Én tiszteletben tartom mindenkinek a vallását,de ez nekem magas.
MIntha hipnotizálva lenének az emberek.

Előzmény

Válasz

Elég érdekes cikket találtam ehhez a videóhoz.

Kiváncsi vagyok nektek mi a véleményetek.


"Szent nevetés" Torontóban

Számos gyülekezetbõl érkezik beszámoló arról, hogy a hallgatók hirtelen nevetésben törnek ki, és azt képtelenek abbahagyni. Történik ez gyakran az igehirdetés, vagy valamilyen más, egyébként komoly szertartás alatt. Mások feltartóztathatatlan sírásról, padlóra zuhanásról, az eszmélet elvesztésérõl számolnak be. Egyesek ugatnak, vagy oroszlánordításban törnek ki, illetve tántorognak, mint a részegek. Az egyszerûség kedvéért ezeket a megnyilvánulásokat a "szent nevetés" megjelöléssel illetik, mivel az uralkodó jelenség a nevetés. Mindezt a Szentlélek totális uralma alatt létel bizonyítékaiként könyvelik el. A "szent nevetés" megtalálható a World Faith (magyar képviselõje a Hit Gyülekezete), és a Vineyard Movement köreiben csakúgy, mint a hagyományos karizmatikus, egyéb protestáns, il-letve katolikus, sõt egyre inkább baptista gyülekezetekben is. Az esetek többségében mindenki spontán megnyilvánulásokról beszél, de a népszerû jelenség eredete egyetlen emberhez vezethetõ vissza: Rodney Howard-Browne dél-afrikai igehirdetõhöz. A mozgalom a Toronto Airport Vineyard gyülekezetbõl terjedt el szerte a világra, ezért is lett ismert világszerte, mint a "Toronto Blessings". 1994 január 20-án evangélizáló sorozat kezdõdött a gyülekezetben. Ami ezek után történt, az minden elképzelést felülmúl. A nagyfokú érdeklõdésre való tekintettel azóta hétfõ kivételével minden este vannak összejövetelek, amelyek sokszor a hajnali órákba nyúlnak. A világi hírforrások is felkapták az eseményt, itt Ausztráliában a 7-es és 9-es csatornán láthattunk riportot. Az események híre gyorsan terjedt. 1994 karácsonyáig több mint 200,000 látogatója volt a gyülekezetnek, gyakorlatilag a világ minden országából. Ezeknek a látogatóknak legalább 10 %-a lelkipásztor vagy misszionárius volt. A mozgalom gyorsan terjed a világ minden tájára, csak Angliában mintegy 4,000 gyülekezetben tartanak hasonló jellegû összejöveteleket. A számok tûnhetnek túlzónak, bár azóta a valóság minden bizonnyal messze túlhaladta. A számoknál azonban sokkal fontosabb az események szellemisége, gyökerei és következményei. Az alábbiakban ezeket szeretnénk tüzetesen megvizsgálni.
A Biblia és a "szent nevetés"

