A közkedvelt mítosz szerint az egyiptomi királynővel egy áspiskígyó végzett Antonius öngyilkossága után. Plutarkhosz görög és Cassius Dio római történetíró beszámolója szerint Kleopátra kígyót csempésztetett be palotájába egy fügékkel teli kosárban, vagy vizes edényben, majd ezek okozták a halálát. Ugyanakkor mindkét ókori tudós kétségét fejezte ki a forgatókönyv iránt.
Christoph Schaefer, a Trieri Egyetem történész professzora is másként gondolja: szerinte egy méregkoktél végzett az uralkodónővel. A kutató ugyanis nem tartja valószínűnek, hogy a nő egy ilyen hosszú, és különös halálnemnek tette volna ki magát, és ezt erősítették meg a kígyószakértőkkel folytatott megbeszélések is. A férfi vizsgálatait a ZDF csatornán bemutató dokumentumfilmből kiderült, hogy Kleopátra a kor egyik „közkedvelt” méregkeverékét fogyaszthatta el, amely pár órán belül biztos halált okozott, míg az áspiskígyó marása után még napokig agonizált volna.
Szintén a mérgezés mellett tette le a voksát korábban Joyce Tyldesley is. Az egyiptológus meggyőződése szerint Kleopátra és udvarhölgyei saját kezűleg bevett méreg által távoztak az élők sorából: a szert be is csempészhették, de előfordulhatott, hogy Kleopátra magánál hordta a szert egy hajtűben, vagy fésűjében. Kleopátra egyik nagybátyja mérget vett be, hogy véget vessen életének: családjában a görög hagyományokhoz híven erénynek tekintették az öngyilkosságot.
A királynő életpályája valóban lenyűgöző: i.e. 48-ban, nem egészen 18 évesen lett Egyiptom uralkodónője, bár trónját akkor még megosztotta XIII. Ptolemaiosz nevű öccsével. Ám ahhoz, hogy trónra kerülhessen, a nagyhatalmú Róma fejbólintása is kellett. Julius Caesar Pompeiust a pharsalosi vesztest üldözve, mintegy légiónyi élő erővel érkezett Alexandriába, hogy pontot tegyen a testvérek viszálykodásában.
Pompeiust akkor már Ptolemaiosz emberei meggyilkolták ezért Caesar nem ismerte el Ptolemaioszt, hanem megkísérelte kibékíteni a testvéreket. A király ekkor nagy hadsereggel ellene támadt, Caesar azonban légiójával megvédte Kleopátrát és utcai harcokban kiverte Ptolemaioszt Alexandriából, aki hamarosan meg is halt. (Egyes történetírók szerint ekkor égett le az alexandriai könyvtár, bár ez igen valószínűtlen.)
Kleopátra ezután hivatalosan is férjhez ment kiskorú öccséhez, aki XIV. Ptolemaioszként lépett trónra. Házassága ellenére alig néhány hónap múlva ie. 47 június 23-án fiút szült Caesarnak. A férfi haláláig ezután Rómában tartózkodott öccsével, ám március idusa után a rómaiak növekvő ellenszenve és gyűlölete elől visszamenekült Egyiptomba. Itt várta ki a második triumvirátus megalakulását, és a keleti régens, Marcus Antonius érkezését, akitől annak ie. 30-ban bekövetkezett haláláig három gyermeke született.
Mikor Marcus Antonius elveszítette az actiumi tengeri csatát Octavianus ellen (a későbbi Augustus imperator) az utóbbi a szárazföldön indult el Egyiptom felé. Mielőtt Alexandriába ért volna, Marcus Antonius öngyilkos lett, és néhány nap múlva Kleopátra is követte a halálba.
Feltörték a Platón-kódot
A Manchesteri Egyetem egyik tudománytörténésze feltörte a „Platón-kódot”: egy régóta vitatott elmélet szerint az ókori filozófus titkos zenei üzeneteket rejtett műveibe
A nyugati kultúra és tudomány egyik alapítójának munkái titkos kódot rejtenek - véli Dr. Jay Kennedy, aki szerint felfedezése forradalmasíthatja a nyugati gondolkodás alapjairól vélteket. Az Apeiron című tudományos folyóiratban megjelent cikk szerint Platón egy püthagóreus mintát használt műveiben, amellyel könyveinek zenei szerkezetet adott.
