Megmagyarázhatatlan esetek

Az edgehill-i fantomhadsereg

Időnként szinte minden épület lehet kísértetjárta hely, ha ezek az épületek intenzív emberi érzelmek jelenlétét élték meg.
A szellemek ölthetnek hajó formát, egy egész város vagy akár egy hadsereg alakját.

Ilyen például az edgehilli fantom hadsereg esete.
Angliában a Warwickshire grófságban lévő Edgehill falu melletti
terület az angol polgárháború egyik legnagyobb csatájának
színhelye volt.

A csata során nagyon sok katona fájdalmas halált halt.
A csata után néhány hónap múlva a közelben lakók mesélték, hogy továbbra is hallják a harcoló seregek kardcsattogásainak hangját.

I. Károly király akit felkértek az ügy kivizsgálására, egy bizottságot nevezett ki. Ez a bizottság a későbbiekben eskü alatt vallotta, hogy igazak a helybeliek állításai.

A helyszínt megvizsgáló egyik kutató feljegyezte, hogy a terület
egy erős földmágneses erővonalak kereszteződésében van ami önmagában is elegendő a kísértetjárás indoklására.

Különös segélykérés az óceánon

A kapitány kabinjába küldött tengerész nagyon megrémült
amikor kinyitotta az ajtót. Egy idegen hajolt a hajónapló fölé,
kezében lúdtollal. Amikor a matróz számon akarta kérni,
hogy mit csinál, a betolakodó egyszerűen eltűnt.

A tengerész jelentése után a kapitány azonnal a naplóhoz
sietett és egy idegen kézírással bejegyzett, különös kérést
talált benne: Kormányozza északkeletre a hajót.
Az eset a múlt században történt.

A hajó, amely az Atlanti-óceán északi részén, a kanadai
partok mellett haladt, az instrukció szerint irányt változtatott,
és néhány órán belül egy süllyedő hajóra bukkant.
Amikor a legénység a túlélőket a hajóra segítette, a tengerész egyikkőjükben felismerte azt az embert, akit a hajónapló mellett
látott.

Megkérték, hogy írja le azt a bizonyos mondatot.
A két írás tökéletesen megegyezett.

Charles Coghlan esete

1899-ben a kanadai színész, Charles Francis Coghlan
egy texasi utazása közben Galvestonban megbetegedett
és meghalt. Földi maradványait nem szállították haza,
mert a Szent Lőrinc öbölben, Prince Edward szigeten
lakott, tengeren több mint 5600 km-re Galveston-tól.

Eltemették ólomkoporsóban egy gránit sírboltba.
Csontjai egy évig sem pihentek, 1900 szeptemberében
hurrikán támadt Galveston-ra és elárasztotta a temetőt.

A sírbolt is összeomlott, Coghlan koporsója pedig
kiúszott a Mexikói-öbölbe. Lassan végigsodródott
Florida partjai mentén, bele az Atlanti-óceánba, innen
aztán a Golf áramlat vitte tovább észak felé.

Nyolc év telt el. 1908 októberében Prince Edward-on
a halászok közel a parthoz megpillantottak egy vízen
úszó dobozt, amelyet már jócskán kikezdett az idő.
Coghlan földi maradványai tértek haza.

A szigetlakók félelemmel vegyes tisztelettel temették
el abba a templomba, ahol valaha megkeresztelték.

A barbadosi koporsók története

A barbadosi koporsók története minden idők egyik legkülönösebb rejtélye. A karibi sziget egyik lezárt kriptáját 12 éven keresztül több ízben is láthatatlan kezek szentségtelenítették meg.

A család végül arra kényszerült, hogy megboldogult rokonait egy másik sírboltba temesse, akik csak azután nyugodhattak békében.

A rabszolgatartó, cukornádültetvényes Chase család 1808-ban vette meg a kriptát, melyet a Oisitin-öböl szikláiba süllyesztettek,
és bejáratát egy márványtáblával zártak le.
Amikor a sírbolt a család tulajdonába került, már feküdt benne egy fából készült koporsó.