Annak, ami a "Toronto Blessings" köreiben történik, nincs valós történelmi elõzménye. Még ha lenne is, csak azt jelentené a legjobb esetben is, hogy ugyanaz az erõ, amely a "szent nevetés" résztvevõit motiválja, már befolyásolt ezelõtt másokat is. Ez azonban nem bibliai bizonyíték. - "Dehogynem!" - válaszolják erre a "szent nevetés" támogatói. Ez ugyanaz, mint a Szentlélek kitöltetése volt az elsõ Pünkösdkor, ahogy az meg van írva az Apostolok Cselekedeteiben. A Szentlélek kitöltetése azonban azt eredményezte, hogy az Úr tanítványai hirdették a megtérés és bûnbánat evangéliumát. A Szentlélek pedig megadta nekik, hogy hallgatóik anyanyelvén hirdessék mindezt, és így mindenki megérthette az üzenetet. Ez azonban messze áll attól, amit a "szent nevetés" igehirdetõi tesznek. Howard-Browne állítása szerint a legfõbb bizonyíték a mozgalom Istentõl való lételére az, hogy miután õ elhagyja a helyszínt, a jelenségek folytatódnak. Ha valaki mégis megkérdõjelezi ezt a tényt, vagy teológiai próbának akarja alávetni a mozgalmat, azok Howard-Browne haragját von-ják a fejükre. Miért? Mert minden érvényes teológiai vizsgálatot a Szentírás tanítására kell alapozni, és ezt a próbát a "szent nevetés" nem állja ki. A számbeli eredmények nyújtják az egyetlen mércét, amelyet a "szent nevetés" képviselõi elfogadnak. Ezek szerint tehát a megújulás nem Isten Igéje hirdetésének a következménye, hanem a visszatarthatatlan nevetésé. A Szentírás azonban nem említ egyetlen ilyen esetet sem. A jelenségeket helyeslõk szerint mindez a Szentlélek friss kiáradásának a jele, mintegy válaszként azoknak az emberek a vágyára, akik új jeleket kérnek Istentõl. A Szentlélek erejének megnyilvánulásáról beszélnek, és bizonyságul hozzák fel a különféle ébredési mozgalmakat kísérõ jelenségeket. Az ellenzõk szerint a legjobb esetben pszichológiai manipulációról, a legrosszabb esetben pedig démoni megszállásról lehet szó. Akik szerint Istentõl való a dolog, azok a megváltozott életekre, a hitben való elmélyülésre, a megtérések tömegére, a megújulásokra és a többi pozitív eredményre utatnak. Ugyanakkor megtalálhatók a démoni megszállás, az öngyilkossági hajlam és a hitben való visszaesés jelei is a "szent nevetés" élmény átélése után. A tanítványok valóban tettek csodákat, jeleket, de minden esetben hangzott az evangélium, illetve a megtérésre való felhívás. A "szent nevetés" alkalmain azonban ez ritkán történik. A megváltozott élet a nem karizmatikus körökben is a megújulás eredménye, – a kísérõ jelenségek nélkül. Feltehetõ a kérdés: "Ki a lelkibb –az, akinek az élete az Isten Igéjének való tudatos engedelmesség miatt változott meg, vagy az, aki nem tud, vagy nem akar megváltozni, hacsak nem tapasztal meg valamit, ami hite szerint természetfölötti erõk kiáradása?" Hitem szerint az Írás az elõbbit támasztja alá. Steven Strang, a Charisma magazin kiadója az alábbi észrevételeket teszi: "Aggodalmaim a Torontóban tapasztaltakkal kapcsolatban a következõk: 1. Aggódom, mert a mozgalomban megvan annak a lehetõsége, hogy új "lelki elitet" hoz létre. Azok, akik ezeket a különös jelenségeket átélték, úgy fognak viselkedni, mint akik lelkileg különbek. 2. Aggódom, mert a jelenségek maguk olyan fontossá válhatnak, hogy akik nem kapják a Szentlélek ereje által, utánozni próbálják majd, mint Simon mágus a Csel. 8-ban. 3. Aggódom, mert a nevetõk, ugatók, tántorgók új felekezete jöhet létre. Lehetetlen? Emlékezzünk a kvékerekre!" Nem keverhetjük össze Isten kegyelmét az emberi gyarlósággal, és nem igazolhatjuk az emberi ostobaságot Isten kegyelmével. Imádkozzunk bölcsességért, világos látásért, hogy ne tévesszük össze az igazságot látványos eredményekkel. Kérjük Isten kegyelmét, hogy tudjuk követni Pál felszólítását: "Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg" (1 Thes. 5,21)
Tévelygõk... Kik azok?

