 2000-ben 63 klinikai halál állapotából visszahozott személyt vizsgáltak meg kórházi körülmények között. Tizenegy százalékuk számolt be tiszta gondolatokról, érzelmekről, holott az EEG-műszer kétséget kizáróan bizonyította: a kritikus időben az agy elektromos aktivitása szünetelt! 
A tudósok szerint lehetséges magyarázat, hogy a tudat valamilyen szinten független az agytól. Ahogy egy tévékészülék átalakítja az elektromágneses hullámokat képpé és hanggá, úgy használja a tudat gondolatközlésre az agyat. A „készülék” gyors ki- és bekapcsolása, vagyis a klinikai halál után maradhat valamilyen nyom arról, hogy a tudat elhagyni készült székhelyét.

Valóság vagy álom?

A testen kívüli élmények rokoníthatóak az „érzékszerveken túli érzékeléssel” (ESP). BárHans. J Eysenck, a londoni egyetem nyugalmazott professzora és Carl Sargent, a cambridge-i egyetem pszichológus doktora szerint a meghatározás nem túl szerencsés. „Normális” érzékelésünktől eltérőt, idegent sugall – pedig nem idegen, csak más. A látás, szaglás, hallás, ízlelés, tapintás mellett létezik egy régóta emlegetett, az öt felsoroltnál általában gyengébben működő észlelési forma is. Megérzés? Hatodik érzék? Ez a látható, illetve kézzelfogható anyaghoz nem köthető, viszont nagy valószínűséggel valós képesség számos történelmi rejtélyre, isteni csodára adhat magyarázatot. Ha nem foglalkozunk a tényekkel, attól azok még tények maradnak. Nostradamus különös verseit századok pora takarja, de közeli, jól dokumentált példája a nagy tragédiák megérzésének az aberfani eset. A dél-walesi bányászfaluban 1966. október 21-én reggel a völgybe zúduló széngörgeteg másodpercek alatt 128 gyerek és 16 felnőtt halálát okozta. Későbbi áldozatok, illetve a környéken élők adtak a katasztrófáról pontos, de a köznapi tudat számára csak utólag értelmezhető leírást napokkal az esemény előtt. Vagy a flixborough-i vegyi üzem 1974. július 1-jei robbanását, a kétezer épület leomlását órákkal előre látó háziasszony esete? És még milyen hosszan folytatható a sor!

Minden út egy irányba vezet

Noha nem méri magát buddhista ismerőséhez, János szintén képes volt a testen- kívüliség állapotát akaratlagosan előidézni. A tizenöt éve jógázó mérnök főiskolás korától kutatja a témát. 
– Az energia egyik megnyilvánulási formája az anyag: eddig jutott a materializmus. A kézzelfoghatón kívül nem lehet más felépítési módja is? Vizsgálódásaimat gátolta, hogy csak anyagi eszközökhöz kötődő megfigyelési módokat ismertem. 
A fiatalembert könyvtárba hajtották az ősi kérdések: honnan jöttünk, hová megyünk, egyáltalán mi ez az egész? Egyik teória sem elégítette ki, de figyelmét felkeltették a halálközeli élményekről olvasott beszámolók. Ráébredt: a Biblia, a hindu upaniszádok, a buddhista iratok, a jógatanok mind a világot teremtő, megtartó kozmikus tudatról szólnak. Azóta gyakorol, meditál, és teste-lelke-szelleme sejtéseit immár saját tapasztalata is igazolja: 
– Fáradtan feküdtem az ágyamon. Tarkómnál elnyomhattam egy eret, változtatni akartam a kellemetlen helyzeten, fel is keltem – de a testem maradt. Megrettentem, ezért a következő pillanatban már együtt emelkedett fel az asztrális és a fizikai testem. 
Később éjjel arra riadt, hogy valami világít a szoba padlóján. Mivel a fényforrás, a foszforeszkáló óra valójában a tévén állt, rádöbbent, hogy ismét kint kalandozik. Minden kilépés előtt suhogó, ütemes zajt hallott. Akkor is, amikor fél éve végre saját elhatározásából hagyta el a testét, háromórás jóganidra-gyakorlás (speciális jógagyakorlat, leginkább a relaxációval rokonítható, de jóval mélyebb, tudatosabb annál – A szerk.) után.
– Nagyon fárasztó! – panaszkodik nevetve János. – Egy óra ellazulás után komoly fájdalom jelentkezett, szinte belesüppedtem a talajba. Aztán megszűnt minden testérzet, és úgy tűnt, mintha a sarkamnál rögzülve egy vattaszerű anyagból emelkedtem volna ki. Leltárba vettem a szobában lévő tárgyakat, semmi gyanúsat nem észleltem. Aztán egy lendülettel ott lebegtem tíz emelet magasságban. Annyira elkápráztatott a dolog, hogy a következő pillanatban a szüleimnél találtam magam, a város másik lakótelepén. A nagy ugrás figyelmeztetett, hogy kezdem elveszíteni az irányítást, jó lesz visszatérni. Hirtelen rántás, és ismét az ágyamon feküdtem. Érdekes volt, de nem annyira, hogy mindenáron újraéljem. Mostanában egyórás próbálkozás után inkább az oldalamra fordulok aludni. 

