Hogyan keletkezett a tihanyi visszhang, és hogyan kerültek a Balatonba kecskekörmök?
 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű királylány. Ám hiába jártak messze földről csodájára szépségének, senki sem válthatott szót a szépséges hajadonnal, mert néma volt. A Tihany környéki dombokon legeltette aranyszőrű kecskenyáját.
|
Megpillantotta egyszer a lányt a Balatonból kiemelkedve az ősz hullámkirály. Kért egy korsó kecsketejet beteg fiának, cserébe – ígérte – feloldja a hajadont a némaság alól. Így is történt. A királyfi azon nyomban erőre kapott a kecsketejtől, a lány pedig csengő hangon megszólalt. Az ifjú amint megpillantotta a lányt, beleszeretett, de a királylány szívét kevélység töltötte el. Nem állt szóba senkivel, kegyetlenül elutasította a hullámkirály fiát is, aki belehalt bánatába.
Szörnyű haragra gerjedt a király: megátkozta a kegyetlen leányt és egy sziklába zárta. A gazdátlanul maradt aranyszőrű nyáj a Balatonba veszett, a kecskék körmeit (patáit) azóta vetik partra a tó hullámai. És a gőgös királylány? Nem látta azóta emberfia. Fogott rajta a király átka: ahogy korábban senkivel nem ereszkedett szóba, úgy a sziklába zárva készségesen felelget minden arra járónak, aki megszólítja. Belőle lett ugyanis a tihanyi visszhang – legalábbis egy 19. századi költő, Garay János költeménye szerint. Valójában a tihanyi visszhang nem egy királylányhoz, hanem az apátsághoz kötődik. A jelenlegi apátsági épület északi fala ugyanis visszaveri a mintegy 300 méterre lévő Visszhang-dombról elkiáltott szavakat. A hagyomány úgy tartotta, a domboldalon felállított kis oszlop, az úgynevezett ekhókő mellől kell a templom felé kiáltani azt, amit az ember visszhangként akar hallani.
A 20. század elején a visszhang ereje érezhetően csökkenni kezdett. Többnyire az újonnan épült házakat okolták ezért, ám azóta kiderült, hogy a templom és a domb közé ültetett fák egyre terebélyesebb lombja veszi el a visszhang szavát – no meg a lármás turistacsoportok.
 A kecskekörmök valóban állati maradványok, azonban nem kecskéktől, még csak nem is emlősöktől, hanem puhatestűektől, egész pontosan kagylóktól származnak. Sok-sok millió esztendővel ezelőtt a Kárpát-medencében (így a mai Magyarország területén is) hatalmas, ám meglehetősen sekély tó hullámzott, a Pannon-tó. Ennek vizében rengeteg különös, csak ezen a helyen honos csiga, kagyló és más puhatestű élt.
Az egyik, a Pannon-tóban valaha rendkívül nagy tömegben előforduló kagyló héját nevezte el a néphagyomány később kecskekörömnek – és valóban, ha két aprócska kagylóhéjat egymás felé fordítasz, a kecskepatára emlékeztető formát láthatsz. Bár a legenda a kecskekörmöket az északi parton lévő Tihanyból eredezteti, a Balaton déli partján is találhatsz belőlük.
www.geographic.hu
|
Kapcsolódó hírek:
Titokzatos legendák