A Szent Frigyláda titka

A Biblia szerint a frigyláda a menny és a föld találkozási pontja volt, amelyen keresztül maga Isten szólt Izrael népéhez. Elkészítésére az egyiptomi kivonulást követően Mózes kapott megbízást a Sínai-hegyen, ahol tűz, mennydörgés és füstfelhő közepette átvette a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat Istentől. A frigyládával együtt ez a különleges erő is tovább kísérte a pusztában vándorló népet, amint arról Mózes kortársai hamarosan drámai módon meggyőződhettek.

A frigyláda a szent láda, melyet a szentírás elbeszélése szerint Mózes a pusztában készített. E leírás szerint akácfából készült, kívül és belül arannyal volt bevonva, fedelén, pedig két mennyei lény, kinyújtott szárnyú kerubot mintázó alak foglalt rajta helyet, amelyek mintegy beárnyékolták a ládát. Miután elkészült, a frigyláda elé egyedül Mózes állhatott, akihez Isten a Biblia szerint a két kerub szárnya között felragyogó fényből szólt Mózeshez.

A frigyládának a Bibliában feljegyzett első története, amikor a Kóré vezetésével Mózes ellen fellázadók egy részét – a többit akkorra már elnyelte a föld – a frigyládából kitörő tűzfolyam ölte meg.

"És tűz jőve ki az Úrtól és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik a füstölőszerekkel áldoznak vala."

A pusztai vándorlás vége felé a zsidók új oldaláról ismerhették meg a frigyládát. Mózes által kijelölt vezetőjük, Józsué azt a parancsot adta a ládát hordozó papoknak, hogy álljanak a Jordán vizébe. Ekkor különös dolog történt. Az áradás miatt éppen felduzzadt folyó vize egyszerre megállt a papoktól bal kéz felé "egy rakásban", míg a jobb oldalukon lévő víz akadálytalanul továbbfolyt, míg a több százezres tömeg száraz lábbal átvonult a Jordánon.

A frigyláda hamarosan ismét nagy szerephez jutott, amikor Izrael népe némán hordozta hét napon keresztül az első meghódítandó város, Jerikó körül. Az egy heti vonulás – összesen tizenhárom teljes kör – révén a különleges szerkezet olyan energiamezőt hozott létre a város falai körül, amely egy pillanat alatt felszabadulva hihetetlen rombolást tudott végezni. A csendre – úgymond – éppen azért volt szükség, hogy az energia felhalmozódás zavartalan legyen egészen addig, míg a több száz kürt megfúvása, és a százezernyi torokból feltörő kiáltás együttes hatása felszabadította a földrengésszerű erőt, amely kéz érintése nélkül ledöntötte a kőfalakat, de az Izraellel, nem sokkal korábban szövetséget kötött nő, Ráháb háza alatti falszakaszt érintetlenül hagyta.

A Kánaán meghódítását követő időszakban a zsidók kezdtek megfeledkezni korábbi győzelmeik kulcsáról. Bár a frigyláda előtt kellett a főpapnak a legszentebb áldozatokat bemutatnia, Éli pap idejében ez a szolgálat már egybefonódott az áldozati ajándékokkal kapcsolatos nyílt korrupcióval. Sőt, Éli kéjsóvár fiai, Hofni és Fineás, akik szintén papként szolgáltak a frigyláda mellett, még arra sem vették a fáradságot, hogy félrevonuljanak szeretőikkel, hanem a Silóban felállított szent sátorban szolgáló asszonyok közül választottak ágyasokat maguknak.