Prána

Több keleti filozófiában (jógabölcselet, hinduizmus, buddhizmus) az anyaghoz nem kötődő energia, a világot mozgató életerő neve prána. Nepáli szerzetesek állítólag materializálni tudják a pránát: koncentrációval fogható anyaggá sűrítik. Szinte soha nem hajlandók ilyen „cirkuszi mutatványra”, legfeljebb küldetésük segítése, „illusztrálása” érdekében. Az egyik hazai kereskedelmi televízió egy magyar szerzetest kért meg tudománya bemutatására. A férfi, aki éveket tanult Nepálban, azzal a feltétellel vállalta a szereplést, ha elmagyarázhatja a látottakat, beszélhet a világot mozgató erőkről, elmondhatja a prána lényegét. A show-ba azonban csupán a produkció kellett – a szerzetes így otthon maradt. Ez a férfi egyébként képes tudatosan elhagyni a testét. Múltkoriban egy kanadai barátjának telefonon számolt be, mit látott annak otthonában az előző éjjeli asztrális kószálásakor. A vonal végi döbbent csönd igazolta a felsorolás pontosságát.

A testen kívüli tapasztalatok igazolására ma már a legmodernebb orvosi eszközöket is igénybe veszik a kutatók.A tények legalábbis elgondolkodtatóak. Volt olyan asszony, aki le tudta olvasni a másik helyiségben leírt ötjegyű számot. Egy másik személy szintén pontosan leolvasta a másik helyiségben látott különleges ábrákat. Egy férfi macskáját figyelték a gazda asztrális utazása során, és az állat nagyon különösen viselkedett. A beszámolók könyvek garmadáját töltenék meg, mégis: egyelőre nincs szilárd bizonyíték annak eldöntésére, hogy a testen kívüli tapasztalatok a szubjektív jelenség vagy az objektív valóság kategóriájába sorolhatóak-e vagy sem.    
(A cikk szereplőinek nevét kérésükre megváltoztattuk.)

Az interneten több tízezer találatot regisztrálhat az, aki az „out of body experiences”-t, azaz a „testenkívüliség élményei” címszót bepötyögi. A kutatásokba dollármilliárdokat ölnek a kormányok, mert ennél hatásosabb kémkedési módszer elképzelhetetlen. Az ilyen dossziékra, persze, „top secret” pecsét kerül. Az Egyesült Államokban 1956-tól vizsgálták a témát az azóta elhunyt Rober A. Monroe vezetésével. Az 1974-ben alapított Monroe Institute-on egyszerű módszerrel juttatják a jelentkezőket ellazult állapotba. A kidolgozott technika érzékletes szemléltetése: egy sztereó fejhallgatón át az egyik fülbe 100 hertzet, a másikba 105 hertzet adnak. Mivel a két hang nagyon közel áll egymáshoz, az agy szeretne belőle egyet alkotni: előállítja a különbséget, az 5 hertzet, ami a meditatív tudatállapot sajátossága. Ehhez keverik hozzá a nyugodt elme agyhullámait mint hallható hangokat. A módszert az intézet „Hemi-Sync”, azaz agyfélteke-szinkronizáció néven szabadalmaztatta. Az agy öthertzes rezgése állítólag nem csak a pihenést, tanulást segíti, de alapja lehet a test elhagyásának is.

Forrás: Astrolap