Való igaz, hogy akit a Szentlélek meggyõz bûneirõl, az tud nevetni vagy sírni, miután felszabadult a bûn uralma és ítélete alól. Ezt azonban mindig bûnvallás és megtérés elõzi meg. Arra azonban nincs igei utalás, hogy valaki ugatna, vagy ordítana, mint az oroszlán. A történelem folyamán ezek a megnyilvánulások mindig démoni megszállás, nem pedig a Szentlélek uralmának a jelei voltak. Elképzelhetõ, hogy akik ugatnak, azok Jézus Krisztus bûn feletti gyõzelmét hirdetik valamilyen más formában? A kutyák tisztátalan állatok az Igében, akárcsak az oroszlánok (3.Móz. 11,26-27). El tudja valaki is képzelni Jézus Krisztust, vagy bármelyik tanítványt ugatás, morgás közben? Pedig ugyan ki lehetett teljesebb a Szentlélekkel, mint õk? Maga John Wimber, a Vineyard Movement alapítója is elismeri, hogy semmilyen igei alapja nincs ezeknek a megnyilvánulásoknak. Ennek ellenére – furcsa logikai ugrással – Istentõl származónak tartja a "szent nevetést", és nem látja szükségét, hogy igei magyarázatot keressünk rá. Vajon hogyan illik ez össze az Ige felszólításával az 1 Ján. 4,1-ben? "Szeretteim ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok Istentõl valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba." A mai idõkben rendkívül fontos, hogy megvizsgáljuk (teszteljük le, az eredeti szöveg jelentése szerint) a lelkeket. A történelem folyamán sok hamis próféta igyekezett elhitetni Isten népét, az utolsó idõkben azonban a hamis próféták sokasága jelenik meg /Mt. 24,11/. Ezért a próba ma az, hogy az adott tanítás vagy jelenség összhangban van-e Isten Igéjével. Hogyan vizsgálhatjuk meg a lelkeket? A Csel 17,11 ad erre útmutatást: "Ezek... (a Béreabeliek) ...teljes készséggel fogadták az Igét, és napról-napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok." A biblikus egzegézis nem enged teret Isten Igéjének a saját céljainkra való felhasználására. A Szentírás nem alkalmazható önkényesen, emberi tanítások alátámasztására. Nekünk kell engedelmeskednünk Isten Szavának, nem pedig az Igének kell alkalmazkodnia a mi elképzeléseinkhez. Sajnos miközben a legtöbben elméletben egyetértenek ezekkel az állításokkal, a gyakorlatban nem így tesznek. Ezért esik meg, hogy mindkét fél igeverseket használ állításainak alátámasztására, és aki nem ismeri kellõképpen Isten Igéjét, az nem tud különbséget tenni a tévtanítás és az igazság között. Amikor az emberek nem szeretik az igazságot (Isten Igéjét), igeellenes módon közelítik meg Is-tent. "Ezért szolgáltatja ki õket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak..." (2Thes. 2,11) Az egyetlen kiút ebbõl az állapotból a megtérés. Minden Isten Igéjére alapozott vizsgálat szerint a "szent nevetés" külsõséges áldás azoknak, akik a testi kívánságokat követik. Illúzió – de rendkívül hatásos illúzió.
"Lélekvizsgálat"

Sokan mondják az ún. Harmadik Hullám képviselõi közül, hogy Isten ki akarja önteni népére áldásait, mivel nagyon szeret minket. Az mellékes tehát, hogy a gyülekezetek a hitetlenség, a tévtanítások, a büszkeség, világiasság, házasságtörés, a bûn elnézése és megengedése, az ökumenista vakbuzgalom és a más evangéliumok fertõjében vannak. Isten egyszerûen csak boldoggá akar tenni; minden áron meg akar áldani minket. Noha a Szentírás határozottan figyelmeztet minket, hogy az utolsó idõkben sokan elfordulnak a tiszta hittõl, az új mozgalmak szószólói fennen hirdetik, hogy az utolsó idõk nagy ébredése elõtt állunk. Noha a Szentírás határozottan figyelmeztet minket, hogy az utolsó idõkben tévtanítók sokasága jelenik meg, a karizmatikusok és mások azokat vádolják tévtanítással, akik felemelik szavukat a tévtanítások ellen. Noha a Szentírás határozottan figyelmeztet minket, hogy az ítélet Isten népén kezdõdik el, a "szent nevetés" képviselõi szerint nem jön ítélet az Egyházra – csak áldás. Örömmel kell tekintenünk az Egyházra nem bánattal, függetlenül annak állapotától. Ki kell mondanunk, hogy a Sátán nemcsak az Egyházon kívül munkálkodik, hanem azon belül is. A legveszélyesebb tanítók azok, akik nemcsak bibliai igazságot tanítanak, hanem Biblián kívüli, vagy Biblia-ellenes tévedéseket is. Azért veszélyesek az ilyen tanítók, mert az igei igazság hirdetésével megnyerik hallgatóik bizalmát, és észrevétlenül lopják be a tévtanítást - az Ige mellett. Amikor pedig valaki rá akar mutatni a tévtanításra, akkor szeretetlenséggel, ítélkezéssel, sõt a Szentlélek káromlásával vádolják az illetõt. Fontos dolog meglátnunk, hogy miközben a tévtanításra rámutatunk, ne ítélkezzünk a tévtanító felett. Az Isten dolga. Isten emberének a feladata az, hogy alázatosan bár, de teljes nyíltsággal és bátorsággal foglalkozzon a tévtanítással, függetlenítve azt a tévtanító személyétõl. Ehhez pedig szükséges az a lelki ajándék, amelyet olyan kevesen vallanak magukénak: a lelkek megkülönböztetését /1Kor. 12,10/ A lelkek megkülönböztetése nem valamilyen természetfölötti érzékelése a szellemvilágnak. Egyáltalán nincs köze az érzésekhez. A lelkek megkülönböztetése a tévedések felismerésének az a képessége, amely Isten Igéjének ismeretén és megértésén alapszik. Azért alapvetõ feltétel az Ige "helyes fejtegetése" /2Tim. 2,15/, mivel az Ige a végsõ mércéje minden hitnek és cselekedetnek.
"Agymosás"

