Artúr király az Etna barlangjában
Artúr király történetét a normann hódítók vitték el Szicíliába. E monda szerint a király az egyik ütközetben elvesztette összes harcosát, és a kardja kettétört. Tudván, hogy közeledik a halála órája, arra kérte Istent, hogy még hadd lássa egyszer a kardját, annak teljes pompájában. Isten elküldte Szent Mihály arkangyalt, hogy teljesítse az uralkodó utolsó kívánságát, és elvezette a királyt az Etnára. A vulkán lávájánál összeforrasztották a kettétört kardot, és Artúr az egyik lávabarlangba húzódott, hogy ott várja a halált. Másnap reggel, mikor felébredt, nem győzött betelni a gyönyörű szicíliai tájjal, a kék éggel, a smaragdzöld tengerrel, a virágok látványával. A király újra kérlelte az Istent, hogy hadd élhessen még egy napot, hogy beteljen ezzel a rengeteg szépséggel. Az Isten teljesítette ezt a kívánságát is, és az idő múlásával a király megerősödött, sebei begyógyultak. A barlangjából nézte a völgyeket, krátereket és arra kérte Istent, hadd kapjon egy lovat, amivel bejárhatja a vulkánt. Azóta is minden éjjel a vulkánt járja, és hogyha kitör a hegy, kardjával eltéríti a lávát, hogy az ne okozzon kárt a házakban és emberéletekben. 
Arthur történetének valóságalapja feltehetően az V.-VI. századból való. A mondákat először Geoffrey ef Monmouth gyűjtötte össze, az 1135 körül megjelent Britannia királyainak története című művében. 
Isten kardja
A legenda szerint amikor Leó pápa találkozott Attilával, a hunok királyával, a következőt kérdezte tőle latinul: – Ki vagy te? – mire a király latinul  válaszolt: – Ego sum Attila, flaggellum Dei.” (Attila vagyok, Isten ostora).
A hunok hatalmas királya a mai napig foglalkoztatja a kutatókat. Sírját még mindig nem találták meg, ám legendák a sírról, de még inkább híres fegyveréről, „Isten kardjáról” máig elevenen élnek. A magyar középkori történetírás tőle származtatja az Árpád-házi királyokat, és Attila népével, a hunokkal azonosítja a magyarokat. Az Attiláról szóló régi monda úgy tartja, hogy Isten kardja a világbirodalmat megalapozó és jelképező fegyver. A király V. századi kortársa, Priszkosz Rhétor szerint Isten kardját egy pásztor vitte ajándékul az uralkodónak, miután a földben rejlő kard egyik üszőjét megsebezte. Attila úgy vélte, e kard által maga Mars, a hadisten rendelte őt az egész világ urának. A monda szerint, aki e kardot birtokolja, az nemcsak egy nép, hanem az egész világ ura lesz. Tény, hogy Attila, az ázsiai sztyeppék nomád lovasait vezetve a Duna vonaláig jutott, és harcosaival megsarcolta Rómát is. Kiváló politikus, nagy hadvezér volt, aki hatalmas birodalmát kitűnően kormányozta. Szövetséget kötött több barbár törzzsel, és mire seregei élén megindult a Nyugat-Római birodalom ellen, mintegy félmillió harcost tudhatott maga mögött. "Isten Ostora" lecsapott az egykor világbirodalomnak számító Rómára, és meg sem állt az Örök Város kapujáig. 
A magyar népmesékben gyakori fordulat volt a földből kinövő kard, mely emberfölötti hatalommal ruházza fel tulajdonosát. Alighanem az Isten  kardjáról szóló monda is ezen alapul. 
Amikor Attila 453-ban, egy kora tavaszi napon meghalt, a fiai között véres hatalmi harc tört ki, a törzsek szövetsége felbomlott, s a birodalom szétesett. A hunok eltűntek a történelem süllyesztőjében. Ám van egy nép Európában, amely a hunok leszármazottjának tartja magát: a székelyek. Máig él a legenda, hogy ha a székelyeket veszély fenyegeti, Attila legkisebb fia, Csaba királyfi visszatér hozzájuk.