Amikor az értelem aludni tér, akkor kezd csak igazán dolgozni az agy. Álmunkban feldolgozzuk érzéseinket, kiéljük személyiségünk sötét oldalát, és a jövőt is megidézhetjük.

Némely álom egyenesen Oscart érdemelne! Látványos üldözések, csodálatos tájak, szexi szerelmi jelenetek. Éjszakáról éjszakára különféle filmek játszódnak le fejünkben, amelyekről korábban a tudósok azt gondolták, csupán látványosak, de semmi jelentőségük sincs. Mára azonban felfedezték, az éjszakai vetítések mélyebb jelentéssel bírnak: az álom a gondolkodás egy másik formája, amelyben az agy aktívan dolgozik, és nagy teljesítményt nyújt.

Az elme nem pihen

Pierre Marquet belga neurológus felfedezte, az álom bizonyos szakaszaiban az agy egyes részei különösen aktívak. Persze a játékszabályok nem olyan merevek, mint napközben, értelem keveredik az érzelemmel, fikció a tapasztalattal. Ennek eredményeként olyan bolond ötletek, gondolatok születnek, amelyek napközben sosem jutnának eszünkbe. Szokatlan megoldások bukkannak elő, amelyekre tudatos állapotban senki sem hagyatkozna. Az álmok inspirációs forrásként szolgálhatnának, ha másnap emlékeznénk az éjszakai előadásra. Sajnos azonban hiába bosszankodunk, mindössze heti egy-kétszer vagyunk képesek felidézni ezeket. Ráadásul sokszor nem is a történet maga, hanem csak az azt kísérő érzés marad meg bennünk.

Nagytakarítás az agyban

Jonathan Wilson amerikai álomkutató szerint az álom legfontosabb szerepe a takarítás. Napközben ugyanis másodpercenként milliószámra érnek minket benyomások - képek, zajok, szagok formájában. Ami elalvás előtt feldolgozatlan marad, éjszaka magától elrendeződik. Amíg agyunk logikus értelmi képességekért felelős része alszik, addig a limbikus rendszer - ahol az érzelmek rögzülnek - teljes gőzzel dolgozik. Újrajátszódnak napunk fontosabb eseményei: veszekedés a kollégákkal, amelyen nem akartunk hosszan eltöprengeni, vagy beszélgetés partnerünkkel, amelynek nem szenteltünk megfelelő figyelmet. Érzelmi életünk el nem rendezett vagy túlságosan bonyolult részleteit így emésztjük meg.

Érzelmek nagyító alatt

Kutatók szerint álmaink érzelmi nagyítók. Miközben a logika és az értelem nem üzemel, képesek vagyunk saját lelkivilágunkat tisztábban látni, felfedezzük azt, ami bensőnket igazán foglalkoztatja. Szakemberek arra lettek figyelmesek, a szerelmesek és a várandós hölgyek különösen gyakran álmodnak. Később ezt azzal magyarázták, az intenzív érzések éjszaka újra és újra feltörnek, ezáltal mélyebben megérintenek. Mindez nagy segítség lehet szerelmi bánat idején is. Rosalinda Cartwright amerikai álomkutató azt tapasztalta, a nők könnyebben viselik a válást, ha egy ideig az exről álmodnak, ugyanis ilyenkor az álombeli én kiéli és feldolgozza a dühöt, az agressziót vagy éppen a félelmet. Így a sebek gyorsabban gyógyulnak. Az sem csoda, ha éjszakánként kétszer annyit töprengünk másokkal való kapcsolatainkról, mint napközben. Közös élmények, beszélgetések, érzések elevenednek meg. Olyanok is, amelyeket napközben talán magunknak sem vallunk be: félelem, irigység, sőt, gyűlölet. A nők nagy része ugyanis nem meri megengedni magának, hogy valakit nyíltan ne szeressen, esetleg elutasító legyen. Amennyiben nappal lenyeltük dühünket, ellenszenvünket egy mosollyal lepleztük, biztosak lehetünk abban, éjszaka ezerrel zakatol a gépezet.

Az éjszaka sötét oldala

Kínozzuk az idegesítő kolléganőt, miközben erősnek és sebezhetetlennek hisszük magunkat. Testvérünket csellel győzzük le egy versenyben. Ráadásul közben szemernyi lelkiismeret-furdalást sem érzünk. Azért, hogy nyugtalanító álmaink ne válhassanak személyes katasztrófává, fontos tudni, nem szabad azok jelentését egy az egyben lefordítani. Nem minden álomképben lejátszódó félrelépés jelenti például a kapcsolat válságát, ugyanígy egy erőszakos fantázia nem az ámokfutás főpróbája. Amíg az értelem alszik, addig a morális gondolkodás is szundikál. Ez nagy lehetőség az énnek, hiszen ilyenkor végre élvezettel élheti ki személyisége sötét oldalát. A jelenséget C. G. Jung kompenzáló funkciónak nevezte. Ugyanis, míg a valóságban a társadalmi normáknak megfelelően viselkedünk, csukott szemmel eljátszunk a gondolattal: mi lenne, ha... Az álomkutató szerint a kifogás - „ez nem én voltam, hanem csak egy álom" - ma már nem elfogadható. Igaz, agyunk alvás közben -az állatoknál is - más állapotba kerül, a képek mégis tőlünk származnak. Meglepő, mennyire közönségesek, bátrak vagy éppen önteltek tudunk lenni.

Szex és stílus

Hetvenedik születésnapunkon elmondhatjuk, életünkből hat évet elálmodoztunk, és körülbelül 150 000 éjszakai előadást láttunk. A férfiak inkább akciófilmeket „néznek", míg a nők olyan történeteket, amelyeket a szívükön viselnek. Egy német pszichológus pácienseinek négy évtized alatt összeálmodott jegyzőkönyveit hasonlította össze és értékelte. Megállapította, a férfiak gyakrabban álmodnak szexről, agresszióról, konkurenciáról és más férfiakról! A hölgyeknél a nemek aránya kiegyensúlyozottabb, legkedveltebb témáik a hétköznapi kötelezettségek, a barátság és a stílussal kapcsolatos kérdések. Annak oka, hogy miért emlékeznek a nők gyakrabban álmaikra, a bizalmas témákban rejlik, ezeket ugyanis emlékezetünk könnyebben tárolja. A tudós ugyanakkor azonosságot állapított meg mindkét nem álomjeleneteinek dramaturgiájában: az elalvás utáni első órákban inkább hétköznapi esetek kerülnek terítékre - munkahely, otthoni beszélgetések stb. Később olyan történetek következnek, amelyekben összefonódik a valóság és a fantázia. Nem sokkal ébredés előtt az álmok leginkább egy fényképalbumra hasonlítanak: kedves jelenetek, érzelmes képek színes kavalkádja jelenik meg.

Mint a karikacsapás!

A hippocampus, ahol az emlékek raktározódnak, az alvás ún. REM-szakaszában (angolul Rapid Eye Movement) különösen aktív. Ilyenkor a csukott szemhéj alatt a szemek gyorsan ide-oda mozognak. Ebben a fázisban újonnan tanult komplex mozgásfolyamatok rakódnak le. Például, ha napközben nagyokat estünk a sípályán, éjszaka ráérzünk a helyes mozdulatra, és másnap megy minden, mint a karikacsapás. A nem REM-fázisban pedig a tények, például az angolórán tanult új kifejezések raktározódnak el. Főleg sportolók, művészek, színészek és zenészek használják ki azt a lehetőséget, hogy amíg alszanak, fontos tételeket ismételjenek és tökéletesítsenek. Megtanulják, miként képesek tudatosan megrendelni bizonyos álomtémákat. Ezek érdekessége: az illető tudja, hogy álmodik, mégis be tud avatkozni a történésekbe. Golfjátékosok például ily módon próbálják tökéletesíteni ütési technikájukat, az énekesek átismétlik dalaikat stb.

Belső riasztórendszer

Mi értelme van a rémálmoknak? Neurobiológusok úgy vélik, ezek az evolúció maradványai. Ha álmunkban sikerül megmenekülnünk a vadállatok elől vagy egy égő házból, testünket és lelkünket is eddzük a valós életben előforduló vészhelyzetekre, így számtalan tényt megtanulunk saját magunkról is. Például: hogyan viselkedünk nyomás alatt? Miként kezeljük a félelmet? A gyermekeknek tehát azért vannak sokkal gyakrabban rémálmaik, mert a stresszhelyzetekben még nem fejlesztettek ki túlélési stratégiákat, így álmukban gyakorolják azokat a szerepeket, amelyek felnőtté válásukhoz különösen fontosak. A nyugtalanító képek azonban valódi figyelmeztetések is lehetnek. Rossz álmok közben testünk noradrenalint pumpál az erekbe, az alvás nyugtalanná válik, a légzés akadozik. Ha gyakran előfordul, hátterében szív- és érrendszeri probléma vagy légúti megbetegedés állhat. A rendszeresen visszatérő rémálmok miatt fel kell tennünk maguknak a kérdést: csak éjszaka zuhanok le a tizedik emeletről, vagy az életben is ingatagnak érzem magam? Csak álmomban préselnek össze a falak, vagy tényleg szorongató hétköznapokat élek? Amennyiben odafigyelsz álmaidra, fontos felismerésekre juthatsz, és segítséget kaphat sz sorsodnak megváltoztatásához is.