Az orvos furcsa esete
Lara 2009.02.11. 11:34
Egy dr. Sturman nevű orvos meséli: "Egy késő délután valaki kopogtatott az ajtómon. Kinyitottam és egy tizenhét év körüli fiatal lányt pillantottam meg odakint. Diákkalap volt a fején, mégpedig szalmából, át is áztatta a sűrű eső. Szinte hisztérikusan viselkedett.
Könyörgött, hogy sürgősen menjek el megvizsgálni az apját, mert hirtelen ledöntötte lábáról a betegség. Nem ismertem a lányt, és hamarosan kiderítettem, hogy az apja sem tartozott a pácienseim
közé. Próbáltam rábeszélni, hogy keresse fel az apja orvosát.
A lány nem szűnő zokogása arról győzött meg, hogy mindenképpen ki kell mennem az apjához. Követtem őt néhány utcán át, míg a házukhoz vezetett. Útközben elmondta, hogy mennyire aggódik édesanyjáért, aki kétségbeejtő esetbe kerülne, ha édesapja meghalna. A lány otthona felé elhaladtunk egy munkásbarakk mellett. Mikor elmentünk mellette, benéztem a barakkba, ahol három munkás ült. Biccentettem nekik, ők meg visszabiccentettek.
Mikor odaértünk a házhoz, a lány félreállt, ezért én kopogtattam. A ház asszonya nyitott ajtót. Nagyon fel volt dúlva és zokogott. Mondtam, hogy a férjét jöttem megvizsgálni. A nő fölvezette a lépcsőn és közölte, hogy későn érkeztem, a férje néhány perce meghalt.
Megvizsgáltam a testet és megállapítottam a halál tényét. Közben a nő megkérdezte, hogyan kerültem hozzájuk. Elmondtam, hogy a lányuk keresett fel és kért meg, hogy jöjjek el hozzájuk. A nő arca halálsápadtra változott, és közölte, hogy a lányuk tíz éve halott. Az iskolából jött haza, amikor egy autó elütötte, és a helyszínen meghalt.
Ahogy kissé felkavart kedélyállapotban hazafelé ballagtam, ismét elhaladtam a munkásbarakk mellett. Megálltam és megkérdeztem az ottlevőktől, hogy emlékeznek-e arra a lányra, akivel néhány perccel korábban arra mentem. Mind a három munkás nevetni kezdett, aztán az egyikük megszólalt: Látták, mikor elhaladtam a barakk mellett és csodálkoztak, hogy miért beszélek magamban. Csak engem láttak, és nem volt velem semmilyen lány
Barbadosi koporsók
A barbadosi koporsók története minden idők egyik legkülönösebb rejtélye. A karibi sziget egyik lezárt kriptáját 12 éven keresztül több ízben is láthatatlan kezek szentségtelenítették meg. A család végül arra kényszerült, hogy megboldogult rokonait egy másik sírboltba temesse, akik csak azután nyugodhattak békében.
A rabszolgatartó, cukornádültetvényes Chase család 1808-ban vette meg a kriptát, melyet a Oisitin-öböl szikláiba süllyesztettek, és bejáratát egy márványtáblával zárták le. Amikor a sírbolt a család tulajdonába került, már feküdt benne egy fából készült koporsó, Mrs. Thomasina Goddardé.
A márványlapból készült bejáratot egy éven belül kétszer kellett elmozdítani, mivel a család két gyermeke, Mary Ann és Dorcas elhunyt. 1812-ben apjuk, Thomas is meghalt. Nyolc ember cipelte a hegy tetejére az ólomkoporsót. Amikor a kriptát kinyitották, a gyászoló családtagok rémülten hőköltek vissza. Mrs. Goddard koporsója a korábbi helyén feküdt, de azokat amelyekben a gyerekek voltak, felállítva találták az egyik falnak támasztva.
