Ufo-k a felkelö Nap országában

Az “isteni” szigetbirodalom, Japán is tartogat meglepetéseket a kíváncsi UFO-kutatók számára. Régi krónikák tanúsága szerint az istenek – alias ufonauták – már nagyon régóta látogatják ezt az országot. Egy legenda elmeséli nekünk, hogy Amateraszu Napistennõ leküldte unokáját, Ningit a Földre.



A földönkívüli egy fénylõ bölcsõben, (talán egy ûrkompban?) egy hegy tetején szállt le Kyushu szigetének nyugati részén. Hozott magával három tárgyat is, egy kardot, egy tükröt és egy ékszerláncot. Mindhárom tárgy a mai napig megvan. Honshu szigetén, a sintoista vallás központi szentélyében õrzik azokat. Hasonló tisztelet övezi a hívõk részérõl ezeket a tárgyakat, mint a muzulmánoknál a Kába-követ. Egy egészen szûk réteg, az “Õrzõk” kivételével senki sem láthatja közelrõl ezeket a szent ereklyéket. Az “Õrzõk” makacsul megtagadnak mindenféle tudományos vizsgálódást a relikviákkal kapcsolatosan, mondván, hogy így megszentségtelenítik azokat. A japán kormány pedig, tekintettel a várható közfelháborodásra, nem erõlteti a dolgot.

Itt tetten érhetjük a hagyományos japán konzervativizmust is.

Felmerül bennem a kérdés: vajon Ningi isten tárgyai nem valamilyen félremagyarázott technikai eszközöket jelentenek? Amíg tudományos vizsgálat nem tisztázza megnyugtatóan a kérdést, addig persze tág tere nyílik a találgatásoknak.

Érdekes kérdés az is, hogy Ningi isten mikor látogatott Japánba? Nos, ezt nem tudjuk, a legenda csak annyit mond, hogy nagyon régen. Mégis, hogy legalább körülbelül el tudjuk helyezni az eseményt a futó idõben, megemlíteném, hogy hokkaidói barlangokban falfestményeket találtak, melyeknek egyik tagja azt ábrázolja, hogy egy díszes ruhába öltözött elõkelõ – feltehetõen egy törzsfõnök vagy egy király – felemelt karokkal üdvözöl hét kerek golyót, amelyek magasan fölötte lebegnek az égen. A tudósok véleménye szerint ez a festmény Kr.e. 2000 körül keletkezett. Nézetem szerint nagyjából erre az idõre tehetõ Ningi isten látogatása Japánban. Ningi isten dédunokájától, Jimmutól származtatják magukat a japán császárok. Jimmu használta elõször a tennó címet. (A kifejezés annyit jelent: égi uralkodó.)

A Kedves Olvasó biztosan kíváncsi arra, hogy ezek a földönkívüliek hogyan nézhettek ki. Erre adnak választ az úgynevezett Dogu-szobrocskák.

Ezek a szobrok 20-60 centiméteresek, nagyrészt kõbõl és agyagból készültek, de van köztük bronzfigura is. Ruházatuk kimondottan szkafanderre emlékeztet. Egyes dogu-szobrokon védõszemüvegeket is láthatunk, bizonyságául annak, hogy a Japánba látogató isten-asztronauták feltehetõen nem bírták elviselni a túl erõs napfényt.

Macumara japán és Zeissig német tudós meg vannak gyõzõdve róla, hogy a szobrok ûrhajósokat ábrázolnak. A két tudós gondolt egy merészet. Lefotózták a szobrokat, és egy dolgozat kíséretében benyújtották a NASA-nak szakvéleményt kérve. A hivatal szerencsére komolyan vette a tudósokat, és a dolgozatra a következõképpen reagált: “Szakembereink azon a véleményen vannak, hogy az Önök hipotézise nagy figyelmet érdemel. Ugyanezt a szkafandert elkészítettük, jelenleg is folyik a tökéletesítése. Továbbá közöljük Önökkel, hogy a fényképeken látható összekötõ elemek, a szemüvegek speciális foglalatai, a mozgékony csuklók, a golyós zárak, valamint a légnyomás fenntartására alkalmazott mûszerek jól láthatóak a fotókon. A kesztyûket golyó alakú zárral erõsítették az alkarjukhoz. A szemoválisok vagy nyitva, vagy egy kis réssel zárva vannak. Mindkét oldalon kis emelõk láthatóak, amelyekkel a nyílástávolságot lehetett állítani. A szkafanderen látható rajzok nem díszítõelemek, hanem valószínûleg az automatikus nyomásszabályozó mûszerei.”

Amennyiben faggatni kezdjük a régi japán krónikákat, sok meglepõ dologra derül fény. A nihongi krónika arról számol be, hogy Kanni-Yamamoto-Iharo Biko császár Kr.e. 667-ben a saját õseivel beszélgetett, akik egy idõgép segítségével látogatták meg õt. Az égi rokonok a látogatás után visszatértek a saját korukba. Ennek során 1 792 470 évet utaztak hátrafelé az idõben!

