Új könyvvel jelentkezett a szerző, akitől megszoktuk, hogy komoly tényekkel alátámasztott művei sokszor „felforgató” elveket tartalmaznak. Most a táplálkozásunkat vette célba – a tőle ismert szórakoztató, olvasmányos stílusban. Sokan már el is kezdték étrendjük átalakítását...
Ha szeretne örökre karcsú maradni, ha szeretne sokáig, egészségesen élni, ha szeretné elkerülni a szívbetegséget és a cukorbetegséget vagy ki szeretne gyógyulni belőlük, ha szeretné csökkenteni a rák kockázatát, ha szívesen megszabadulna pattanásaitól, depressziójától, ha még nem tudja, mi az a paleolit táplálkozás, akkor ez a könyv hasznos olvasmány lesz – mondja könyvéről a szerző. Olvashat arról, miért ártatlan a koleszterin, és miért veszélyes a kenyér vagy tej. Megértheti, miért jó a napozás, és miért rossz a mammográfia, miért jó a só, és miért nem betegség a csontritkulás. Élni jó! Egészségesen élni még jobb.
A hosszú élet titka
A civilizációs betegségeket a civilizáció okozza. Ez a velős megállapítás voltaképpen az egész könyv vezérmotívuma, még ha elsőre túlságosan egyszerűnek is tűnik. De ha belegondolunk, az ember alig 500 éve ismeri csak a cukrot, és az evolúció során évmilliókig nem élt gabonával. Sorra lehet venni a mai táplálkozásunkban egészségesnek mondott fő élelmiszereket és beláthatjuk, hogy az étrendünk igazi reformjának nem a nyugati szokásokból kell/kellene kiindulnia, hanem abból, hogyan táplálkoztak őseink, és hogyan alkalmazkodtunk az idők folyamán. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az érintetlen természeti népeknél ismeretlenek a civilizációs betegségek.
A hosszú élei titka táplálkozási szokásainkban keresendő! De vajon miért gondoljuk, hogy a tej és a tejtermékek nélkülözhetetlenül fontos részei étrendünknek? Tudjuk-e pontosan, milyen hatással vannak a gabonafélék az emberi szervezetre? Vajon tényleg a koleszterin, vagy inkább a szénhidrát tehető felelőssé a mind gyakoribb szívbetegségekért? Az úgynevezett civilizációs betegségek – a ráktól kezdve a diabéteszen át az autoimmun betegségekig – szinte egytől egyig összefüggnek a nyugati életmód utóbbi pár száz évben kialakult táplálkozási szokásaival.
Szendi Gábor kérdései és tudományos bizonyítékokkal alátámasztott válaszai évszázados elméleteket ingatnak meg mindennapi élelmeinkkel kapcsolatban, miközben evolúciós kutatások alapján igazolja, hogy az ember optimális táplálkozási módja a paleolit, azaz kőkori étrend, amely csak növényi eredetű szénhidrátokat, azaz zöldségeket és gyümölcsöket, valamint állati eredetű fehérjét és zsírokat tartalmazott.
Kenyér, tej – lehull a lepel
A szerző alapos vizsgálat alá veszi legáltalánosabb ételeinket: a tejet, a gabonaféléket, a burgonyát, valamint egyik legféltettebb kincsünket, a kenyeret. Részletesen elemzi a sófogyasztás és a D-vitamin-hiány kérdéseit, miközben kitér olyan fontos problémákra is, mint a csontritkulás, a mellrák, a különböző neurológiai betegségek vagy éppen a depresszió lehetséges okaira és táplálkozással való kapcsolatára.
Hatalmas tudományos anyagot feldolgozó új kötetében Szendi a napjainkban kibontakozó modern dietetika hazánkban eddig ismeretlen irányzatait foglalja össze. Olvasás közben pedig jól szórakozhatunk, mert senki ne gondolja, hogy a tudományos tényekkel csak száraz, nehezen emészthető stílusban szabad bánni.
Vegyük például a kenyeret. Meglepő, de az emberi szervezet fő ellensége nem a zsír, hanem a gabona, és az egészségesnek hitt teljes kiőrlésű talán még rosszabb. A másik fő táplálékunkra, a tejre sem igaz a régi szlogen, miszerint az maga az élet, erő, egészség. A tejről szóló fejezet végére – a szerző szavait idézve – a tej elveszíti fehérségét...
Azután: a barna cukor semmivel nem egészségesebb, mint a fehér; a hidegen sajtolt olajak némiképp egészségesebbek, mint a transzzsírokkal szennyezett hidrogénezett sütőolajok, de valójában a „reformolaj” csak ugyanúgy ómega-6 túlfogyasztást jelent, mint a modern táplálkozás általában. Kiderül az is, miért alakult ki a sófogyasztással kapcsolatos mítosz, valamint, hogy a zsírtól nem kell félni, a tojás a legtáplálóbb étel, a koleszterin pedig nem vagy alig befolyásolja a vér koleszterinszintjét. A szívbetegségekért ugyanis nem ezek, hanem a finomított szénhidrátok felelősek.
A kutatások tévútjai
Aki kicsit is beleássa magát az orvostudományi kutatásokba, megdöbbenve tapasztalhatja azt a hihetetlen technikai és elméleti tudást, amellyel a kutatók a molekuláris szintig eljutva képesek elemezni az emberi szervezet működését. A gond csak az, hogy minél mélyebbre jut valaki a test működésének megértésében, annál inkább szem elől téveszti a globálisabb keretek fontosságát. A nyugati táplálkozás paradigmáját a modern orvostudományi kutatások alapvetően soha nem vizsgálták és nem kérdőjelezték meg. Öröktől adottnak tekintették az ember kialakult étrendjét, és a civilizációs betegségek okát maximum az arányok eltolódásában keresték.
