Mi lehetett ezeknek az ősi, csillag alakú tornyoknak a rendeltetése? Sem koruk, sem pedig eredetük nem ismert a tudomány számára. Arról nem beszélve, hogy ellenálltak eddig minden földrengésnek. Egy letűnt civilizáció hagyatéka?

A sokszor csak csillag tornyokként, vagy tibeti tornyokként emlegetett építményeket régóta különféle legendák, történetek, rejtélyes elbeszélések övezik.

A Sichuan tartományban élők sokat beszélnek a tornyokról, és azok furcsa történelméről.

A tornyok ugyanis különlegesek, és nem csak attól, hogy megannyi izgalmas legenda főszereplői.

A tornyok ugyanis csillag alakúak, és annyira masszív építészeti megoldással rendelkeznek, hogy eddig a legerősebb földmozgásoknak is ellenálltak.

A Himalája hegyei között megbújó tornyokról tényleg alig tudni valamit. A helyi tudósok próbáltak kihámozni néhány információt a fennmaradt iratokból, történelmi feljegyzésekből, de nem sokra mentek.

Az egyik nagyon érdekes kérdés az az, hogy miért építették ezeket földrengés biztosra. Több építész is megvizsgálta őket, és arra jutottak, hogy még egy nagyon erős földrengést is képesek lennének átvészelni.

A környéken élő szerzetesek, akiknek a generációi már évszázadok óta itt élnek, nem tudnak arról, hogy pontosan mikor és kik építhették ezeket az építményeket.

Egy azonban biztos: szemmel láthatóan nem nagyon illenek bele a himalájai látképbe. Mintha nem ide építették volna eredetileg, valamint nem is egyezik meg teljes mértékben a hasonló építészeti komplexumokkal.

Rejtélyes módon ezek a tornyok nem szerepelnek egyetlen írásos feljegyzésben sem, ami szokatlan ilyen - feltehetőleg több száz éves - épületeknél.

Arra sem jöttek még rá a régészek, hogy miért csillag alakúak a tornyok.

Vannak, akik úgy sejtik, talán régi erődök, őrtornyok lehettek újkorukban. Ez ugyan nem magyarázza meg szokatlan stílusukat, és a csillag alakú felső szerkezetet, de ezek is lehetnek ésszerű elképzelések az eredetükre, rendeltetési céljaikra vonatkozóan.

Mások szerint - a csillag alakból kiindulva - talán csillagközi "világítótornyok" lehettek, vagyis az ősi időkben a Földet látogató idegen űrhajók tájékozódását segítették.

A tibeti embereket ugyanis sokszor érik olyan"vádak", hogy az égiekkel, az égből lelátogató istenekkel szövetkeztek.

Nem egy olyan beszámoló létezik, melyek több száz évig élő tibeti szerzetesekről számoltak be, vagy olyanokról, akik fénnyel és levegővel táplálkoztak, mert egy magasabb tudati szinten léteztek.

Olyan beszámolók is keringenek Tibetről, és az ott élőkről, hogy gyakran láttak az égben cikázó, korong alakú objektumokat. Ezeket a szerkezeteket abban az időkben is látták, amikor még nem voltak repülők, sem egyéb repülésre képes ember alkotta szerkezetek az égen.

Világító gyöngyökként írták le egyes buddhista írások ezeket a szerkezeteket. Az égiek közlekedtek ilyenekkel, és az ősi tudást próbálták átadni a Földi embereknek.

Mivel a Tibetiek nem csak fizikálisan de szellemileg is magasabb szinten léteztek, az idegenek gyakran jártak a szerzetesek között.

Egyesek szerint a szerzetesek mérhetetlen nagy bölcsességét és a körülöttük kialakult titokzatosságot is az idegeneknek köszönhetik.

A tornyok eredete tehát továbbra is rejtély, annak ellenére, hogy számos különféle elmélet látott napvilágot eredetüket illetően. Egyik sem nyert végül teljes bizonyosságot.

Ha valóban idegeneknek épített tájékozódási pontok, akkor újabb bizonyítékai lehetnek az ősi idegenek néhai látogatásainak.

Ha viszont nincs közül az idegenekhez, akkor is figyelemre méltó mérnöki teljesítmény volt felépíteni őket, úgy, hogy még ma is állnak, megannyi földrengés és viszontagság után.