Betörésre semmi jel nem utalt. Az emberek óvatosan az eredeti helyükre tették a két kicsiny koporsót, majd becipelték a Mr. Chase-t tartalmazó ólomkoporsót is és a többi mellé fektették. A kőfaragók óvatosan visszahelyezték a márványlapot a bejárat elé, és betonnal rögzítették.
Négy évvel később egy rokon kisfiút temettek a családi kriptába. A bejárat érintetlen volt, de a gyászolókra ismét szőrnyű pillanatok vártak. Amikor a márványlapot elmozdították, ugyanaz a gyalázatos látvány fogadta őket, mint az előző esetben. A rend visszaállításához nyolc emberre volt szükség, mivel Mr. Chase súlyos ólomkoporsóját is a falnak támasztva találták. Ekkor már az egész sziget a sírkamráról beszélt.
Két hónappal később újabb haláleset történt, és a kriptában megint ugyanazt a kaotikus állapotot találták. Ugyanez történt 1819-ben, a következő temetés alkalmával is. Mrs. Goddard koporsója az eredeti helyén állt, ami kizárta a földrengés, illetve a víz betörésének lehetőségét. Ellenőrizték a kőfalakat és a mennyezetet, de semmilyen rendellenességet nem találtak. A kriptának csak egyetlen bejárata volt, és a márványlap körüli cementezést minden alkalommal épen találták.
1918-ban Lord Combermere, Barbados kormányzója is a megdöbbent gyászolók között volt. Személyesen ő felügyelte a hat koporsó megfelelő elhelyezését, majd finom homokot szórt köréjük. Amikor a márványlapot ismét a helyére állították és becementezték, a kormányzó saját pecsétjét helyezte el a bejáraton. A következő év április 18-án váratlanul arra kérte a közeli templom plébánosát, hogy nyissa ki a sírkamrát. A hat, korábban szép sorban elhelyezett koporsó, melyek közül a három felnőtté volt alul, tetejükön pedig a három kisebb, most ismét szétszórva hevert a kriptában. Mr. Chase ólomkoporsója ismét talpra volt állítva és csak Mrs. Goddardé feküdt az eredeti helyén. A homokban semmilyen nyomot nem találtak, és Lord Combermere pecsétje is érintetlen volt.
A Chase család már nem tudta elviselni a kétes hírnevet, amely a sírbolt miatt alakult ki körülötte. Az összes koporsót a Crist Church temetőbe vitették át és közös temetési szertartáson vettek végső búcsút halottaiktól.
Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes írója, aki maga is a természetfölötti erők lelkes kutatója volt, szintén érdeklődést mutatott az eset iránt. Elgondolása szerint természetfölötti erők mozgatták el a koporsókat, mégpedig azért, mert az ólomkoporsók késleltették a testek elbomlását. Conan Doyle-nek ezenkívül az is meggyőződésévé vált, hogy Thomas Chase öngyilkosságot követett el. A kripta azonban Doyle minden elgondolása ellenére megőrizte titkát, s talán sohasem derül fény az igazságra.
Különös esetek tündérekkel
gye
rmekkorunk emlékeihez fordulunk, a tündérekről mindig szépséges, kedves, jóságos lények jutnak az eszünkbe. Felnőttként azonban döbbenten tapasztaljuk, vannak népek, s nem is kevesen, akik hisznek bennük, sőt konkrét történeteket tudnak mesélni a régi korok tündérvilágáról.
1678 - Írország - Dromgreagh:
Ez a helyiség Dr. Moore szülőfaluja volt, ahová harminc év távollét után érkezett haza. A doktor állította, hogy gyermekként a tündérek gyakran magukkal vitték játszani, s most hazatértekor, mindjárt az első éjszaka ismét eltűnt a vendégfogadóból. Régi barátai tanúsították a meghökkentő eseményt, melynek akaratlanul szemtanúi lettek. A doktort ugyanis láthatatlan erők emelték a magasba, miközben velük iszogatott, s ők hiába próbálták lábánál fogva visszatartani, nem sikerült. A férfi csak másnap reggel tért vissza és elmesélte, hogy húsz tündér vitte el a tíz kilométerrel arrébb fekvő Danes Fortba, ahol háromszáz tündérrel kellett mulatoznia, táncolnia és szerelmeskednie.