Mrs.Thomasina Goddardé. A márványlapból készült bejáratot egy éven belül kétszer kellett elmozdítani, mivel a család két gyermekét, Mary Ann-t és Dorcas-t is eltemette.

1812-ben apjuk, Thomas is meghalt. Nyolc ember cipelte a hegy tetejére az ólomkoporsót. Amikor a kriptát kinyitották, a gyászoló családtagok rémülten hőköltek vissza. Mrs.Goddard koporsója
a korábbi helyén feküdt, de azokat amelyekben a gyerekek voltak, felállítva találták, az egyik falnak támasztva.

Betörésre semmi jel nem utalt. Az emberek óvatosan az eredeti helyükre tették a két kicsiny koporsót, majd becipelték a
Mr. Chase-t tartalmazó ólomkoporsót is és a többi mellé fektették.
A kőfaragók óvatosan visszahelyezték a márványlapot a bejárat elé,
és betonnal rögzítették.

Négy évvel később egy rokon kisfiút temettek a családi kriptába.
A bejárat érintetlen volt, de a gyászolókra ismét szőrnyű pillanatok vártak. Amikor a márványlapot elmozdították, ugyanaz a gyalázatos látvány fogadta őket, mint az előző esetben.

A rend visszaállításához nyolc emberre volt szükség mivel
Mr. Chase súlyos ólomkoporsóját is a falnak támasztva találták.
Ekkor már az egész sziget a sírkamráról beszélt.

Két hónappal később újabb haláleset történt, és a kriptában megint ugyanazt a kaotikus állapotot találták.

Ugyanez történt 1819-ben, a következő temetés alkalmával is.
Mrs Goddard koporsója az eredeti helyén állt, ami kizárta a
földrengés, illetve a víz betörésének a lehetőségét.
Ellenőrizték a kőfalakat és a mennyezetet, de semmilyen
rendellenességet nem találtak.

A kriptának csak egyetlen bejárata volt, és a márványlap körüli cementezést minden alkalommal éppen találták.
1918-ban Lord Combermere, Barbados kormányzója is a megdöbbent gyászolók között volt.

Személyesen Ő felügyelte a hat koporsó megfelelő elhelyezését,
majd finom homokot szórt köréjük. Amikor a márványlapot ismét
a helyére állították, és becementezték, a kormányzó saját pecsétjét
is elhelyezte a bejáraton.

A következő év április 18-án váratlanul arra kérte a közeli
templom plébánosát, hogy nyissa ki a sírkamrát.
A hat, korábban szép sorban elhelyezett koporsó, melyek közül
a három felnőtté volt alul, tetejükön pedig a három kisebb,
most ismét szétszórva hevert a kriptában.

Mr.Chase ólomkoporsója ismét talpra volt állítva, és csak Mrs.Goddard-é feküdt az eredeti helyén.
A homokban semmilyen nyomot nem találtak, és Lord Combermere pecsétje is érintetlen volt.

A Chase család már nem tudta elviselni a kétes hírnevet, amely a sírbolt miatt alakult ki körülötte. Az összes koporsót a Crist Church temetőbe vitették át, és közös temetési szertartáson vettek végső búcsút halottaiktól.

Sir Arthur Conan Doyle A Sherlock Holmes írója aki maga is a természetfölötti erők lelkes kutatója volt, szintén érdeklődést
mutatott az eset iránt. Elgondolása szerint természetfölötti erők mozgatták el a koporsókat, mégpedig azért, mert az ólomkoporsók
késleltették a testek elbomlását.

Conan Doyle-nek ezenkívül az is meggyőződésévé vált, hogy
Thomas Chase öngyilkosságot követett el. A kripta azonban Doyle minden elgondolása ellenére is megőrizte titkát, s talán sohasem
derül fény az igazságra.