Az öngyulladás titkai

2009-08-10 16:30:00

1961 novemberének egyik estéjén az észak-angliai Darlingtonban David Lowe és felesége belefeledkezve bámulta a televíziót. Ráunva a filmre, az asszony felment aludni, a férj azonban úgy döntött végignézi. Nagyjából egy óra múlva követte feleségét. Amint belépett a szobába észlelte, hogy valami nem stimmel. Nagy volt a csönd. Felkapcsolta a villanyt és megpillantotta összeaszott feleségét. A szobában mintha már évek óta senki sem járt volna. A bútorokat vastag porréteg borította. A boncolás fényt derített néhány dologra. Az elhunyt egy 80 év körüli nő volt, kihullott fogait megtalálták a szájában. Meglepő, hogy a férfi azonosította a hullát. A kérdés jogos: hogyan öregedett a hölgy egy óra alatt mintegy 30 évet?

Hihetetlen történet? Hazugság vagy igazság? Nyilvánvalóan ezek a legfontosabb kérdések egy ilyen történet olvasása után. Biztosan vannak olyan emberek, akik ezt azonnal elhiszik, ugyanakkor vannak mások, akiknek bizonyíték kell. Köztudott, hogy a mumifikálódáshoz speciális környezetre van szükség. Akkor hogyan mehetett végbe egy átlagos szobában, ráadásul egyetlen óra alatt ez a folyamat? A meglehetősen kevés bizonyíték és a meglepően merész állítások nem adtak meggyőző választ a kérdésre.

Hasonlóan megmagyarázhatatlan a következő öngyulladásos haláleset is. Ezt azonban már több információ és bizonyíték is alátámasztja.1731. április 4-én este Cornelia Baudi grófnő elköltötte vacsoráját és aludni tért. Másnap reggel a szolgálólány ébreszteni akarta. Benyitott a szobába, ott azonban nem várt kép fogadta: mindenütt valamiféle nyálkás, zsírszerű anyag csordogált. A nő ágya sértetlen volt, attól nem messze azonban a grófnő összeégett hullája, jobban mondva, csupán feje és lábai voltak láthatók.

Egy másik eset 1789-ben, Filetto városban történt. Egy férfi székében üldögélve olvasott szobájában, amikor egyszerűen kigyulladt. Kiabálni kezdett. A házban lévő emberek azonnal segítségére siettek, csakhogy elkéstek. A férfi helyén már csak kékes színben pompázó lángokat találtak, a test pedig igencsak torz állapotban hevert a földön. 1938. júliusában Mary Carpenter átlagos napnak nézett elébe, valahol az angliai Norfolk Boards közelében hajózhattak, amikor Carpenter egész teste lángba borult. Semmi sem maradt utána, csupán hamu.

A legfurcsább, hogy még a legvastagabb csontok is képesek elégni, pedig ehhez legalább 1650 fokra van szükség, illetve, hogy a legtöbb esetben semmilyen környező tárgy nem égett el (kivéve persze azokat, melyeken az ember állt/ült/feküdt). Még elképesztőbb, hogy sokszor maga a ruházat épen maradt. Az ilyen jelenségekkel foglalkozó emberek úgy vélik, a tűz valahonnan a mellkasból terjedhet ki. Az egyik talán legmeghökkentőbb öngyulladásos eset 1835. január 5-én este esett meg egy matematikussal, James Hemiltonnal. A professzor éppen hazafelé tartott, egy pillantást vetett az ajtaja melletti hőmérőre, amely 8 fokot mutatott. Alig pár másodperc múlva csípést érzett a lábában, amely egyre erősödött, mintha csak égni akarna. Lábára pillanva kis lángocskát vett észre. Lélekjelenlétét megőrizve gyorsan kapcsolt, kezét azonnal az égő felületre tette, ezzel megakadályozva, hogy oxigént kapjon a láng. Amint belépett a házba, tüzetesebben is átvizsgálta sérülését. Mindössze a seb felett az alsónadrágján fedezett fel egy kis lyukat.

Az egyik legnagyobb modern öngyulladással összefüggésbe hozható eset 2004 januárjában történt egy szicíliai faluban, Canneto di Caroniában, ahol 20 házban keletkezett megmagyarázhatatlan eredetű tűz, ami leginkább elektromos berendezésekben tett kárt, emberi életet nem követelt. Szemtanúk elmondása szerint egy elektromos berendezés a szemük előtt vált porrá alig fél perc alatt.

Habár az efféle történetek sokak szerint csupán kitalációk, a spontán emberi öngyulladás megmagyarázására rengeteg elmélet született már. Legtöbben az emberben lezajló egyelőre ismeretlen kémiai reakciókra gyanakodnak, sokan egyenesen a fekete mágiát okolják, mások szerint mindezekért a gömbvillámok a felelősek.

Egy 1990-es esemény tovább bonyolítja a rejtélyt. Egy négyéves kisfiú nagymamája lett figyelmes arra, hogy a gyermek ruhái füstölnek. Mindez azonban csak a kezdet volt, ugyanis nem sokkal ezután egy nagyobb folt égett át a kisfiú több réteg ruháján, majd mintegy 50 perc múlva a kórházban ismét lángra kapott a gyermek. Több, őt vizsgáló orvos szerint olyan volt, mintha a gyermeken többször is elektromos áram haladt volna át. Ezt a feltevést azonban senki sem tudta alátámasztani. Ezzel szemben számos más magyarázat is van a hasonló jelenségekre. Olyanok, mint a faggyú-elmélet, mely szerint az emberen égő ruhák elpárologtatják a testben lévő vizet, így a testben maradó zsíros anyag tovább táplálja a tüzet. Ezzel az elmélettel azonban számos tapasztalat és állítás megy szembe, pl. a már említett: a csontok elégéséhez rendkívül magas hőmérséklet szükséges, illetve ez ebben a formában igen sok időt venne igénybe. A szemtanúk azonban mindig igen gyors égésről számolnak be. Az elektromagnetizmus szerint a gyulladást valamiféle elektromágneses vagy mikrohullámú sugárzás okozza. Az elméletet megerősíti, hogy Livingston Gearhart a 70-es években összefüggést talált a geomágneses sugárzás és az öngyulladásos esetek között. Dimenziós defekt, mely szerint két egymásba csúszó dimenzió következménye hatalmas hőmérséklet, ha ez azonban egy emberen belül jön létre, az azonnal elég. Ez pedig megmagyarázza azt is, hogy miért nem károsul az ember körül szinte semmi más. Ennek az elméletnek azonban ellent mond a már említett 1990-es eset. Többször egymás után egyazon emberen belül, egyazon pontban csúsznának egybe a dimenziók?

Számtalan magyarázat létezik, de egyértelmű, megcáfolhatatlan egy sem.

Forrás: Kárpáti Igaz Szó