A doktor története hamar szárnyra kelt, és az emberek elmentek arra a helyre, ahol az állítólagos mulatozás folyt. Meg is találták a letiport tisztást, s látszott, hogy nem sokkal előtte jókora tömeg mulatott ott.
1692. május 14. - Skócia - Aberfoyle:
A városka lelkésze Robert Kirk, egy éjszaka kisétált a parókiához közeli tündérdombra, az ún. Fairy Knowe nevű helyre, ahol váratlanul összeesett és meghalt. (Az a szóbeszéd járta, hogy a tündérek és a keresztény papok között háború dúl és Kirk ennek esett áldozatul.) Temetése után közvetlenül, megjelent egyik unokatestvére előtt és azt állította, hogy igazából nem halt meg, csak tündérek ejtették foglyul. Azt is mondta, hogy a soron következő első gyermek keresztelőjén ismét megjelenik és barátai közül valakinek egy kést kell eldobnia a feje felett, hogy a varázslat megtörjön. Kirk ígéretéhez híven valóban megjelent az adott eseményen, de annyira megijesztette a jelenlévőket, hogy senki nem mert kést dobni feléje. Így a szerencsétlenül járt lelkész eltűnt, és soha nem látták többé viszont.
A lelkész falujában a mai napig úgy tartják, hogy a sírjában igazából kövek vannak eltemetve, mert Kirk még mindig a tündérek rabságában sínylődik. Azóta valahányszor megkeresztelnek egy kisgyermeket, valaki mindig hajít egy kést a lelkész egykori széke felé, hátha ezúttal kiszabadul a fogságból.
1200 körül - Skócia - Erceldoune:
Versfaragó Tamás néven élt egy fiatalember Erceldoune-ban. Egy nap, a vízparton heverészve, megpillantott és kilesett egy csodaszép tündérkirálynőt Maeve-ét, aki észrevette őt. Aznap együttháltak és a tündér elcsábította a fiút egy gyönyörű helyre, Tündérországba. Három napon keresztül mulatott a csodálatos országban, s amikor a tündér hazavitte, Thomas már birtokában volt a jövendőmondás képességének és egyéb különleges tulajdonságoknak, melyekre Maeve tanította.
Amikor Thomas a sajátjai közé visszakerült, rá kellett döbbennie, hogy a tündéreknél töltött három nap az emberek életében hét évet jelentett. Ettől kezdve csodálatos szépségű verseket írt és tévedhetetlen próféta vált belőle.
Napjainkban - Franciaország - Bretagne:
Paul Whistler, egy 23 éves amerikai egyetemista, a barátaival Bretagne-ban nyaralt és Brest városából tűnt el tavaly nyáron. Az aggódó barátok jelentették Paul eltűnését a francia rendőrségen, akik nyomozni is kezdtek a fiú után. Hét nappal később az egyik autópálya melletti erdőben találtak rá eszméletlenül és ruhátlanul. A fiú semmire nem emlékezett, de két órán keresztül gael nyelven beszélt, amiről egészen addig azt sem tudta eszik-e vagy isszák. Miután derengeni kezdtek emlékképei, elmondta, hogy Brest kikötőjében kezdett szédülni, majd váratlanul egy erdős területen találta magát, ahol szőkehajú, barnabőrű, csupasztestű tündérek táncoltak egy tündérhalom körül. Paullal tündérbort itattak, majd szerelmeskednie kellett a szabad ég alatt velük. A mulatozás hosszú ideig tartott, Paul nagyon kifáradt. Megfigyelte, hogy két telihold függött az égen, a dolmen körüli bokrokon lángnyelvekhez hasonló virágok nyíltak, a fákon pedig acélkék levelek susogtak, míg a fűben fehér árvácskák tündököltek.