Tévedtek azonban, amikor úgy gondolták, hogy a konszolidáció csendes időszaka után, amikor a filiszteus seregek megtámadták Izraelt, elegendő lesz ismét elővenni a ládát, és máris garantált a győzelem. Sámuel próféta 1. könyvében leírt "mohácsi csatában" minden elveszett: 30 ezer katona, Éli két fia, és ráadásul a frigyládát is zsákmányul ejtette az ellenség. Sőt a csapássorozat folytatódott, amikor a katasztrófa híre eljutott Silóba. A vén Éli a hír hallatán holtan fordult le székéről, míg Fineás várandós feleségére rátörtek a szülési fájdalmak. A koraszülött csecsemő neve Ikabód ("Nincs dicsőség") lett, mert az asszony így kiáltott fel: "Oda van Izrael dicsősége!" 

A filiszteusok diadalmámora nem tartott sokáig. Hiába tették be a legnagyobb hadizsákmánynak gondolt frigyládát fő istenük, Dágon asdódi templomába, a tárgyon lévő titokzatos erő egyszer csak ellenük fordult. Előbb éjszaka félig, majd egy napra rá teljesen lerombolta Dágon szobrát, aztán megmagyarázhatatlan járvány tört ki az Asdódban lakók között. A "Dágon-szindróma" súlyos fekélyeket okozott, annyira, hogy a helybeliek mindenáron szabadulni akartak a rontást hozó frigyládától. Továbbszállították a szomszédos Ekronba, ahol a pusztító szindróma megismétlődött. Ez után a filiszteusok elhatározták, hogy a ládát visszaküldik oda, ahonnan jött, mielőtt kiirtaná az egész népet.

A frigyláda ezt követően hosszú évtizedekig elfeledve porosodott egy Aminádáb nevű kiliáth-jeárimbeli férfi házában. Miután Dávid király bevette Jeruzsálemet, elhatározta, hogy méltó helyére szállítja a történelem viharaiban elfeledett szent ládát. Elhozatta Aminádáb házából, azonban az úton a szekeret vezető fiatalok egyike, Uzza attól tartva, hogy a kanyarban leesik, kezével megtámasztotta a ládát. A frigyládából váratlanul ismét pusztító erő szabadult ki, amely megölte Uzzát. Dávid ekkor döbbent rá arra, hogy a hosszú ideig "alvó" tárggyal milyen óvatosan kell bánnia. Amíg a megfelelő szállítási módon gondolkodott, a frigyládát útközben egy Obed Edom nevű férfi házában rakatta le. A férfi hamarosan azt vette észre, hogy minden megváltozott körülötte: váratlanul a környék leggazdagabb emberévé vált. A sikertörténet híre eljutott Dávidhoz, aki úgy döntött, nem vár tovább. Egy látványos karneváli menet élére állva maga vitte fel a frigyládát saját házába, Jeruzsálembe.

Jóllehet Dávid szeretett volna méltó helyet építeni a frigyláda számára, ezt a tervet végül fia, Salamon valósította meg. A Mórija hegyén (a mai Templom-hegyen) felépített Első Templomban a láda a központi helyre, a Szentek Szentjébe került. A felavatási ünnepségen, a frigyládát elhelyező papokat, eksztatikus élmény érte. A ládából kitörő, sűrű fény hatására a földre estek, miközben Salamon az ujjongó nép előtt egy profetikus imában nemcsak megerősítette Izraelnek Istennel kötött szövetségét, hanem azt – etnikai hovatartozástól függetlenül – kiterjesztette mindenkire, aki oda utazik, hogy Jeruzsálemben, a Templom-hegyen imádja Istent.

Megjegyezzük, hogy a szövetség áldásai a világon élő valamennyi ember számára azzal a feltétellel képesek érvényesülni a Szentírás szerint, ha tiszteletben tartja a zsidóknak a hegyhez és a rajta álló Templomhoz fűződő szuverenitását. Talán nem véletlen, hogy mióta a történelemben először a babiloniak elűzték a jogos tulajdonosokat a hegyről, majd a világbirodalmak felváltva próbálták meghódítani azt, Jeruzsálemben a béke helyett egyik háború követte a másikat. A helyzet 2500 év után, 1967-ben megváltozott, amikor Izrael visszanyerte a fennhatóságot a Templom-hegy felett, de eredetei céljának megfelelően – az imádság helyeként – azóta sem közelíthetnek ahhoz a helyhez, amelyet hajdan a frigyládából kiáradó dicsőség fedett be.

