Az UFO-kutatás legbizarrabb és legellentmondásosabb történetei az úgynevezett eltérítések, melyek során a szemtanút földönkívüli lények kerítik hatalmukba. Elrabolják õt, messzi világokba, földalatti vagy kozmikus bázisokra, esetleg ûrjármûvük fényesen kivilágított fedélzetére szállítják áldozatukat.
Az eltérítéseknek számos formája létezik, de a komoly, tudományos vizsgálatok próbáit csak az esetek 10-15%-a álja ki. Nem csoda hát, ha épp ezeket, a földönkívüliekkel történt találkozásokat éri a legtöbb kritika. Közülük is legfõképp azok a beszámolók kapják a leghevesebb támadásokat – nem egy esetben maguktól az UFO-kutatóktól is – amikor az eltérítettek azt állítják, hogy gyógyító képességekkel ruházták fel õket az égi látogatók.

Pedig az ilyen beszámolók korántsem újkeletûek. Bár sokak szerint az ufonautákkal történõ találkozások, eltérítések a XX. század “termékei”, valójában a régmúlt idõk beszámolóiban is találhatunk olyan történeteket, amelyek olvasása kapcsán akarva-akaratlanul is napjaink eltérítései jutnak az eszünkbe.

Maga a Biblia is valóságos tárháza a csodás képességû égi lények (angyalok) Földre szállásának, illetve halandók rendkívüli erõkkel történõ felruházásának. Elég, ha csak Jézus születésére és a titokzatos Betlehemi Csillagra gondolunk. De nem kell ilyen távolra kalandoznunk a múltban.

1645-ben, tehát valamivel több mint 350 évvel ezelõtt az angliai Cornwallban, St. Teath falucskában élt az akkor 19 esztendõs felszolgálólány, Anne Jeffries. A lánynak különös éjszakai látomásai voltak, amelyek apró emberkékrõl szóltak. Õket ma minden bizonnyal hálószobai látogatóknak neveznénk. Anne – félelmét leküzdve – szerette volna éjjeli látogatóit álmon kívül is megismerni, ezért számos alkalommal virrasztott a szabadban. A pszichiáterek napjainkban erre minden bizonnyal azt mondanák: Anne élményei álmatlansághoz vezettek, és ennek feloldására kereste a kapcsolatot a látogatóival...

Nos, úgy tûnik, a találkozó megtörtént. Ugyanis az egyik éjjeli virrasztás után Anne-n epilepsziás görcshöz hasonló roham tünetei jelentkeztek, majd hosszú betegség után végül bevallotta, hogy a kertben hat apró emberke jött hozzá, akik zöld ruhát viseltek, és az egyikük befogta a szemét, egy másik pedig csókolgatni kezdte, majd egy gyönyörûséges országba repítették, ahol minden fénybõl volt, és ahol az apró teremtmények már ugyanakkorák voltak, mint õ. Itt számos dolog történt, amikre nem is emlékezett, de arra igen, hogy egy idõ után a “levegõ emberei” – ahogy Anne nevezte látogatóit – hazahozták õt az égen át. Fentrõl látta a környezõ mezõket és a falut, a repülést pedig hangos zúgás kísérte. Ekkor elvesztette az eszméletét, és amikor magához tért, már a földön fekve találta magát. Ez utóbbi momentum napjainkban számos országúti eltérítésben is felbukkan, mint ahogy a “fényes ország” a repülés és a zúgó hang is.

Bár Anne Jeffriest többet nem vitték el a látogatók, de azt állította, hogy továbbra is kapcsolatban van a “levegõ embereivel”, akik megtanították õt a gyógyítás tudományára. Ugye milyen ismerõs? Nem is olyan régen még tucatszám hallhattunk hasonló történeteket, és már már azt gondolnánk, Anne is napjaink kiválasztottjainak, gyógyítóinak egyike. Pedig az õ beszámolója több mint 350 éves, és története még korántsem ért véget.

Anne hamarosan felhagyott a cselédsorssal. Ismert gyógyítóvá vált, aki jövõbelátó képességei révén hamarosan hírnevet szerzett.

Az 1642-tõl 1660-ig tartó polgárháború alatt sorozatban jósolta meg a király gyõzelmét, amiért a parlament tagjai bíróság elé állították – boszorkányság és zendülés vádjával.

A tárgyalásig Bodmin börtönébe vetették, és a bíró utasítására nem adtak neki enni, ám mindezek ellenére az ekkor már 34 éves Anne megõrizte kiváló egészségét és kondícióját. Végül a perbe fogott gyógyítót bizonyítékok hiányában szabadon bocsátották.

Ekkor megkérdezték tõle, hogyan élte túl a börtönt ennivaló nélkül. Anne elmesélte, hogy a fogságban a “levegõ emberei” rendre meglátogatták, és élelemmel is ellátták, így tették lehetõvé számára a túlélést.


KRISTON ENDRE