Paul szavaiban könnyedén lehet kételkedni, de a fiú azt állította, soha nem érdekelte őt a kelta kultúra, a realitások talaján állt mindig, lévén fizika szakos hallgató. A tündérekről pedig csak annyit tudott, amennyit A Gyűrűk Urában látott. Előkerülése után a szervezetében találtak ugyan kevéske hallucinogén anyagot, de ez kevés bizonyíték volt arra, hogy eltűnése idején is kábítószer hatása alatt állt. Ráadásul, mégha droghatás alatt állt is volna, az sem indokolja képzelgéseit, már amennyiben valóban nem tudott semmit a tündérvilágról.
Dingonek
Szörnyeteg Afrika szívében? Ezt a kérdést tette fel John Alfred Jordan felfedező, aki egy azonosíthatatlan szörnyet pillantott meg a Maggori-folyó mellett Kenyában, 1907-ben.
Jordan szerint a lény nyolc méter magas lehetett, pikkely borította, hüllőszerű mancsa, pettyes háta, hosszú nyaka, valamint nagy feje volt agyarszerű kinövésekkel. Az ott élő törzs később elmondta, hogy a lénynek skorpiószerű farka van, amellyel képes megölni vízilovakat, krokodilokat, de még halászokat is, akik bemerészkednek a lény területére. Ez úgy hangzik, mintha a fantázia szüleménye lenne, de egyvalami biztos: az észak-afrikai Brackfrontein hegynél egy barlangban olyan ismeretlen lényről láthatók rajzok és ábrázolások, amely pontosan úgy néz ki, mint a dingonek.
Misztikus telihold
Lara 2009.02.11. 10:10
"A 25 éves Anna szerint "teliholdkor mindig furcsa dolgok történnek. Az egész város megbolydul, és különös kapcsolat alakul ki az emberek között."
Már az ókori görögök is megfigyelték, hogy teliholdkor sokkal több szülés indul meg, mint a holdciklus egyéb fázisaiban. Ez ma sincs másként, állítja Imolai Judit, asztrológus. Teliholdkor ugyanis minden a csúcspontjára jut. A nők termékenyebbek a Hold e fázisában, nagyobb szerepet kap életünkben a szexualitás, több a baleset és a betörés is, mint más napokon. A mitológia a nőiességgel azonosította a Holdat, melynek ciklusa megegyezik a női menstruációs ciklussal, összefügg a termékenységgel és a szüléssel is.
A 25 éves Anna szerint "teliholdkor mindig furcsa dolgok történnek. Az egész város megbolydul, és különös kapcsolat alakul ki az emberek között."
"Régebben gyakran forgolódtam álmatlanul az ágyamban, nem értettem miért nem tudok aludni. Aztán megfigyeltem, hogy az álmatlan éjszakák mindig teliholdkor jönnek" - mondja a 22 éves Kata. Az asztrológus szerint teliholdkor túlcsordul bennünk az energia és a feszültség, ez okozhat álmatlanságot, furcsa hangulatokat.
Péntek 13
Lara 2009.02.11. 11:14
Avagy; miért szerencsétlen ez a nap? A történet Kr.u. 1112 körül kezdődik... A francia Hugues de Payens márki és 8 másik francia lovag megalapítja Krisztus Szegény Lovagjainak rendjét. És hogy miért szegények, ha egyszer nemesek? A rend minden tagja köteles teljes vagyonát a rend és a keresztény egyház számára felajánlani, és a korábbi világi élvezetekről lemondani.
Kr.u. 1118-ban a lovagok az immár keresztény kézen lévő Jeruzsálembe érkeznek, és engedélyt kérnek Jeruzsálem püspökétől, hogy a rend a zarándokutak védelmét biztosítsa az arabok ellenében. A püspök természetesen hozzájárul a rend működéséhez és táborhelyet biztosít a lovagoknak a Templom-hegyen, Salamon templomának egykori helyén, ahol abban az időben arab istállók álltak. Ezek után a rend új nevet vesz fel: Krisztus Szegény Lovagjainak és Salamon Templomának Rendje, vagy ahogy mindenki hívja őket: a Templomosok.