A salamoni fénykor nem tartott sokáig. A bölcs király idejében a világ minden részéről jöttek megcsodálni a Templomot, a Szentek Szentjét azonban a benne rejlő frigyládával – amely a feltételezések szerint éppen a mai Sziklamecsetben lévő kövön nyugodott – csak egy személy, a főpap láthatta, ő is csak évente egyszer. Sőt, ha a főpap valamilyen bűn miatt nem volt megszentelve, meg is halhatott a szenthelyen. Mivel a zsidók ekkor már nem mertek kísérletezni a ládával, a hagyomány szerint a biztonság kedvéért egy kötelet kötöttek az áldozatot bemutató főpap ruhájára, hogy amennyiben véletlenül holtan rogyna össze, tetemét kihúzhassák a frigyláda elől.

„Ember készítette, de paranormális erők működnek rajta keresztül. Tűz és fényjelenségek veszik körül, a közelében tartózkodók közül egyeseket megöl, másokat hirtelen gazdagsággal ajándékoz meg, folyókat állít meg, egymaga hadseregeket futamít meg, és városokat dönt romba" – írja egy népszerű angol szerző.

A frigyláda a szent láda, melyet a szentírás elbeszélése szerint (Móz. II. 25, 10-22, 37, 1-9) Mózes a pusztában készített. E leírás szerint akácfából készült, kívül és belül arannyal volt bevonva, fedelén pedig, amely egészen aranyból való volt, két kerub nyugodott. Benne őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele.

A bírák korában, Silóban állott. Éli főpap idejében, amikor a filiszteusok elleni háború alkalmával a nép kívánságára a frigyládát a táborba vitték, az izraelitákat Ebenhaezernél megverték, és a frigyláda a filiszteusok hatalmába került. Ezek Asdódban, a Dágon istenség templomában állították fel azt, de miután dögvész ütött ki köztük, ezt a frigyládán székelő istenség haragjának tekintették, és a frigyládát Béth Semesbe az izraelitáknak visszaküldték (Sám. I. 4. 5. 5.) Béth Semesből Kirjath Jearimba, és Giboába került, míg végre Dávid királyJeruzsálembe vitette, ahol ott is maradt, annak első elpusztításáig.

A Makkabaeusok II. könyvének elbeszélése szerint Jeremiás még az első templom elpusztulása előtt elrejtette. A frigyládát az izraeliták mindig az Isten jelenléte tanúságának tekintették és a szentély („Szentek Szentje”)legbelsejében őrizték, ahová a főpapnak is csak egyszer egy esztendőben volt szabad belépnie.

Hol van a frigyláda? A Biblia egyik nagy rejtélye, hogy mi lett a frigyláda sorsa. Nem tudni, hogy merre van, ha megvan egyáltalán.

Az Ószövetségben az utolsó történelmi említés 2600 évvel ezelőttre, Jósiás király idejére vonatkozik, aki arra intette a lévita papokat, hogy "helyeztessétek a szent ládát a házba, amelyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izrael királya, nem kell most a vállatokon hordoznotok" (2 Krónika 35. 3)

Ezt követően a frigyláda eltűnik a színről. Amikor mintegy hetven évvel később Nabukodonozor babiloni király elfoglalja Jeruzsálemet, és kifosztja a Templomot, már nem szerepel a részletes hadizsákmány jegyzékben.

A zsidó hagyomány általában úgy tartja, hogy a próféták által előre jelzett pusztulás elől a papok a frigyládát a Templom-hegy mélyében fekvő titkos járatok és kamrák egyikébe rejtették, és ott van a mai napig. Bár történtek próbálkozások az elmúlt évtizedekben e járatok feltérképezésére, azok nem szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot.