Ezen minta Püthagorasztól származik, aki egy évszázaddal korábban úgy vélte, hogy a bolygók és csillagok egy nem hallható muzsikát, a szférák zenéjét sugározzák, és Platón könyveiben ezt a harmóniát akarta visszaadni. A titkos kód egyben arra is rámutat, hogy Platón 2000 évvel megelőzte Isaac Newtont, és matematikai úton próbálta leírni a természet törvényeit.
Kennedy szerint az antikvitásban sokan hittek abban, hogy a könyvek titkos kódokat rejtenek, ám a későbbi kutatók egytől egyig elutasították ennek lehetőségét. Ő azonban öt éven át tanulmányozta az írásokat, és felfedezte, hogy Az állam című munkában szimbólumok rejtőznek, amelyek egy zenei mintát adnak ki. Ezek egyben az olvasókon is lemérhetők, akik a kódolt zenéhez hasonlóan élik át a művek által közvetített érzelmeket, így Platón úgy játszik olvasóival, mintha azok hangszerek lennének.
A kód okai a görög vallásban keresendők - véli Kennedy, hiszen Platón a tűzzel játszott, amikor megkérdőjelezte kora vallási normáit, és nyíltan kiállt volna a matematikai elvek mellett a vallásiakkal szemben. A titkolózás egyébként mindennapos volt, különösképp az ezoterikus tanokkal kapcsolatban. Platón (i.e. 427-347) egyébként is regényes életet élt, és nem ez volt az egyetlen titka. Közel 30 könyvet írt, és ő alapította a világ első, Akadémia néven ismert egyetemét is, ahol egyben nők is tanulhattak.
Kennedy szerint a mostani felfedezésnek semmi köze nincs a Rosette-i kő megfejtéséhez, vagy épp A da Vinci-kódhoz, hiszen tudományos, nyelvészeti munkáját más, független szakértők és nyelvészek is megerősítették. A felfedezés így szerinte csak ahhoz mérhető, mint ha olyan zsoltárokat fedeznénk fel, amelyeket maga Jézus Krisztis írt.
A munkának azonban még nincs vége, és szerinte egy nemzedéknyi tudományos munka is kevés lesz a valós Platón megértéséhez.
Megnyitja titkos levéltárát a Vatikán
Évszázados elzártság után korlátozott számban bár, de a nagyközönség is felkeresheti a Vatikán titkos levéltárát. Az intézkedés célja a Dan Brown-regények által keltett hisztéria lecsillapítása, és a történeti valóság bemutatása.
Dan Brown Angyalok és démonok című regényében, majd az abból készített filmben bemutatott archívum egy csúcstechnikával felszerelt raktárra hasonlít, amely a Pentagon és a James Bond-filmek világát idézi, ahol golyóálló üvegek és acélliftek védik az ősi kódexeket.
A valóság azonban egész más: bár a több millió dokumentumot őrző intézmény a kutatók számára több mint 100 éve látogatható, az egyházi állam az elmúlt hónapokban az újságírók és a nagyközönség számára is lehetővé tette a korábban elzárt helyek felkeresését. A látogatók egyelőre a levéltár történetét bemutató, igencsak borsos árú könyvvásárlói közül kerültek ki.
Az intézmény ma a Szent Péter Bazilika mögötti épületben található, és azt a svájci gárda mellett az egyházi állam saját rendőrsége is vigyázza. A levéltár azonban csak a mítoszok és az összeesküvés-elméletek hívei számára borzongtató: maga a Titkos Levéltár név sem a titokzatosságra utal, hiszen az a latin secretum szóból származik, amely jelen esetben „magán” vagy „privát” értelemmel bír jelent, hiszen ezek a dokumentumok a pápák magánlevéltárának részét képezik. Marco Grilli, az archívum igazgatóhelyettese szerint ez a helyes név, hiszen valójában nincs annyi titkuk, mint azt a külső szemlélő hinni szeretné.
