A mai tudomány és technika bár tisztában vele, hogy van még mit megfejteni a világ titkaiból, mégis előrehaladottnak és modernnek tartja eredményeit. Egy ilyen világban csakis kakukktojásként jöhet szóba az a szerkezet, amely időszámításunk előtt százötven évvel készült, és amelyhez hasonlót csak több mint ezer évvel később volt képes megalkotni az emberiség.

2006 őszén indult meg az antiküthérai mechanizmus működését kutató program, melynek keretében számítógépes tomográf segítségével megállapították, hogy egy ókori analóg számítógép részei lehetnek a bronzdarabok.

A részletes vizsgálódások eredményeként kiderült, hogy a szerkezet 37 apró fogaskerékből, valamint olyan különleges differenciálművekből áll, melyek segítségével még a Hold különleges mozgását is sikerült leképezni.

E csillagászati számológép – egyfajta kezdetleges számítógép – képes volt megmutatni a csillagok, aHold, a Nap és a Föld mozgása közötti összefüggéseket. Eredetileg valószínűleg egy doboz belsejében helyezkedett el a mechanizmus, és a fogaskerekeket kívülről forgatható gombok segítségével lehetett beállítani.

A fogaskerekek óramutatókarokat mozgattak az előlap felett. A szerkezet jövőbeli vagy múltbeli dátumok megadásával pontosan megállapította a meghatározott időpontban a Nap, a Hold és további öt, akkoriban ismert bolygó helyét. 

A rejtélyes szerkezetre 1902. május 17-én, szivacshalászok bukkantak egy 2100 éve elsüllyedt római hajóroncs darabjai között, negyven méter mélységben, Antikythera szigete mellett. Sok értékes és kevésbé értékes szobrocska, valamint egyéb műtárgy között várta feltámadását ez a bronz tárgy, amelynek értékét akkoriban még egyáltalán nem tudták felbecsülni. Ráadásul a lelet a múzeumba szállítását követően nem sokkal darabjaira hullott, így aztán még inkább rejtőzködő formát öltött. Több évvel később egy brit régész kezdte el vizsgálni, felfedezve benne az óraműhöz hasonló szerkezetet, amihez hasonlót csak a hajó elsüllyedése után másfél évezreddel később alkotott az emberiség.

A mechanizmus több mint harminc, kézzel készített, bronz fogaskerékből és tárcsából áll, ógörög csillagászati feliratok, és több mint kétezer írásjel és szimbólum található rajta. A fő szerkezet egyetlen, központilag elhelyezett tárcsa az elülső lemezen, amely a görög zodiákust és az egyiptomi naptárt mutatta. Hátul további két tárcsa helyezkedett el, amelyek a holdciklusok és a fogyatkozási minták idejének információit tartalmazza. Ilyen lelettel se azelőtt, se azóta sem találkozott a mai civilizáció.
Mire használhatták?

Az antiküthérai szerkezet egyik rekonstrukciója - fotó: Wikipedia

A vizsgálódások kezdetén már sejthető volt, hogy olyan eszközről van szó, ami nem illeszkedik a mai történelmi szemléletbe, hiszen jóval megelőzte korának ma ismert tudását. A rozsdaette és tengeri üledékkel szennyezett feliratotokat röntgen-sugarakkal fedték fel a tudomány előtt, majd más módszerekkel lassan kibontakozott a szerkezet páratlan precizitása, ami egyedülállónak mondható egészen a középkor óraműveinek megjelenéséig. 

Az elmúlt években a tudós régészek arra a megállapításra jutottak, hogy az apró fogaskerékdarabok egy különlegesen bonyolult, analóg számítógép darabjai lehettek, aminek segítségével a Nap, a Hold és még öt bolygó pontos helyzetét határozhatták meg, de kiderült, hogy az eszköz ennél sokkal többet tud. A brit kutatók szerint egyesíti az idő nehezen érthető csillagászati meghatározásait és a polgári társadalom naptárát.

A tárcsák forgatásával az eszköz használója ki tudta számítani a csillagászati ciklusok közötti összefüggéseket, levezetve a Nap és a Hold viszonylagos elhelyezkedését, és előre tudta jelezni a fogyatkozásokat.

Tehát az antikytherai mechanizmus összekötötte a csillagászok által használt technikai kalendáriumokat a mindennapokat irányító naptárakkal, ami az olimpiák időzítését is segítette. A játékok a nyári napfordulóhoz legközelebb eső teliholdkor vették kezdetüket, ennek a megállapításához pedig csillagászati jártasság kellett.

http://www.astronet.hu