1981-ben Slomo Goren főrabbi a Siratófal föld alatti részén kutatva felfedezte a hajdani salamoni templom egyik bejáratát, amely a feltételezések szerint egyenesen a szentély bejáratához vezetett. Mivel a befalazott kapu mögül a kutatók vízszivárgást észleltek, ezért megpróbáltak tovább ásni. Egy befalazott kamráig jutottak el, amikor az ásatások híre eljutott a hegy felügyeletét ellátó muszlim hatóság fülébe, akik felháborodottan tiltakoztak a mecsetek "aláásása" miatt. Bár utólag a feltárt járatot befalazták, Goren rabbi később azt állította, hogy meggyőződtek arról, hogy a titkos kamra, a Templom eredeti kincseit, köztük a frigyládát rejti.

1. Itt lehetett a Szentek Szentje. A frigyláda rejtekhelye a rabbikus hagyomány szerint ez alatt a pont alatt van, mélyen a hegy belsejében.

2. A Fa Termének körülbelüli helye a Jézus korabeli templomban. A papok emlékezete szerint itt nyílt a bejárata annak az eltömött, "mély és kanyargós" folyosónak, amely a frigyláda rejtekhelyére vezet.

Mások úgy gondolják, hogy a láda valahol Jeruzsálemen kívül található.

Egy apokrif irat, a Makkabeusok második könyve azt írja, hogy Jeremiás próféta Jósiás király halála után úgy rendelkezett, hogy a papok vigyék a frigyládát a Nébó-hegyre, "ahonnan Mózes meglátta Isten dicsőségét", és rejtsék el ott egy lepecsételt üregbe. Többen kutattak is a jordániai helyszínen, de nem sikerült a frigyládára utaló nyomot találniuk.

1981-ben egy amerikai kincsvadász, Tom Crotser szenzációként bejelentette, hogy egy ládát ábrázoló sziklarajzottalált, azonban erről hamarosan kiderült, hogy néhány hónappal korábban készült hamisítvány.

Egy másik amerikai, Vendyl Jones a Jordán másik partján, a Holt-tenger közelében, Jerikónál kereste a ládát. Jones azzal keltett nemzetközi feltűnést, hogy azt állította, ő adta az ötletet Spielberg számára, hőse, Indiana Jonesmegformálásához. A frigyládát azonban – a filmbeli régészprofesszorral szemben, aki Egyiptomban, a Lelkek kamrájának mélyén bukkan a híres tárgy nyomára – nem sikerült megtalálnia.

A szintén apokrif Ezsdrás második könyve ezzel szemben arról ír, hogy a frigyláda elpusztult, amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, míg Graham Hancock könyve azt az elméletet vallja, hogy a láda Etiópiában van, egyAkszum nevű városban.

A helyszínen kutatva megbizonyosodott arról, hogy a városban valóban őriznek egy ládaszerű tárgyat, amelyről úgy tartják, hogy Salamonnak Séba hercegnőtől származó fia, az etióp Menelik király vitte magával Jeruzsálemből.Hancock szerint az etióp nyomot már a frigyláda után szorgosan kutató templomos lovagok is vizsgálták. Arra azonban, hogy az Akszumban szigorúan őrzött tárgy valóban az eredeti frigyláda lenne, a brit újságíró nem tudott egyértelmű bizonyítékot szerezni.

A kérdés továbbra is nyitott, miközben növekszik a frigyláda iránti érdeklődés a zsidók és keresztények, valamint az ezoterikus érdeklődésű emberek, valamint a kalandvágyó kutatók és történészek körében.

Jeremiás a messiási aranykorra utalva azt írta: az "Úr szövetségének ládája… nem jut senkinek eszébe, nem is emlékeznek meg róla, és nem is veszik számba, és el sem készítik többé." Ez még nem az a kor.

