A korszerű antibiotikumok és más gyógyszerek korszaka előtt az ember saját, közvetlen környezetében: fűben-fában-virágban kereste a gyógyító erőt. A középkori szerzetesek és apácák tökélyre fejlesztették a gyógynövények alkalmazását. Mai utódaik is előszeretettel alkalmazzák ezt a gyógymódot.
Manapság a gyógynövények felhasználása főleg Németországban éli virágkorát. Se szeri-se száma az üzleti (patikai) forgalomban kapható természetes készítményeknek, amelyeknek csupán egyik, de fontos forrása: a kolostorokkertek, s az atyák szorgalma. Többszáz éves feljegyzések és rajzok nyomán állították össze a kolostori orvoslás kézikönyvét.
Segíteni a szenvedőkön
A szerzetesek és apácák mindig is feladatuknak tekintették, hogy segítsenek a szenvedőkön. Megtanulták az emberi test felépítését és működését, a betegségek okait és a bajok orvoslását. Akkoriban csak nekik volt idejük és megfelelő képzettségük arra, hogy más népek gyógyítási módszereit is megismerjék: elolvassák, lefordítsák és magukon kipróbálják. De maguk is kísérleteztek különféle növényekkel, tudásukat és tapasztalataikat pedig átadták a következő nemzedékeknek.
A főleg Nyugat-Európában dívó kolostori orvoslás során a beteggel ma ugyanúgy foglalkoznak, mint évszázadokkal ezelőtt. A diagnózisra a tradicionális kínai orvosláshoz hasonló módon kerül sor: alapos megfigyelés után. A páciens minden mozdulatát, viselkedését, beszédét megfigyelik, megvizsgálják a külső jeleket.
Az arc színe, a bőr, a haj, a köröm, a szem és a nyelv állapota sokat elárul a szervezetben zajló káros folyamatokról. A kezelés is követi a kínai szemléletet: nem a tünetet, hanem az egész szervezetet gyógyítják.
Kifeküdni a gyomorbajt
E felfogás szerint a gyomorrontást csupán a rossz közérzetről és hányásról nem lehet felismerni. Csak ha egyéb, meghatározott külső tünetek is megállapíthatók (ezek egyike a jellegzetes, savanykás testszag), akkor lehet kimondani a szentenciát: egyértelműen gyomorbetegségről van szó.
A kolostormedicina ebben az esetben articsókalevelek kipréselt levét, valamint gyömbérből, angelikagyökérből, galangagyökérből, citromfűből főzött teát ír elő. Akut gyomorgörcsök esetén jótékony hatású a túrópakolás, de ennek kiegészítéseképpen a betegnek kímélő életmódot is javasolnak, és néhány nap teljes nyugalmat: sok alvást. Valamint tévé, hangos zene, napilap és telefon nélkül eltöltött 3-4 napot. A gyomorproblémák ugyanis azt mutatják, hogy a beteg túlfűtött, túlhajszolt állapotba került, túl sok gond nyomasztja.
Étkezni rendszeresen, nyugodtan
Minden terápia, így a természetgyógyászati módszerek esetében is fontos szerepet játszik a beteg táplálkozása, nem véletlenül tartják úgy az ötezer éves indiai tanok, hogy az vagy, amit megeszel. Ezért sem fogyasztottak húst, mert hitük szerint minden állat egy korábban élt állat vagy ember újjászületése. Indiában ma is 750 millió ember vegetáriánus, leginkább a muzulmán lakosság húsevő.
A középkorban, de később is, a kolostorokban is csak növényi táplálékot fogyasztottak, ehhez ritkán társult tej, ünnepnapokon sajt. A sajtkészítés egyébként szerzetesek találmánya. Naponta háromszor ettek, böjti napokon pedig csak délben. Táplálékuk megegyezett azzal, amit ma egészséges táplálkozásnak nevezünk: zöldség, gyümölcs, gabona és tejtermékek.
Volt még egy szerzetesi szokás, amit jó lenne ma is megtartanunk: a gyomor egyharmadát szilárd táplálékkal, másik harmadát vízzel kell megtölteni, a harmadik harmad pedig maradjon üresen. Ami a mai, rohanó világban is megfontolásra érdemes: a szerzetesek mindig meghatározott időben, rendszeres időközönként és nyugodtan, lassan ettek, így sem a táplálkozás, sem az emésztés nem terheli a szervezetet.
FORRÁS:
Kommentáld!