A kezdeti 9 lovagból hamarosan hatalmas rend lett, mely jelentős gazdasági és katonai hatalomra tett szert. A Templomos lovagrendnek nagy kiterjedésű birtokai voltak, amelyeket 8 langues-ra (nyelvterület) és 10 olyan tartományra osztottak, melyek határait az országhatárok figyelembevétele nélkül húztak meg. Rendházaik, kastélyaik, hatalmas birtokaik csaknem egész Európát behálózták, Skóciától egészen az akkori Palesztináig. Ezenfelül kereskedelmi flottájuk, hajókészítő és -javító műhelyeik és kikötőik is voltak, köztük La Rochelle, ahol a flottájuk állomásozott. Más katonai lovagrendekkel ellentétben a Templomosok pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak, sőt idővel a keresztény világ bankáraivá lettek, és adósaikká vált több európai uralkodó is.
Végül óriási gazdasági befolyásuk és a rend körül keringő misztikus mende-mondák miatt V. Kelemen pápa és a vagyonukra féltékeny IV. (Szép) Fülöp francia király titokban összefogva cselekvésre szánta el magát. 1307 szeptemberében a pápa lepecsételt leveleket küldött szét Európa minden szegletébe azzal az utasítással, hogy minden levelet egyazon napon felbontva, a tartományi vezetők mindenhol egyszerre cselekedjenek. Ez a nap pedig 1307. október 13-a, péntek volt.
Péntek 13-án aztán Európa szerte feltörték a pecséteket, és elolvasták a levelek tartalmát. A levelek döbbenetes "tényeket" állítottak! Kelemen pápa azt állította, hogy isteni látomása volt, amely arra figyelmeztette, hogy a templomos lovagok a sátánimádás, a homoszexualitás, a kereszt megszentségtelenítése, a bálványimádás és más eretnek cselekedetek bűnében vétkesek. Továbbá azt állította, hogy Isten azzal bízta meg, hogy tisztítsa meg a Földet a bűnös Templomosoktól, és addig kínvalassák őket, amíg be nem ismerik Isten ellen való vétkeiket.
A pápa terve jól működött. Azon a napon sok ezer lovagot fogtak el, - köztük Jacques de Molay-t, a Templomos rend Nagy Mesterét - akiket kegyetlenül megkínoztak, majd máglyára küldték őket. A rendet feloszlatták, a birtokaikat elvették, az életben maradott kisebb rangú templomosokat beolvasztották az Ispotályos rendbe.
Ez a tragikus nap, melyen több ezer keresztény lovagot kínoztak és öltek meg, mindmáig megmaradt a mai modern kultúrában is, mint "szerencsétlen nap", bár az igazi jelentését már csak kevesen ismerik.
A gyilkos molyember
Lara 2009.02.11. 11:21
Új legenda született, vagy feltámadt egy régi indiánmítosz? A választ nem tudni. Molyembernek nevezték el e különös lényt, de igazából senki nem tudja milyen állatról van szó. A szörny egy egész évig tette pokollá a Nyugat-Virginiai Charleston és Point Pleasant lakóinak életét.
A rémálom 1966. novemberében kezdődött és 1967. decemberéig tartott.
A legtöbb leírás szerint egy fej (valószínűbb, hogy inkább csak nyak) nélküli, szárnyas lényről van szó, hatalmas vörös szempárral.
A lénnyel való első találkozás 1966. november 12-én történt. A Nyugat-Virginiai Clendenini temetőben öt sírásó munka közben látta meg első ízben a molyembert. Állításuk szerint egy vörös szemű, szárnyas ember volt, aki a fák közül jött elő és elrepült a fejük felett.
1966. november 15-én két fiatal Point Pleasanti házaspár, Roger és Linda Scarberry, valamint Steve és Mary Mallette esti autózásra indultak Scarberryék kocsijával. Útjuk során beléptek a Nyugat-Virginiai Fegyvergyár területére, ami a második világháború idején TNT gyárként funkcionált. A létesítmény hét kilométerrel Point Pleasant mellett található, a tíz négyzetkilométer területű McClintic erdőség területén. A gyár mellett álló régi generátor közelében parkoltak le, az árnyékok közt ugyanis felfigyeltek egy vörös szempárra.