A Frigyláda valamikor Kr.e. 1250 és 1240 között, az egyiptomi kivonulás utáni második év első hónapjában készült aSínai-hegy lábánál, az Úr útmutatásai alapján. A 40 éves vándorlás alatt mindvégig az izraeliek táborában volt, egy szentélynek nevezett sátorban.

Kr.e. 1210 tájékán, Mózes halálát követően, az izraeliek a frigyláda erejének segítségével átkeltek a Jordán folyón, majd elfoglalták Jerikót.

Kr.e. 1210 és 1060 között az ereklyét egy Silónak nevezett szent helyre vitték.

Kr.e. 1060 táján, az Ében-Ézeri csata során az izraeliek vereséget szenvedtek, és a Frigyláda a filiszteusokhoz került, akik Asdódba szállították, de itt a Frigyláda ereje lerombolta szentélyük szobrait, és súlyos betegségeket idézett elő. A láda innen Gáthba került, ahol majd 7 hónappal később a Frigyláda okozta veszteségek miatt a filiszteusok visszaküldték a szent ereklyét az izraelieknek Béth-Semesbe, ahonnét a zsidó főpapok a megfelelő óvintézkedésekkel elszállították Kiliáth Jeárimba, egy Abinádáb nevű férfi házába.

Kr.e. 1000 körül Dávid király ünnepélyes külsőségek között átszállítatta a Frigyládát Jeruzsálembe, ahol egy újabb szent sátorban helyezték el – egészen addig, amíg Dávid fia, Salamon király egy hatalmas templomot nemépíttetett, amelybe Kr.e. 995-ben helyezték el a szövetség ládáját. Itt állt a láda több mint háromszáz éven keresztül – sértetlenül.

Kr.e. 687-től egy olyan uralkodó került hatalomra Izraelben a 12 éves Manasszesz személyében, aki 55 évig tartó uralkodása alatt bálványokat állítatott fel Salamon templomának külső szentélyébe, míg a belső szentélybe, aFrigyláda helyére Aser képmását helyezte.

A Frigyládát ekkor a főpapok kimenekítették a templomból, és Kr.e. 680 tájékán elhagyták vele az országot, és aSínai-félszigeten keresztül visszatértek a csodás tulajdonságú ládával abba az országba, ahonnét annak ereje származott – vagyis Egyiptomba. A zsidó közösség papjaik vezetésével, az Asszuánnal szemben, a Nílus közepéntalálható Elephantine szigetén telepedett le, ahol Kr.e. 650-re megépítették Salamon templomának mását, egy 30x9méteres újabb templomot, ahol a Frigyláda 70 évig háborítatlanul lehetett.

Kr.e. 625-ben II. Kambüszész perzsa király betört Egyiptomba. Leromboltatta az egyiptomi templomokat, ám az elephantinei zsidó templomot nem rombolta le. Amikor az VI. század végén, Kr.e. 595-589-ben a perzsák uralma megszűnt, Pszamménitosz fáraó utasítására az egyiptomiak bosszúból elűzték a zsidókat és lerombolták a templomukat.

A Frigyládát szállító zsidók és velük együtt közel 2400 fellázadt egyiptomi Meroé város érintésével mintegy 4 hónapnyi vándorlás után megérkezett Szudánba, ahonnét egy újabb háború kivetette őket. Ekkor kétfelé váltak. Az egyik a Takasze folyón, a másik a Níluson haladt, és az etiópiai Kvarában, a Tana-tó közelében telepedtek le. Innen a Frigyláda a Tana-tó egyik szigetére, Tana Kirkosz szigetére került Kr.e. 470 körül, ahol egy sátor (tabernákulum) belsejében őrizték 800 éven keresztül, mígnem tovább vitték Axumba, ahol jelenleg is a Sioni Szűz Máriatemplomban található, szigorúan elzárva a külvilágtól. 

Legalább 2500 éve senki nem látta.

FORRÁShttp://www.ezomisztika.hu