Ahogy egy kutató találóan megfogalmazta: ha mindenki dohányozna, azt gondolnánk, a tüdőrákot valami genetikai eltérés okozza. Mert a dohányzás olyan természetes volna, hogy senki nem vizsgálná, vajon mi lenne, ha nem dohányoznánk. Így vagyunk a nyugati táplálkozással is. A kutatások fő irányát meghatározó paradigma meg sem kockáztatja, hogy firtassa például a gabonafélék fogyasztásának egészségességét. A gabonafogyasztás olyan, mintha mindenki dohányozna.
Ha végigtekintünk az orvosláson, azt látjuk, hogy a meghatározó szemlélet szerint a betegség a beteg emberben bekövetkezett elváltozás következménye, vagyis a betegségért az egyén genetikai vagy egyéb okokból kialakult sérülékenysége hibáztatható. Vagyis abból indul ki, hogy vannak az egészséges és vannak a beteg emberek, a határvonal köztük élesen meghúzható. Ez a szemlélet magában hordozza továbbá azt is, hogy nem a táplálkozással van alapvetően baj, hanem azokkal, akik az egészséges táplálkozásra betegséggel reagálnak.
Tőlünk idegen étrenden élünk
Lehet tehát vizsgálni a szénhidrátanyagcsere-zavarát, de nem merül fel az, hogy maga a szénhidrátfogyasztás a probléma. Lehet konkrét ételek és vegyületek rákkeltő hatását vizsgálni, de nem merül fel, hogy a nyugati étrend és a melanoma kockázata miatti napfénykerülés egészében rákkeltő. Lehet az autoimmun betegségeket molekuláris szintig kutatni, de komolyan nem merül fel, hogy a nyugati táplálkozás két nagy alapegysége, a gabonafélék és a tejtermékek fogyasztása a bűnös. Ha a táplálkozással minden „rendben van”, és csak a beteg egyén reagál rá kórosan, akkor a gyógyítás nevében ugyanazt a „normál” táplálékot írjuk számára elő, és gyógyszerekkel segítjük annak feldolgozását.
Ezért nem merült fel, miszerint a szívbetegségjárványt nem a zsír, hanem a szénhidrátok okozzák, vagy hogy a cukorbetegség valójában normális reakció egy megbetegítő étrendre, és hogy egy apró, de sokaknak mégis súlyos problémát is említsek: az akne összefügghet a táplálkozással. A csillagászat, a fizika, a biológia megrekedt volna a világ megértésében, ha nem söpri félre a régi paradigmát a heliocentrikus világkép, a relativitáselmélet, a kvantummechanika és az evolúciós teória. Az orvoslás új modelljének az emberi táplálkozás új szemléletére kell épülnie.
Ennek szellemében azt mondhatjuk, hogy a nyugati étrend alapvetően idegen az emberi szervezet működésétől, következésképen ez az étrend eredendően megbetegítő. Ez azt jelenti, hogy a civilizációban az életkor előrehaladtával valójában mindenki megbetegszik, csak van, aki súlyosabban, ők „a” betegek, míg a többséggel csak lassan végez a nyugati táplálkozás. Az utóbbiak „öregszenek.
A tudományos igazság ára
Ez a könyv sokéves gondolkodás és vizsgálódás terméke – írja Szendi. A világon rengeteg felvilágosult gondolkodású kutató van, aki már egy új álláspontot képvisel. Ez a könyv sokat merített az ő munkásságukból. Minden példa ideológiai sajátosságokkal is bír, vagyis adott korban nem pusztán tudományos érvek, hanem érdekek hálózata tartja fenn. Különösen igaz ez a nyugati táplálkozás paradigmájára, amelyet a hatalmas tőkeerőt képviselő élelmiszeripar, és a táplálkozásból eredő megbetegedések kezelésére gyógyszereket kifejlesztő gyógyszeripar tart életben. A paradigma fenntartásának érdekében a két iparág, de különösen a gyógyszeripar, rendkívül szoros, szimbiotikus kapcsolatot épített ki az orvoslással. Ez a kapcsolat mára olyan szorossá vált, hogy az orvostudomány elveszítette függetlenségét.
”Az orvostudományi elméletek sikerességét ma már nem a magyarázó elv jelenti, hanem hogy mennyire illeszkedik a gyógyszeripar érdekeihez. Ilyen légkörben az általam idézett kutatók egyfajta megtűrt tudományos partizánok, akik addig végezhetik a dolgukat, míg túlságosan meg nem sértik az uralkodó paradigmát életben tartók érdekeit. E könyvben találni példákat erre is, de élő példaként említhetném akár magamat is. Kutatói állásomba került az, hogy nyilvánosan hirdettem az antidepresszánsok hatástalanságát és öngyilkosságot fokozó hatását. Akinek a tudományos igazság fontosabb, annak ilyesmire mindig számítani kell.„
Szendi Gábor klinikai szakpszichológus további hírei, írásai és aktualitások olvashatók a Tények és tévhitek című honlapján. A Paleolit táplálkozáshoz is találnak itt recepteket.
Kapcsolódó hírek:
Apiterápia - a mézben rejlő egészség
Miről árulkodik a betegséged?
Ocsmány kinövések borítják a férfi testét - megrázó fotóval
Egy csodálatos lehetőség, Egészséges lélek titka!