A híres ereklyék között talán az egyik legelőkelőbb helyet Longinus lándzsája foglalja el. Csodálatos mágikus erejéről mégis kevesen tudtak, akik mégis, igyekezték a legnagyobb titokban tartani. A legenda szerint ugyanis, aki a talizmánt birtokolja, az egész világ ura lehet.

A keresztre feszített Jézus mellkasát átdöfő lándzsáról a Bibliában csak János Evangéliumában olvashatunk. Pilátus parancsára a közelgő ünnep miatt felgyorsították a keresztre feszítettek halálát, azzal, hogy eltörték a lábszárukat. A másik két elitélt után Jézushoz mentek, de látták, hogy már nem él, ezért az egyik római katona Jézus jobb oldalába szúrta a lándzsáját, ahonnan véres víz folyt ki. A lábtörésre már nem volt szükség. Erről a kétezer éves történetről, az Újszövetségen kívül - szerencsére -, még sok más írás is fennmaradt, amelyek nemcsak beszámolnak a részletekről, de gyakran, egészen más megvilágításba is bemutatják az eseményeket. Ezekből, a Bibliából kimaradt tekercsekből, az ősi, apokrif iratokból ismerhetjük meg az említett római katonát, akit Longinusnak hívtak. A csodák már vele elkezdődtek, ezért Heródes biztonságba helyeztette a lándzsát, nehogy a furcsa, érthetetlen események azt igazolják a népnek, Jézus mégis isten volt.

Szent Longinus

A vérző seb

Az Ószövetség mitológiája szerint, a férfi ötödik bordájából teremtetett a nő. Az emberi embriónál viszont az, hogy fiú vagy lány lesz-e a gyermek neme, csak a negyedik borda kifejlődése után, vagyis még az ötödik megjelenése előtt dőlhet el, illetve ilyenkor alakulnak ki az elsődleges nemi jellegek. Úgy tűnik, hogy a keresztre feszítésnél szintén ugyanerről a szimbólumról lehet szó. A lándzsa a negyedik és az ötödik borda között ütött sebet, amely azt jelzi, hogy Jézus felette állt a nemi különbségeknek. Ez a Krisztus kezén, lábán és testén található öt stigma az évszázadok során egyre nagyobb szerepet kapott a keresztény vallásban. Egyfajta jelképpé változott. Bizonyíték erre a jeruzsálemi kereszt, amelyen a középső nagyobb kereszt körül négy kisebb helyezkedik el. Ez az embléma keresztes hadjáratok idején a jeruzsálemi királyság címere volt.

A hatalom jelképe

Az évszázadok során, az akkoriban Szent Lándzsa néven ismert talizmán több európai uralkodónak került a tulajdonába. Csodás erejébe bízott - többek között - Constantinus császár, Theodosius császár, Alarick gót király. Nagy Károly még a csatáiba is magával hurcolta. A legendák szerint Attila hun fejedelem szintén birtokolta. Végül a lándzsa Bécsbe került, ahol egy múzeumban helyezték el. Itt talált rá Adolf Hitler, akit izgalommal töltött el az ereklye létezése, mivel a múltban sokan a világvégzet legendájával kapcsolták össze. Az akkori gazdasági és politikai helyzet radikális változtatásra, új út keresésére, és a régi germán hitük visszaállítására ösztönözte a németeket. Egyfajta vezér vagy messiásváró légkör alakult ki, és eközben egyre jobban virágzott az okkultizmus, a mágia, és a spiritizmus. Ez a szemléletmód teremtette meg a táptalaját annak, hogy Hitler és követői a lándzsa erejébe bízva akarták meghódítani a világot. Ám mire gyakorlatilag is a magukénak tudhatták az ereklyét, már késő volt. A II. világháború után a lándzsa egy időre az Egyesült Államokba került, később azonban visszaszolgáltatták az osztrákoknak. Az érdeklődők napjainkban a bécsi Művészettörténeti Múzeumban tekinthetik meg, ám azt, hogy a kiállított tárgy eredetit-e, a mai napig homály fedi.

Forrás:http://www.pink.hu/