A régi japán évkönyvek is érdekes UFO-észlelésekrõl számolnak be.

1180. október 27-én Honshu szigetének déli részén - a szemtanúk kifejezése szerint - egy “repülõ agyagedény” tûnt fel a levegõben. Repülése közben egy fénylõ csíkot húzott maga után.

1235. szeptember 24-én Yoritsume japán császári tábornok éppen egy hadgyakorlatot vezényelt. Minden rendben is folyt egészen az éjszaka leszálltáig. Az õrszemek riasztották a tiszteket, ugyanis az égbolton titokzatos fénypontok keringtek, de ezek a fények bizonyosan nem a csillagoktól származtak. Az égi objektumok a legkülönbözõbb repülési manõvereket hajtották végre az ámuló katonák szeme elõtt.

Reggel a tábornok jelentést írt a császárnak, amely nyugodtan beilleszthetõ lenne a hírhedt Kék könyv-bizottság jelentései közé.

Szerinte a császár megnyugodhat, mert az égi jelenség nem fenyegeti a birodalom biztonságát, hiszen csak “a szél volt az, amely a csillagokat lendületbe hozta.”

1271-ben egy halálra ítélt embernek kegyelmeztek meg, mert éppen akkor, amikor végre akarták hajtani a kivégzést, egy ismeretlen repülõ objektum tûnt fel, amit az istenek jelenléteként értékeltek.

1361-ben szemtanúk egy dob alakú UFO-t láttak a levegõben. Állításuk szerint az UFO a Japán-tengerbõl bukkant elõ és szállt fel. Vagyis az ismeretlen jármû minden bizonnyal képes volt a tenger alatti közlekedésre is.

Ugyanebben az évben Kyoto városának több lakója tûzgolyókat látott a levegõben. Ezek egyikét egy nagy, vörös forgó kerékként jellemezték. Egy japán tusrajzon meg is találhatjuk ezt. Ezen a rajzon egy lángoktól övezett kerék lebeg az égbolton, magasan a megfigyelõk feje felett.

A régmúlt eseményei után, most lássunk egy korunkhoz közelebb esõ UFO-észlelést Japánból.

1965. március 18-án a TOA légitársaság repülõgépe, fedélzetén 28

személlyel, Shikoku szigetére tartott. A gépet a nagy repülési tapasztalattal, sok repült órával rendelkezõ Yashika Inaba kapitány és Tesu Umashima másodpilóta irányította. A légköri viszonyok ideálisak voltak, a pilóták betartották az elõírt 2000 méteres repülési magasságot. 19 óra körül, szinte a semmibõl egy zöldes fényt sugárzó ufó jelent meg. Átmérõjét Inaba kapitány 12-15 méterre becsülte. Egy ideig követte a japán gépet, majd leállt és lebegni kezdett szorosan a repülõgép mögött. Már a jelenség közeledésekor akadoztak a mûszerek a repülõgép pilótafülkéjében. Az automatikus irányhatározó felmondta a szolgálatot, majd megszakadt a rádiókapcsolat a közeli reptérrel is. Ekkor az UFO gyorsított és a repülõgép mellé lavírozott.

Az ufót és a japán utasszállítót alig nyolcvan méter választotta el egymástól. A két gép Matsuyma városáig repült együtt, majd az UFO éppolyan váratlanul, ahogy felbukkant, köddé is vált. Ezután a gép összes mûszerének mûködése helyreállt, és az út hátralévõ része már zavartalanul folyt.

A repülõtéri hatóságok elõtt nemcsak a gép kapitánya, hanem az utasok is tanúsították, hogy UFO-t láttak. Ugyanekkor egy sportrepülõgép pilótája szintén jelentette, hogy egy zöldes fényt sugárzó UFO-t észlelt.

Azonban nemcsak a polgári repülés alkalmazottai találkoznak ufókkal, hanem a katonai gépek pilótái is.

A japán katonatisztek ebben a kérdésben nyitottabbak amerikai kollégáiknál.

Fuijo Hayashi, a légierõ kapitánya így nyilatkozott az UFO-król: “Az UFO-k létezését nem lehet tagadni. Ha mi, pilóták felvállaljuk a követésüket, akkor egyértelmûen azonosítanunk kell az objektumot, akár ellenséges, akár nem. Ugyan azt állítják, hogy ezek az objektumok bizonyos hatalmak titkos fegyverei, de különös, hogy eredetüket nem tudjuk megállapítani.”

Kanashi Ishikawa tábornok (1967-ben a japán légierõ fõnöke) így vélekedett: “Ha az UFO-k repülõ testek, amelyek a levegõben repülnek, akkor radarral meg lehet a helyüket határozni. Számos bizonyíték igazolja, hogy radarral már betájolták õket. Ennek következtében az UFO-k léte realitás; talán a mindenségbõl jönnek.”


ZAVACZKI JÁNOS