 A rosette-i kő egy sötét gránitdarab, amely egy ősi szöveg három fordítását nyújtja a mai kutatóknak: egyiptomi dámotikus írással,görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. Mivel a görög nyelv jól ismert, e kő volt a kulcs 1822-ben Jean-Francois Champollion és 1823-ban Thomas Young számára a hieroglifák megfejtéséhez. |
V.Ptolemaiosz Kr.e. 196-ban kelt rendelete olvasható a kövön. A görög szöveg kezdete: „Basileuontos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros…” (Az új király, atyjától átvéve a királyságot…). A rendelet különféle kivetendő adókról, a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik, valamint arról, hogy a rendelet három nyelven adandó ki: az „istenek szavaival”, azaz hieroglifákkal, a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög) nyelven.  A követ Pierre-François Bouchard francia kapitány fedezte fel Egyiptom Rosette (ma Rashid) nevű kikötővárosában 1799.július 15.-én. Napóleon egyiptomi hadjáratát számos tudós is kísérte. Miután 1798-ban megalapította az Egyiptomi Intézetet (Institut de l'Egypte) Kairóban, mintegy ötvenen tagjai lettek. Bouchard a Rosette melletti Fort Julien építési munkálatait vezette, amikor e fekete kőre lelt. Azonnal megértette a jelentőségét, és bemutatta Abdallah Jacques de Menou tábornoknak, aki elrendelte a kőnek az Intézetbe való szállítását, ami 1799 augusztusában meg is történt. 1801-ben a franciáknak vissza kellett vonulniuk. Vita alakult ki a tudósok eredményeivel kapcsolatban – a franciák meg akarták tartani őket, míg a britek, III. György király nevében, hamisítványnak tartották az egészet. Etienne Geoffroy Saint-Hilaire francia tudós, William Richard Hamilton angol diplomatához írott levelében azzal fenyegetődzött, hogy a felfedezéseket elégeti, amellyel egyértelműen az alexandriai Könyvtár leégésére utalt. A britek megadták magukat, és csak az emlékművek átadását kötötték ki. A franciák megpróbálták egy hajóban elrejteni a "Követ", de a britek felfedezték. Megengedték viszont a franciáknak, hogy az általuk készített lenyomatokat magukkal vigyék alexandriai behajózásuk alkalmával. A követ ezután Nagy-Britanniába vitték, ahol 1802 óta a British Museum őrzi. www.wikipedia.hu |
Kommentáld!