A "szent nevetés" alkalmain riasztóan kevés alkalommal hangzik igei tanítás. De még ha hangzik is, sokszor a hallgatók nevetése szakítja félbe. "Nem kétséges, hogy a nevetés kitörése teljesen lényegtelenné teszi a szószékrõl hangzó igehirdetést". Ami ennél is szomorúbb, hogy az ilyen félbeszakítások hatástalanná, jelentéktelenné teszik az Igét, és annak helyét más, emberi gondolatok veszik át. Alapjában véve errõl beszélt Jézus, amikor kora vallásos vezetõit vádolta a hagyományok túlhangsúlyozásával: "...érvénytelenné teszitek Isten Igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek..." /Mk. 7,13/ Az "ehhez hasonlók" között láthatjuk például az Ige szubjektív megközelítését is. Ha valami eredményesnek látszik, akkor az elfogadható, még ha az Ige nem is támasztja alá. Mivel igeileg nem igazolható, ezért nyilvánvaló – szerintük –, hogy az Úr új kijelentésérõl van szó. Ez pedig nem egyéb, mint szubjektív, önigazoló vallásos filozófia. Ez a szubjektivitás a Sátán eszköze, amellyel az emberiséget egy egységes világvallás kereteibe igyekszik beszorítani. Amikor a vallásos emberek nyitottak az olyan tanítások és liturgiák felé, amelyek nem igazolhatók az Igébõl, kiszolgáltatják magukat a legmagasabb rendû megtévesztésnek. A megtévesztés lépései félelmetesen egyszerûek és hasonlóak. Az elsõ lépés mindig az "agymosás", az egyetértés kiváltása a hallgatókból "igenlés" által. Ilyen manipuláció pl. az a kijelentés, hogy mindenki imád egy istent. A második lépés az "általánosítás". Ilyen kijelentés pl. az, hogy minden vallásban van igazság. A harmadik lépés a "javaslattétel". Ilyen javaslat pl., hogy minden ember ugyanazt az Istent imádja, tehát szellemileg mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással. Ezt bizonyítja a hasonló jellegû "csodák" megnyilvánulása minden vallásban, nyilván Istentõl eredõen. Ha pedig Isten megáldja a nem-keresztyének hitét is, akkor nekünk is vállalnunk kell az egységet velük. Mindez egybeesik a New Age filozófiával. A hasonlóság félelmetes. Fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon Isten utánozna-e valamit, amit a Sátán ötöl ki? Vagy talán a Sátán meglepte volna Istent? Nem hiszem! Ha így lenne, Isten zûrzavart támasztana saját népe között. Isten azonban nem a zûrzavar Istene /1Kor. 14,33/. Ha pedig ez a jelenség (a többi hasonlóval együtt) nem Istentõl van, csak egy válasz lehetséges. A kérdés felénk újra csak az, hogy két úr közül kit akarunk szolgálni.

Forrás:http://www.genesis.net.au/~hihs/toronto.htm

Válasz