Élet a halál után: mítosz vagy valóság?Tóth Anita2009 szeptember 5., szombat 18:00Az újjászületésbe, vagyis a reinkarnációba vetett hit az ősidőkig nyúlik vissza. Ez adja meg a távol keleti vallások alaptételét, sőt a kereszténység is hirdette, egészen a II. konstantinápolyi zsinatig. Valóban halálunk után újra testet öltünk, vagy csupán gyenge vigasz az emberiségnek, hogy feldolgozzuk életünk végességének tudatát?

Akik hisznek az újjászületésben, úgy tartják, hogy a halál után a lélek kiszáll a test börtönéből, és visszatér az isteni egységbe. Mivel a lélek szomjazik a tudás iránt, újra és újra megtestesül, míg összes karmáját le nem rázza magáról, és el nem éri fejlődésének végét.

A lélek leszületése előtt meghatározza életének legfontosabb feladatait, többek között, hogy mit szeretne megtapasztalni és elsajátítani. Ehhez kiválasztja azoknak az emberek csoportját, és azon körülményeket, amelyek a lehető legjobban segítik a szellemi fejlődését.

Az országot, az időt is a lélek választja meg. A szülők személyét ugyancsak mi határozzuk meg. Velük köt össze a legerősebb karmikus kapcsolat a földön. Gyakran megesik, hogy a családok tagjai együtt térnek vissza, csupán szerepeik változnak meg, hogy a lélek megtapasztalhassa a másik oldalt is.

Minden ember, akivel csak kapcsolatba kerülünk, a fejlődésünket szolgálja. Mi magunk rendeztük el az eseményeket előre, így semmi sem történik véletlenül, minden történésből tanulhatunk valamit. A meg nem oldott élethelyzetek addig ismétlődnek az életünkben, míg valóban el nem sajátítottuk a leckét, és levontuk belőle a tanulságot.

Az emberek a lelkük mélyén érzik, hogy kivel találkoztak már előző életeik során. Ha valaki iránt, minden előzmény nélkül megmagyarázhatatlan gyűlöletet vagy szeretet érzünk, biztosak lehetünk benne, hogy már korábban találkoztunk. Ha egy szerelmünktől, bár a kapcsolat rossz, mégsem tudunk szabadulni, akkor is karmikus kapcsolatról beszélhetünk. Akkor is, ha valakit úgy érezzük, már nagyon jól ismerünk, holott jelenlegi életünkben csak most látjuk először. Velük sorszerű a találkozásunk, mert így lehetőségünk nyílik előző életbeli adóságainkat a mostaniban feléjük törleszteni.

A gyermekeknek megvan az a képességük, hogy még emlékeznek múltbéli életük eseményeire. Pontos képet tudnak adni lakhelyükről, kinézetükről, és akár halálukról is be tudnak számolni. Később ez a képességünk okkal tűnik el. Jelen életünkben is akadnak feldolgozandó traumák, gondoljunk csak bele, milyen lenne, ha a múlt összes szörnyű történéseire emlékeznénk. Teljesen összeroppannánk a terhek alatt.

Jelen életünk problémái előző életünkben gyökereznek. Nem tanácsos előző életünk emlékét bolygatni, csak indokolt esetben szabad visszautazni a múltba. Például, ha fóbiánk van, rossz a párkapcsolatunk, házasságunk, ok nélkül vagyunk fizikailag vagy lelkileg betegek, és nem találunk különösebb magyarázatot, akkor lehet csak megalapozott, hogy egy szakértővel az oldalunkon meglátogassuk előző életünket. Regressziós hipnózis során a tudatunk kikapcsol, és hozzá férhetővé válnak a tudatalattinkban az információk, és megoldást találhatunk gondjainkra.

A reinkarnáció érthetően magyarázza meg miért születik valaki gazdagnak, szegénynek, egészségesnek vagy betegnek. A lélek abba a testbe és helyzetbe születik meg, ami a tanítását szolgálja, vagy éppen karmikus adóságainak törlesztését. Miután a lélek teljesítette feladatát, távozik az élők sorából, így minden halál önként vállalt. A lélek érzi, hogy jelen életében már nem fejlődhet tovább, újabb ingerek szükségeltetnek a magasabb tudatszint eléréséhez. S kezdődik minden újból.

reinkarnáció

Az újjászületésbe, vagyis a reinkarnációba vetett hit az ősidőkig nyúlik vissza. Ez adja meg a távol keleti vallások alaptételét, sőt a kereszténység is hirdette, egészen a II. konstantinápolyi zsinatig.