ebben a gondolatmenetben egy hiba van, az ellenségkép: nincsen a környező ismeretlenben semmilyen ellenség v veszély, ezek csak elme teremtette illuziók..

Előzmény

majd ha elpusztulnak a vesz madarak ennyi suletlenseget reg nem ettem.

Előzmény

Zohárban ez áll: "A lelkeknek vissza kell térniük a legfelsőbb létbe, ahonnan származnak. De ennek végrehajtásához minden tökéletességet ki kell fejleszteniük, melynek csírája el van ültetve bennük, s ha ezt az állapotot egy élet leforgása alatt nem tudják elérni, akkor egy újat kell kezdeniük, majd megint egy újat és így tovább egészen addig, amíg el nem érik azt az állapotot, mely alkalmassá teszi őket az Istennel való újraegyesülésre."

Én elhittem az anyag emlékszik ezért a testemhez fordultam mióta vagyok a földön.Párperc és láttam zuhanok,amikor megérkeztem, nyugtáztam semmi bajom gombostű fejénél is kisebb voltam,vízben érkeztem látom érzékemmel egy nagy valami gurul felém,elakartam menekülni,de gömbölyű voltam és nem ment az úszás,mellém esett így beljebb sodródtam.Másnap folytatni akartam a látást kértem 60mill évet,már akkora voltam mint a borsószem még zöld is voltam mint a víz és a benne lévő állatok,teknős akinek szögletes volt a páncélja és ami mellettem felbukkant a szögletes fejével,azt hittem összenyom.Esténként akartam látni a múltamat így történt,hogy rózsaszínű delfinnek is láttam magamat nagy kedvel ficánkoltam ugráltam ki-ki a víz tetejére,láttam a hatalmas állatokat a parton vonulni sötétzöldek voltak.Valóban hasonlítottunk a mai majomra de hajszerű borította a testünket már volt érzelmeink és gondolataink.Még sok helyen más más időben láttam magamat.A test emlékszik csak tudni kell hogyan hozzuk felszínre ezeket az emlékeket.Igen is a földre zuhantunk és lettünk azzá amik vagyunk.Tisztelettel üdvözlet.

Itt a földön nem a titkok fognak döntő szerepet játszani és megfelelő utat mutatni az
emberiségnek.Mert már régen mondták,tudosok egyszerű emberek,hogy az ebberiség
fejlődése lessz az emberiség bukása.Mindig is voltak és sajnos lesznek is akik Isten fölé
akarják halyezni magukat ,ahol a célba mindig Isten ér.És akik őt követik vele együtt érnek a célba.Akik nem azok bűnösek és mi a bűn?CéltévesztésMert az emberek az utolsó időben is mit tesznek?-esznek ,isznak, házasodnak lopnak,ölnek,parázna életet élnek.

Az összes régebbi leírás a Földről, annak belsejébe valamiféle lejárókról nem több, mint hazugságok.

Ha egyetlen lejáratot is ismernének, akkor már rég lementek volna a tudósok. De ez csak olyan járművel lenne lehetséges amelyiknek a sebessége, a fénysebességet megközelíti. és még akkor is a jármű előtt robbantani kellene a szilárd kérget oda és visszafelé is.

Viszont, a holt embernek a szellemi lelkének nincs szüksége semmilyen alagútra-- úgy zug át mindenen, szilárdon és láva rétegen, mint ha csak színes köd lenne.

Nem igaz az élet a halál után, mert az a lélek amelyik eljut a Fénybe az eggyé válik az isteni Erővel azzal azonosul és ő maga is isteni energiává válik--- következésképpen nem igaz a reinkarnáció se, mert nincs visszatérés ebben a Földi Időben. Csak egy teljesen új élet születésekor válhatunk ismét élővé, a természet egyszerűbb életeit és önmagunkat ismét megalkotva.

Jelen időnk problémái nem előző életünkből ered, mert előző élete senkinek nem volt és nem is lehet soha! -- hanem az őseink jó vagy helytelen életének következményei öröklődnek épp úgy mint a társadalmi hibák is újra alkotják önmagukat átadva minden hibájukat a következő nemzedék társadalmának anélkül, hogy okulnának a múlt hibáiból

az emberek azért születnek gazdagnak, mert gazdag szülők nemzettették, és a sors fintoraként azért születik valaki szegénynek, mert egy szegény emberek nemzették.

A lélek csak akkor távozik önként a testből ha maga a test megöregedett és a lélek érzi, tudja, hogy az ÉN belefáradt az életbe.

Ha viszont fiatal a test, akkor a lélek az utolsó pillanatokig harcol a test életbe maradásáért, félti a a valóságban való létezést biztosító testet és ÉN-t, mert a lélek sokszor jobban ragaszkodik az élethez, mint maga az ember ÉN-je.

Aztán nem azért tartunk valakit szimpatikusnak vagy épp ellenszenvesnek mert előző életünkben ezt éltük át. Ha nem az a magyarázata, hogy 1/ minden embernek van sajátos kisugárzása-- ami vagy kellemes vagy kellemetlen számunkra- olykor már messziről megérezheti az ember ha oda figyel a másikra.-- aztán azért is mert minden embernek van egy személyisége, viselkedése, őszinte megnyíló vagy sumák a képe-- igy aztán vagy elfogadjuk vagy elutasítjuk--- de szükségtelen misztifikálni!