Régi dilemma: vajon látszik-e a Kínai Nagy Fal az űrből, avagy sem? Évtizedeken keresztül népszerű nézet volt, hogy az ember alkotta objektumok közül csak a Nagy Fal és Hollandia védőgátjai látszanak az űrből.
Valószínű, hogy a jóérzésű és kultúrájukra roppant büszke kínaiaknak evidens, hogy a több ezer kilométeren át kanyargó nagy fal a világűrből is látszik. És ezt joggal hihetik, hiszen egy majd 10 méter magas és közel 7 ezer kilométer hosszú „vonal” miért is ne látszódna oda föntről? A városi legenda amúgy egy 1930-as évekbeli amerikai vicclapból ered. Fellélegezhetnek a Kínaiak, mert nemrégiben a Nemzetközi Űrállomásról készítetett felvételek bizonysága szerint a Nagy Fal igenis látható szabad szemmel az űrből. Az is kiderült viszont, hogy a Nagy Falon és a hollandiai gátakon kívül például Egyiptom piramisai, valamint számos város repülőtere és széles sugárútjai. Persze ahhoz, hogy 350 kilométer magasságból láthatóak legyenek ezek az objektumok, kedvező légköri viszonyok közepette jó helyen jó időben kell lenni. De ez mellékes, a lényeg az, hogy ez már nem csupán legenda, hanem tény.
A világ hetedik csodájaként nyilvántartott Kínai Nagy Fal a világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi építménye mintegy 7 ezer kilométer hosszan húzódik Észak-Kínában. A nagy fal az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek támadásaitól.
A nagy fal valójában soha nem volt összefüggő, különböző erődítményekből állt, amelyeknek jellege és elhelyezkedése a mindenkori politikai helyzettől függően változott. Az első védelmi rendszert Csin Si Huang-ti császár kezdte kiépíteni az i. e. 210-es években. A későbbi dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel míg más korszakokban a falat egyáltalán nem használták. A ma látható falszakaszok az 1368 és 1644 között urakodott Ming-dinasztia idején épültek; ezeket már téglából emelték, de a korábbi erődítmények fő építőanyaga a döngölt föld volt.
A Kínai Nagy Fal története az időszámításunk előtti 7. századba nyúlik vissza. Akkor Közép-Kínában hatalmas őrtornyokat, bástyákat, erődítményeket építettek az északon élő népek támadásai ellen, majd falakkal kötötték össze az egyes egységeket. Az időszámítás előtti 221-ben az ambiciózus és nagyra törő hatalmi terveket dédelgető Csin Si Huang-ti császár egyesítette az országot és összekötötte a korábbi fejedelemségek által épített falakat, hogy így védekezzen a mai mongol pusztaságon élő népek lovascsapatainak támadása ellen.
Krisztus előtt 214-ben, legmegbízhatóbb hadvezérnek megparancsolta, hogy a már meglévő északi határ mentén lévő erődöket kösse össze, és bővítse tovább, hogy azok egyetlen védővonallá váljanak. A védvonal építésén mintegy 300.000 ember dolgozott, többek között több ezer kényszermunkára ítélt tudós is. A hideg, a kimerültség, a betegségek, és az éhezés miatt több ezer ember halt meg az építkezés alatt. Testüket a falba temették, azért, hogy szellemük elijessze az Északi Démonokat. A Nagyfal így lett a világ leghosszabb temetője, melyet ezért a "Könnyek Falának" is neveztek.
Először a 12 méter magas tornyokat építették meg, amelyeket 4 hónapi ostromra elegendő élelmiszerrel töltöttek meg. Ezeket azután 6 méter magas erődfalakkal kötötték össze. Mivel a tornyok éppen nyíllövésnyire voltak egymástól, segítségükkel gyorsan tudtak üzenetet küldeni több száz kilométer távolságra is. Egy üzenet egyébként 24 óra alatt futott végig a fal teljes hosszán. A fal segítségével a hadsereg, és az ellátmány gyorsan eljuthatott a birodalom egyik végéből a másikba.
A későbbi kínai dinasztiák mind építettek valamilyen falat. A ma is látható Nagy Fal az 1368 és 1644 között uralkodott Ming dinasztia idején épült katonai létesítmény. Mivel a fal nem összefüggő, egységes építmény, hanem különböző korokban, egy több száz kilométer széles sávban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nem lehet megállapítani. Az egyik forgalomban lévő hivatalos adat a fal hosszát 6 352 km-re teszi, de más becslések 3 000-10 000 km között ingadoznak.
A Nagy Fal rendkívül bonyolult földrajzi körülmények között épült - hegyvidékeken, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át. Nagy része hegyvonulatokon húzódik úgy, hogy a külső oldalon meredek sziklák határolják A Ming-kori fal külső borítása téglákból és tégla alakú kődarabokból áll. Belsejét döngölt agyaggal, illetve kőzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan 10 méter, szélessége a talapzatánál 7-8 méter, tetejénél pedig 4-5 méter. A fal tetején kifelé lőréseket alakítottak ki, belső részén kőlépcsőket és bejáratokat vágtak. Szakaszonként bástyákat, erődítményeket és az ellenség esetleges támadásait füsttel jelző építményeket építettek.
A kínai nagy falat az UNESCO 1987-ben felvette a világörökség helyszínei közé. A fal manapság sajnos nincs túl jó állapotban. A turisták miatt egy kis részét restaurálták, illetve egy Kínában általánosan elfogadott mondás miatt, mi szerint: nem is igazi férfi az a férfi, aki még nem járt a nagy falon. Nagy része azonban az enyészetnek van kitéve, s így bizonyos részek mára már szinte eltűntek. A falat a lakosok sem kímélik, sok esetben tégláit a helyiek hordták el, s abból építkeznek, illetve a graffitisek is szeretik kézjegyüket a falon hagyni.
Kommentáld!