2011. március 30., szerda 14:42

A halál utáni élet részleteire sokan leginkább félelemmel telve gondolnak: valahol mélyen tudjuk, hogy el kell számolni tetteinkkel.

Egyidős az emberiséggel a sejtelem, hogy létezik egy felsőbb világ, egy hely, amely értelmes lelkekkel teli, ahová majd mi is megtérünk, előbb-utóbb. A legtöbbször Mennyországnak nevezett tartomány kinézetéről, a beérkező lelkek útjáról megannyi teória született.

A modern orvostudomány vívmányainak köszönhetően egyre több a klinikai halálból visszatért ember, és sokan közülük megosztják tapasztalásaikat, így a találgatás mezejéről lassanként a konkrétumok felé közelítünk. Míg a tanatológia az újraéledtek élményeit gyűjti össze, addig a 19. században oly népszerű spiritizmus a holtak megidézése által tudósított arról, merre visz utunk a fizikai halálunk után.

A szellemidézés, a médiumi közvetítések - a számos átverés, meg elhíresült csalás ellenére - sokakat ösztönzött az érzékszerveinken túli világ kutatására. Kiderült például, hogy spirituális emlékeink regressziós hipnózis által is megidézhetők. Úgy tűnik a szellemvilági üzenetek lényege egységes: az élet egy vizsga, a próbatételek felemelkedésünket szolgálják és teljesítményünk által egy hierarchiába tagozódunk, itt és a túlvilágon egyaránt.

A szomszédé zöldebb, de a te kerted meg a tied!

A bennünket alkotó erőtér bizonyos tartománya - a finomanyagi éter vagy asztráltest - a halál pillanatában elválik a fizikai testtől, és ez az energiamintázat máshol folytatja létét. A magam részéről lehetségesnek tartok pár olyan dolgot, amiről jelenleg lövésem sincs, és készen állok olyan élményekre, melyekről per pillanat sem szó, sem képzet nem létezik a szótáramban. Inkább vagyok kíváncsi, mint ragaszkodom a mások által meghatározott lehetségességhez.

Amikor először olvastam Dr. Moody: Élet a halál után című gyűjtését, hitetlenkedés és bizonyosság hullámzott bennem. Éreztem, hogy van bennem is valamilyen darabka, ami emlékszik rá, amelynek nem kérdéses, sőt kétségektől mentesen elfogadható a túlvilág léte, ahova hazatérek majd, ahova elment drága nagyapám, dédikém, ahol nekem barátaim, társaim vannak. Számos könyv került a kezembe az elmúlt évek alatt, amely reinkarnációs élményekkel foglalkozott, de a szellemvilág felépítéséről átélhető módon Dr. Michael Newton: Lelkünk útja című három kötetes írásából szereztem információkat.

Kedves olvasó most kérdezheted magadban, hogy miért foglalkozzál a túlvilággal, mire jó az neked, ha tisztában vagy halhatatlanságoddal. A válasz kézenfekvő: ideje annak tudatában élned a mindennapokat, hogy szavaid, cselekedeteid és mulasztásaid hatással van a valóságodra, itt és most és majdan. Aki véletlenekről beszél, az még nem döntötte el, hogy felelősséget vállalt-e önmagáért vagy a szomszédot (apját-anyját/az állami vezetést) okolja jelenlegi létállapotáért. Csak javasolni tudom, hogy fedezd fel a saját kerted, bár a szomszédéról tudható mennyivel zöldebb!

Ahol nincsenek titkok

Csakhogy odaát a saját kerted fog számítani. Mit vetettél és mindaz milyen gyümölcsöket, milyen hajtásokat eredményezett. Dr. Newton pácienseinek beszámolói nagyon összecsengenek más forrásból olvasható leírásokkal a nyugalom- és szabadságérzésről, óriási fényesség jelenlétéről, ahova egy alagúton keresztül érkezünk. Némelyek elidőznek az elhagyott testük fölött, főként váratlan halál esetén vagy amikor elintézetlen ügyek nyomasztják.

Földi számítás szerint lelkünk 3-5 napig a közelben marad, gyakran megvárja a temetést egyszerűen azért, mert értékeli a rokonok és a barátok tiszteletadását, és szeretne a gyászolóknak vigaszt nyújtani. Sokan igen zavarodottak, amikor megszűnik testükkel a kapcsolat. Tétován tanakodnak, most mi következik, de vezetők, barátok, lélektársak jönnek üdvözlésünkre, szerető bátorítást adnak a továbbiakhoz. A szellemvilágba való indulás idejét egyfajta szívóhatás megjelenése érzékelteti, eddigre a testetlen lét okozta bizonytalanságot kellemes érzés váltja fel.

Pontosan nem behatárolható milyen messzire van a Földtől az a csodás/fényes alagút, ahol áthaladva a szellemvilágba jutunk. Valamilyen hangélményre számíthatunk, talán ezt hívják a szférák zenéjének. Fogadóbizottságunkkal körülvéve, de az is lehet, hogy teljesen egyedül utazunk a nekünk megfelelő helyig.

