A nápolyi székesegyházban - 1389 óta, évente többször - nagy tömegeket vonzó vallásos ceremóniára kerül sor. Egy leforrasztott üvegcsében, amely állítólag a kb. i.u. 305 körül mártírhalált halt San Gennaro (Szent Januárius, Nápoly védőszentje) vérét tartalmazza, több évszázad alatt kialakult ceremónia közepette a megalvadt vér folyékonnyá válik. E csoda több ezer néző szeme előtt játszódik le, és a tévé jóvoltából manapság több millióan lehetnek tanúi. A jelenség kétségtelenül valódinak látszik, és egészen a legutóbbi időkig megmagyarázhatatlannak tartották.

Erre a jelenségre adott tudományos magyarázatot, sőt, a jelenséget reprodukálta is a Pavia Egyetem szerves kémiai tanszékéről Luigi Garlaschelli két milánói kollégájával, Franco Ramaccinivel és Sergio Della Salával, a San Paolo kórház kutatóival.

A kutatók véleménye szerint a jelenség nem más, mint a kémiában jól ismert ún. tixotrópia - bizonyos géleknek az a tulajdonsága, hogy rázásra vagy kevergetésre folyékonnyá válnak, majd magukra hagyva ismét megszilárdulnak.

Az angol Nature c. folyóiratban közölt cikkükben (Nature, 353, 1991. október 10., 507. old.) a szerzők leírják, hogyan reprodukálták a jelenséget korabeli - 14. századbeli - vegyszerek segítségével. Vas-klorid oldatot készítettek (a Vezúv lejtőin található anyagból), majd lassan kalcium-karbonátot (kréta) adtak hozzá. Miután az oldatot bepárolták, kis mennyiségű nátrium-kloridot (konyhasót) hozzáadva egy sötétbarna színű, tixotrop tulajdonságú folyadékot kaptak, amely kb. egy óra múlva megszilárdult. Ez a gél a cikk szerint könnyen folyékonnyá tehető enyhe rázással, és a megszilárdulás-folyékonnyá válás ciklus sokszor megismételhető.

A kutatók megjegyzik, hogy a vallásos ceremónia közben az üvegfalú ereklyetartót többször fel-le fordítják. „A rítusban nincs semmi szándékos csalás. Sőt, a századok során, az ereklyetartó javítása és mozgatása közben többször megfigyelték a folyékonnyá válás jelenségét. "

A kutatók folytatják kísérleteiket vérhez hasonlító tixotrop tulajdonságú anyagok előállítására, és máris sikereket értek el.

„A nápolyi ereklye kémiai összetételének megállapítása, csak az üvegcse felnyitásával lehetséges, a teljes analízishez azonban a katolikus egyház nem járul hozzá. Most, hogy a jelenséget reprodukálni tudtuk, erre az áldozatra azonban nincs is szükség."

Az egyházi vezetők igen mértéktartóan reagáltak a fejleményekre. Az egyház szóvivője, Peter Verity főtisztelendő szerint: „Ezek a jelenségek soha nem voltak részei az egyház tanításainak. A hívők szabadon eldönthetik, vajon hisznek-e benne vagy nem."

A londoni Times Mervyn Alexandert, a cliftoni római katolikus püspököt idézi, aki hangsúlyozza, hogy a csalás esete fel sem merült: „Ilyen jelenségekben való hit személyes ügy, és vannak olyanok, akik elfogadják a létezését. "

A londoni újság értesülése szerint Garlaschelli akkor kezdett érdeklődni a nápolyi jelenség iránt, amikor a CICAP (Comitato Italiano per il Controllo delle Affermazioni sul Paranormale), az olasz szkeptikusok társasága által kiadott magazinban olvasott róla.

(Skeptical Inquirer, 1992. 3. sz.