A pápai levéltár története egyidős a pápasággal. Kezdetben szétszórt iratanyagokból állt, majd 649-ben egységesítették, és költöztették a Lateráni Palotába. A 11. században a Palatinus dombra vitték a levéltárat, ám már ezekben a korai évszázadokban szembesülni kellett azzal, hogy az anyag nagyon sérülékeny, mivel a legtöbb dokumentumot papiruszra írták. Az első regisztert és a folyamatos levéltári dokumentációt III. Ince (1198-1216) rendelte el.
A 13. század közepén, IV. Ince (1243-1254) pápasága alatt az anyag egy darabig Cluny-be költözött, míg a 14. század elején Perugiába szállították át. Innen Assisibe került, majd végül 1339-ben vitték Avignonba. A pápaság Rómába történő visszatérésekor az iratok Avignonban maradtak, ezért egy külön levéltárat alakítottak ki Rómában. Ezt a két irat-együttest 1738-ban egyesítették.
A Tikos Levéltárat (Archivio Segreto Vaticano) V. Pál utasítására 1610-ben választották el a Vatikáni Könyvtártól, és teljesen ekkor zárták el a külvilágtól.
Az 1815 előtti anyagokat XIII. Leó tette kutathatóvá 1881-ben. Legközelebb 1924-ben oldottak fel iratokat, ekkor XVI. Gergely pápaságának végével (1846. június 1.) húzták meg a nyilvánosság határát. 1966-ban IX. Pius pontifikátusára (1878-ig), 1978-ban XIII. Leóéra (1903-ig), majd 1985-ben X. Pius és XV. Benedek pápaságára (1922-ig) terjesztették ki az időhatárokat. 2002-ben XI. Pius pontifikátusának anyagait oldották fel részlegesen, míg a teljes anyag 2006-tól vált elérhetővé. Arról egyelőre nincs szó, hogy a leginkább vitatott megítélésű XII. Pius tevékenysége mikor válik megtekinthetővé.
A levéltár jelenleg 85 iratfolyókilométer anyaggal rendelkezik (azaz a levéltárban található iratokat 85 kilométer hosszan lehetne egymás mellé állítani), a mai napig külön épületben található, és őrzi hagyományos szerkezetét: nincs nyilvános katalógus és a nyilvántartásokban nem lehet böngészni.
A levéltár Európa legértékesebb történeti forrásainak tára: itt találhatók Michelangelo levelei, a Giordano Bruno és Galileo Galilei elleni inkvizíciós per részletei, vagy akár VIII. Henrik házasságának érvénytelenítését kérő levele is.
A Titkos Levéltár máig legnagyobb rejtélye a kora középkori iratanyag sorsa: vagyis, hogy az elmúlt 100 évben miként semmisülhetett meg a világ legértékesebb, 8. század előtti eretnek írásokat tartalmazó kora középkori iratanyaga. A levéltár közleménye szerint "nem egészen ismert okokból" történhetett meg.
A látogathatóságnak és a fokozott nyitottságnak egy célja van: eloszlatni azokat a tévhiteket, amelyeket A da Vinci-kódhoz hasonló, populáris, ám annál hiteltelenebb könyvek keltenek a nagyközönségben.
Továbbra sem találják Nagy Károly sírhelyét
Megoldatlan maradt az aacheni dóm egyik legnagyobb rejtélye: nem találják a régészek Nagy Károly sírhelyét.
A régészek felújítási munkálatok részeként kutattak a 814-ben elhunyt frank uralkodó sírja után a dóm előcsarnokában. "A nyolcvanas évek óta makacsul tartotta magát az elmélet, hogy itt található a sír" - mondta el Andreas Schaub archeológus kedden Aachenben. A sikertelen kutatás után a tudósok szerint egyre nehezebb lesz megtalálni a temetkezési helyet.
Évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat a hely hollétének kérdése. Nagy Károly, a középkor legismertebb uralkodója ugyanis 814. január 28-án reggel hunyt el, este pedig már el is temették, ami "meglehetősen különös" - fogalmazott Georg Minkenberger, a dóm kincstárának vezetője.
Már Nagy Károly halála után kétszáz évvel III. Ottó is nehézségekbe ütközött a sír megtalálásakor, ugyanúgy, ahogy ötven évvel később Barbarossa Frigyes is. Végül Barbarossa Frigyes volt az, aki 1165-ben a frank uralkodó földi maradványait egy értékes, az aacheni dómban található, lepecsételt ereklyetartóba helyezte, ahol máig őrzik.
I. (Nagy) Károly körülbelül 747 és 814 között élt - a történetírás a Nyugat egyik legjelentősebb uralkodójaként tartja számon. Húszéves kora körül lett a Frank Birodalom királya, országa fénykorában a Pireneusoktól a Balti-tengerig és az Északi-tenger partjától egészen Rómáig terjedt. A pápa 800-ban római császárrá koronázta, 1165-ben pedig szentté avatták.
Skót mocsárban őrizték a legveszélyesebb nácikat
A titkosítás alól frissen feloldott dokumentumok szerint a második világháború közepétől egy skót láp közepén felállított hadifogolytáborban őrizték a legveszélyesebbnek tartott náci vezetőket.
A skóciai Wickhez közeli Wattenben található 165-ös tábor létezéséről már korábban is tudtak a szakemberek, Valerie Campbell történész szerint azonban a kutatóknak most átadott titkosított akták arról mesélnek, hogy az épületek között volt egy szigorúan elzárt, Kis Belsen névre hallgató épületegyüttes is.
A Caithness hadifogolytábor 1943-1948 között működött, és két szekcióra osztották fel: az A övezetben őrizték az alacsony fenyegetést jelentő rabokat, akik a környező farmokon is dolgozhattak; a magas biztonsági besorolású, szigorúan titkos B övezetet pedig fegyveres őrök vigyázták, és ott az igazán veszélyesnek tartott nácikat vigyázták.
A B övezetben lakott például Paul Werner Hoppe, a lengyelországi Stutthof koncentrációs tábor parancsnoka, Dr. Paul Schroder, a V2-rakétaprogram egyik vezetője, Max Wunsche SS százados, Günter d'Alquen náci propagandista, és Otto Kretschmer, a hírhedt Atlanti Farkas, az egyik leghíresebb tengeralattjáró parancsnoka. A rabokat sokszor hónapokig hallgatták ki, majd megkezdődött a szisztematikus agymosásuk - derül ki a dokumentumokból.
A "nácitlanító" program során az általuk a Harmadik Birodalom nevében elkövetett bűntényekről készített szövetséges híradókat és filmeket kellett végignézniük. Akiket sikerült átformálni, azokat hazaküldték Németországba, míg a makacskodókat bíróság elé állították. A harmadik, a legveszélyesebb elemeket tartalmazó kategóriába soroltak viszont a tábor állandó lakói maradtak.
A létesítményből mára alig maradt valami: fénykorában 70, hullámpalából készült kunyhó állt a lápban, és a foglyoknak a hidegen metsző északi szélben kellett élniük. Ezen kívül voltak kihallgatószobák, zárkák, egy apró templomépület, egy fodrász, műhelyek, osztálytermek, és az ártalmatlannak tartott foglyok számára egy színházat is felállítottak.
A foglyok ruhájának hátát egyedi gyémántdarabok díszítették - az állítások szerint ez könnyebbé tette, hogy szökés közben lelőjék őket. A helyiek közül sokan dolgoztak a táborban, ám a mai napig nem hajlandóak nyilatkozni arról, hogy mi is történt a szögesdrót mögött - írta aThe Scotsman című brit napilap.
Campbell szerint Wattent a legtöbben Alexander Bainnel, az elektromos óra feltalálójával kötik össze. Az emberek semmit nem tudnak a hadifogolytáborról, amely a náci rezsim legveszélyesebb bűnözőit őrizte. A történész szerint Caithness létrehozásakor kulcsfontosságú volt, hogy egy távoli, elhagyatott helyen álljon és onnan szinte lehetetlen legyen megszökni.
Erdőirtás miatt fedezték fel a titokzatos civilizációt
Egy korábban ismeretlen civilizáció nyomait fedezték fel a kutatók Brazília és Bolívia határán, egy erdőirtás során. A szakemberek eddig mintegy 260 óriási sugárutat, és több nagyobb, árkokkal elkerített területet azonosítottak.
Az eddig hitt elméletek szerint, amikor a 15. században a spanyol és a portugál hódítók megérkeztek, a térségben még nem voltak nagyobb civilizációk – kivéve a jóval nyugatabbra élő inkákat. Most azonban az erdőkivágások, a légifotók és a műholdas képalkotás egy egész más történetet mutatnak be.
A most felfedezett minták közül egyesek négyszögletesek, van, amelyik háromszög alakú, némelyik koncentrikus körökből áll, vagy komplex geometriai formákból, amiket utak kötnek össze. A minták általában 11-12 méter széles és 1-2 méter mély árkokból állnak, átmérőjük 90 és 300 méter közti és akár 700 vagy 2000 évesek is lehetnek.
Az új felfedezés egyesek szerint egy hatalmas falurendszer terjeszkedésének a bizonyítékai lehetnek. Ezeket a környéken „kertvárosnak” nevezik, bár a most találtak szerkezete eltér a megszokott formáktól. „Szerintem Xingu kertvárosai és a geoglifák nem feltétlenül kapcsolhatók össze” – állítja Martti Pärssinen, a Finn Kulturális Akadémia munkatársa. „Mindazonáltal mindkét felfedezés bizonyítja, hogy a (felföldi) Nyugat-Amazónia területeit már jóval az európai portyázások előtt benépesítették”.
Az ásatások során egyes helyeken kerámiákat és pattintott köveket találtak. Ebből arra lehet következtetni, hogy néhány helyet csak bizonyos alkalmakkor használtak vagy ünnepek helyszínei voltak. A struktúrák kiépítésénél igen szokatlan, hogy a földet az árkok körül, szimmetrikusan helyezték el. Ha csak a védekezésről gondoskodnak, akkor elég, ha falat emelnek vagy árkot ásnak, nem kell ennyire kereknek lennie – vélik a kutatók. Több szerkezet észak felé néz, ezért talán valamilyen asztrológiai jelentőséggel bírhattak.
„Az ősi civilizációk általában víz mellé települtek, ám Amazonas térségével ilyen szempontból még nem foglalkoztak” – teszi hozzá Collin McEwan, a British Múzeum amerikai szektorának a vezetője. Arra persze nincs bizonyítékunk, hogy az amazóniaiak piramisokat építettek vagy, hogy saját írásuk lett volna, mint az ősi egyiptomiaknak vagy a mezopotámiaiaknak, de azt tudni lehet, hogy ezen a területen nem csak elszigetelt nomád népek éltek. Egyedülálló, nem vándorló, de mégis sikeres közösségek voltak.
Hiába található néhány inka terület csak 200 kilométerre a geoglifáktól, a feltárás során nem találtak inka eredetű tárgyakat a helyszínen, így azok nem igazán kapcsolhatók össze a perui népekkel sem. „Nincs kétségem afelől, hogy ezek a felfedezések is csak a felszínt súrolják” - állítja Alex Chepstow-Lusty, a limai Andok Tanulmányok Francia Intézetének munkatársa. „A Kolumbusz előtti amazóniai társadalmak történetére csak lassan derül fény, és csodálkozni fogunk, hogy mennyien éltek már itt, ezeken a területeken. Sajnos a gazdasági fejlesztések és az erdőtisztítások, amik felfedik ezeket a települési mintákat, egyúttal nem hagyják, hogy elég idők fektessünk a vizsgálatukra.”
Forrás:http://www.mult-kor.hu
Kapcsolódó hírek:
Természeti népek titkai
Pusztító fegyver vagy ereklyetartó: a frigyláda titka
Titokzatos térkép a középkorból
Marton Veronika: Magyarország első elárultatása – előadással egybekötött könyvbemutató “Hol rejtőznek a magyar táltosok?”