Amit találtak, az valósággal sokkolta őket. Roger Scarberry leírása alapján a lény úgy nézett ki, mint egy ember, de sokkal nagyobb volt, körülbelül hat és fél láb magas, és hatalmas szárnyai voltak a hátán. A molyember végigüldözte őket a 62-es főúton. A Mason megyei Millard Halstead képviselőhöz hajtottak. Halstead ismerte a két házaspárt, nem kételkedett szavahihetőségükben. Kérésükre visszament velük a TNT gyárhoz, de már nem találta nyomát a szörnynek.
A következő éjjel, 1966. november 16-án Mr. és Mrs. Raymond Wamsley, Mrs. Marcella Bennett és Teena nevű lánya társaságában barátaikhoz, Mr. és Mrs. Ralph Thomashoz utaztak, akik a TNT gyár közelében laktak. Mivel nem találták otthon Thomasékat, visszafordultak a kocsihoz. Az autó mögött egy furcsa alak feküdt. Szürke, szőrös teste volt, és vörös szemei. Wamsley felesége felhívta a rendőrséget is.
1966. november 24-én négy ember látta a molyembert a TNT gyár közelében repkedni. Másnap reggel 25-én, Thomas Ury a 62-es fűúton vezetett egyedül északra a TNT gyártól, amikor felfigyelt a molyemberre.
1966. november 26-án Mrs. Ruth Foster, a Nyugat-Virginiai Charlestonból látta a lényt, amint a pázsiton álldogált. Másnap reggel Mansonban kergetett meg egy fiatal nőt, éjjel pedig St. Albansban két gyermeket.
Legközelebb 1967. január 11-én tűnt fel ismét.
Néhányan látni vélték a Silver Bridge összeomlásánál is. A helyi szóbeszéd szerint a molyember felelős a katasztrófáért. A híd 1967. december 15-én omlott az Ohio folyóba, 46 ember halálát okozva.
Egyes személyek állítják, hogy kapcsolatba kerültek a molyemberrel, és az megjósolta a közelgő katasztrófát, ám kétséges a szavahihetőségük. Az ezekhez hasonló beszámolók miatt aztán megindult az emberek fantáziája, sokan ufókról, idegenekről, és fekete öltönyös emberekről kezdtek beszélni. A parapszichológusok, és ufó-hívők meggyőződése, hogy a molyember egy földönkívüli lény, aki megjósolja a jövőt. A kriptozoológusok egyhangú véleménye szerint azonban valószínűbb, hogy egy eddig ismeretlen madárfajról lehet szó, talán az indián mitológiákból ismert viharmadár egy képviselője.
A sivatagi szörny
Lara 2009.02.11. 11:26
Nyugat-Szaharában található egy kis létszámú falu, amelyet immár harminc éve egy ismeretlen lény tart rettegésben. A két méter magas, hosszú állal rendelkező teremtményt a marokkói megszállás alatt látták először Techle közelében.
Egy homokbuckán állt, és a talpig felfegyverzett járőröző katonai osztagot bámulta, majd négykézlábra ereszkedett és elfutott. A katonák több lövést is leadtak irányába, de nem találták el. A techle-i lakosok 1995-ben és 2001-ben is találkoztak a sivatagi fantommal, legutóbb pedig május 12-én látták, de ezúttal Aousserdben.
Az egyik afrikai internetes hírportál pár mondatos beszámolója szerint, a hosszú állú ismeretlen élőlény bemerészkedett a településre, ahol megölt egy tevét és két kecskét. A férfiak hajtóvadászatot indítottak, hogy elkapják, de akciójuk nem járt sikerrel.
Kapcsolódó hírek:
A Dogon-törzs és a Szíriusz csillagkép
Természeti csodák?
Sörösüvegből építettek templomot
Cerne Abbas