A világ leghíresebb fái
Ahogy az emberek, úgy a fák között is léteznek különleges képességű, misztikus erejű, sokat látott, sokat megélt példányok, akik, ha tudnának, történelmet írhatnának, és komoly titkokról mesélhetnének nekünk.
a szent fügefa
Egyesek még ma is élnek, mások - több százéves földi lét után végső álomba szenderedtek -, míg megint mások talán sosem léteztek, s csak az írói képzelet keltette életre őket régmúlt könyvek hasábjain...
A fák mesélni tudnak. Kevesen vannak, akik hallják, hallani akarják szavukat. Tele vannak élettel, energiával, gyógyító rezgésekkel és évszázados bölcsességgel,amely színtisztán érezhető, ha erdőben, arborétumban, a háborítatlan természetben járunk.
A fák mindig szólnak hozzánk - finom kis leveleikkel szeretettel susognak felénk, szerteágazó ágaikkal simogatnak, intenek, utat mutatnak nekünk.
Bódhifa
Bódhifa akár "közönséges" fügefa is lehetett volna, ha annakidején, valamikor i.e. 500 évvel ezelőtt, Buddha nem alá ült volna elmélkedni. De Buddha történetesen ezt a fát választotta a Mahabodhi templom mellett. Megpihent alatta, meditálni kezdett, és megnyílt előtte az örökkévalóság - eljutott a Nirvánába. A buddhisták, a hinduk és a dzsainisták szentként tisztelik a Bódhifát, amely magját mindig újra és újraültették, így túlélte az évszázadok viharait, és ma szent zarándokhelyként várja a hozzá látogatókat.
Skót aggastyán: a Fortingalli tiszafa
Skócia nem csupán lélegzetelállító tájakat és kultúrát tudhat magáénak, hanem egy ős-öreg fát is, amely a legöregebb európai társai közül. Fortingall egy kis falu, amely hatalmas, - becslések szerint - kétezer (!) éves tiszafájáról híres. A fa ma is jó egészségnek örvend (a turisták állandó rongálása ellenére, akik mind csak egy-egy kis ágat törnek le róla évről évre), és előreláthatóan még nagyon sokáig élhet.
Az ősi Taxus Baccata nagyon szívós növény, amelynek "rokonai" a világ sok táján megtalálhatók, és hasonlóan tisztes életkorral dicsekedhetnek.
A legendák szerint maga Pontius Pilátus is egy ilyen hatalmas, életerős fa alatt született, majd óvó árnyékában játszott kisgyermekként.
A legöregebb: Matuzsálem fa
A világ legöregebb fája a 4700 (!) éves Matuzsálem fa. Az öreg sima tűjű szálkásfenyő az amerikai (kaliforniai) Fehér Hegységben él egy fenyőligetben, ám pontos helyzetét az erdészet - a fa védelme érdekében - titokban tartja.
Az ilyen típusú fenyők érdekessége, hogy a hegyoldalban ők az utolsó fák (tengerszint felett 3000 méter magasan), felettük már nem marad meg egyetlen más típusú fa sem. Ahogy öregszenek, kérgük egyre vastagabb lesz, s idővel szinte csak egyetlen kis cérnaszálnyi élet köti össze a gyökérzetet a lombkoronával. Nevét a Bibliai Matuzsálemről kapta, aki 969 évet élt.
Matuzsálemnél is idősebb volt az ugyanebből a törzsből származó, 4844 évesnek becsült Prométheusz fa, amelyet 1964-ben kivágtak.
(A fák korát az évgyűrűk alapján, alapos vizsgálatok alapján számítják ki.)
Az angliai sherwoodi erdőben áll az a fa, amely annakidején búvóhelyet nyújtott Robin Hoodnak üldözői elől. Az Európa egyik legöregebb fájának tartott tölgy korát 1000 évre becsülik, és a turisták egyik legkedveltebb úti célja.
Orvosok zarándokhelye: Hippokratész fája
A görögországi Kos város centrumában található Európa legszélesebb törzsű fája, amelyet - a hagyomány szerint -, maga Hippokratész ültetett mintegy 2400 évvel ezelőtt. A fa alatt tanította tanítványait, talán ezért is oly népszerű úti cél a hatalmas, elkerített fa az orvosok és orvostanhallgatók körében, akik rendszeresen meglátogatják mesterük fáját.
Normafa és a Zsennyei tölgy
Kis hazánk is büszkélkedhet(ett) egy igen híres fával, amelynek neve: Normafa volt. Manapság ugyan a legtöbb embernek inkább a zöldellő hegyvonulatok és a népszerű kirándulóhely jut e szó hallatán az eszébe, pedig Normafa valójában egy öreg bükkfa volt, amely alatt még Mátyás királyunk is megpihent. Normafa 1927-ben egy hatalmas vihar villámjának áldozatául esett, és örök álomra hajtotta koronáját. Csonkját a Margitszigeti artézi vízzel szerették volna tartósítani, de a kísérlet nem sikerült.
A másik ős-öreg fánk, az ezer évesnek tartott (de valószínűleg lényegesen fiatalabb) Zsennyei tölgy volt, amely egészen 2006-ig élt, és noha számos megmentési kísérletet folytattak azért, hogy életét meghosszabbítsák, egy hatalmas viharral az öreg tölgy elment örökre.
Meg kell becsülnünk a minket körülvevő környezetet. A fákat, erdőket, réteket. A cserjéket és a kis virágokat. Minden egyes fűszálat. Hiszen általuk élünk, általuk lélegzik a Föld. Nem pusztítani, hanem telepíteni, ültetni, gyarapítani és gondozni kell őket, ha azt akarjuk, hogy gyermekeink is tiszta levegőben, egy szép világban élhessenek, amelyben a fák - ha akarnak -, bizony mesélni tudnak...
Fotó: wikipedia
Kommentáld!