Dr. Newton számtalanszor rákérdezett hipnotizált alanyainál a pokol létezésére. Minden egyes alkalommal biztosították róla, hogy nem létezik odaát a szörnyű bűnöket elkövetettek elkülönítő helye. Minden lélek ugyanabba a szellemvilágba tér vissza, ahol mindenkit türelemmel és szeretettel fogadnak, ám az erőszakos tetteket elkövetett lelkek visszatérve magányba vonulnak, jó darabig nem keverednek a szokásos módon a többiekkel.

Ez a személyre szabott spirituális izoláció arra szolgál, hogy átértékeljük önmagukról való tudásunkat. Az ártalmas cselekedeteinkért fizetett ár és a jó cselekedeteinkért kapott jutalmak tartják mozgásban a karma törvényét. A karmánk a földi életben következetesen a tanulandó leckénk felé hajt minket, mert tudjuk, hogy rajtunk áll a változtatás, a javítás lehetősége. A növekedés érdekében ?csupán? bátorságunkat kell összeszedni. Így befolyásolják jövőnket a múltban elkövetett cselekedeteink. Elegendő időt és lehetőséget/életet kapunk a tanulásra.

A szellemvilágba hazatérve barátaink és vezetőink elkísérnek bennünket a gyógyulás helyére. Részesülünk valamiféle gyógyító zuhanyban, aztán folytatódik a helyzetünk felmérése. Az önvizsgálatban leginkább magunkra vagyunk utalva, de persze számíthatunk Vezetőink támogatására. A folyamat célja, hogy lehámozzuk az utóbbi élet mintázatát és újra alkalmazkodjunk a szellemvilági léthez. Kíméletes, ám nagyon következetes elbánásra számíthatunk a hipnoterápia alkalmával kapott információk szerint. Ebben a telepatikus világban nincsenek kibúvók, nincsenek titkok.

Bölcs elbírálást kapunk

A lélek fokozatosan felkészül, hogy az ítélet termében számot adjon cselekedeteiről. A halál utáni kínos bírósági tárgyalás gondolata sok kultúra vallási rendszerének része. Az Univerzum természetéből adódóan a számvetésben sincs semmi félelmetes. Dr. Newton páciensei úgy írják le a jelenetet, hogy megjelentek egy magasabb szellemi szinten lévő lényekből álló testület előtt. Sosem egyedül, legalább két másik lélekkel együtt, és mindenki segítői társaságában. A bölcsek tanácsa 3-7 főből áll. Az értékelésnél egyenlően fontos a vállalásunk eredeti célja, és az életben véghez vitt cselekedeteink együttese.

A megbánás nem mentesít senkit attól, hogy viselje magatartása következményeit. A karmikus fizetséget a következő életben kell leróni. A bölcsek figyelmeztetik az utazót, hogy az emberi agyban nincs beépített erkölcsi érzék, a lelkiismeret a lélek felelőssége. Mindazonáltal a szellemi világot a szeretet és a megbocsátás jellemzi. Ebben az időtlenségben nincs határideje lelkünk fejlődésének.

A bölcsekkel való találkozás után egyfajta központi zsongásba vegyülünk. Benyomásaink tudatállapotunktól függenek, ami minden egyes élet után változhat. A hipnoterapeuta orvos azt mondja, egy repülőtéri váróteremként képzeljük el ezt a helyzetet, ahonnan előbb-utóbb továbbhaladunk a célunknak megfelelő állomás felé. Ez az irányítottnak nevezhető áramlás valami ismeretlen rend szerint zajlik, kinek gyorsabb haladást biztosítva, kinek lassabbat.

Aztán megérkezik mindenki egy szőlőfürtszerű otthonba - itt már Jules Verne vízalatti városról írt utópiája jutott eszembe. De miért is ne lakhatnánk átlátszó buborékokban, ahol vannak szomszédaink, és eljárunk iskolába, meg különböző képzéseken veszünk részt?! Valahogy így értelmet nyer az annyiszor ismételt mondat az "amint lent, úgy fent". Rezgésünk és fényeink által messziről tudható, hogy jelenleg hány százalékban "vagyunk otthon", merthogy lehetséges egyszerre több életet vállalva fejlődni.

Terheltebb üzemmódunkban alig érintkezünk a közösséggel, minden csepp energiánkkal az életeinkre koncentrálunk. Választott testünkben örök tudatunk sosem hagy magunkra. Elmélyült gondolkodás, meditáció vagy ima közben leszivárognak hozzánk információk arról, kik is vagyunk valójában. Apránként, de következetesen egyre többet tudhatunk meg valódi természetünkről, létünk értelméről. A válaszokat belülről, magadtól kell megkapnod. Ha keresed/kérdezed, meg is fogod kapni.

Úgy legyen.

Szerző: Kollár Zsuzsi
Ha kérdeznél, de nem akarod nyilvánosan kitárgyalni írj bátran: email: kollar.zsuzsi@gmail.com

Ajánlott irodalom: Dr. Michael Newton: Lelkünk útja I-III. (2003 - Agykontroll Kft.)

http://www.storyonline.hu/ezo/var_rank_halat/31969/

Forrás: